| ||
|
|
||
Hírek  Február 23-án, csütörtökön, 6.40-kor Paár Ádám az ATV Start című műsorának vendége lesz. Téma: a technokrácia és a demokrácia. Február 23-án, csütörtökön, 07.10-kor Lakatos Júlia a Klubrádió Reggeli Gyors című műsorának a kulturális diplomáciában rejlő lehetőségekről nyilatkozik. A stop.hu-nak a kohéziós pénzek felfüggesztéséről szóló európai bizottsági javaslat nyilvánosságra hozatala előtt nyilatkozott Nagy Attila Tibor a lehetséges politikai következményekről. 2012.02.22.Paár Ádám recenziója Helmut Schmidt volt német kancellár „Nyugállományban” című visszaemlékezéséről a Múltunk című folyóirat 2011/3. számában olvasható. 2012.02.17.       Az alkotmány arca című
kötet megrendelhető az
info@meltanyossag.hu
email-címen.
 A Köztes demokrácia című
kötet megrendelhető az
info@meltanyossag.hu
email-címen.
|
Elemzések
Az Alkotmánybíróság hazánkban ellensúlyi szerepet töltött be a kormány tevékenységével szemben. A második Orbán-kormány időszakában a testületet érintő változtatások viszont sokak szemében megerősítették azt a feltételezést, hogy a miniszterelnök igyekszik kiiktatni a kormánnyal szembeni fékeket. Elemzésünk ugyanakkor rámutat arra, hogy az Alkotmánybíróság esetében jóval árnyaltabb a kép. „Akinek kétségei vannak, kérem, jöjjenek Magyarországra, ismerjenek meg bennünket”, mondta záró soraiban Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Parlament hazánkról szóló vitanapján. Vajon eloszlathatja a negatív külföldi képet a kulturális diplomácia, vagy az „antidemokratikus” jelző válik meghatározóvá hazánkkal kapcsolatban a jövőben? A francia Nemzetgyűlés felsőháza, a Szenátus január 23-án elfogadta az 1915-16-os örmény népirtás tagadásának tilalmáról szóló törvénytervezetet, amelyik felháborodást váltott ki Törökországban. A török tiltakozás érzékelteti, hogy nem egyszerű büntetőjogi kérdésről van szó. Elemzésünkben az ügy előzményeinek és a francia-török vitának az áttekintésére törekedtünk. Paár Ádám Az elmúlt időszakban Bajnai Gordon színrelépésével kapcsolatban ismét népszerűvé vált a szakértői kormány ideája. Ennek a gondolatnak hátszelet ad, hogy Athénben és Rómában is szakértői kormányok váltották fel a válsággal szemben gyengének bizonyult kormányokat. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a görög, az olasz és a magyar kormányzati modell, társadalom és gazdasági helyzet között jelentős különbségek vannak. Magyarországon a szakértői kormány kérdése általában úgy vetődik fel, hogy a szembenálló politikai erők, vagy szűkebben a szembenálló ellenzéki erők közötti együttműködés egy szakértői kormány keretében, annak háta mögött lehetséges. De vajon így van-e? Vajon a gazdaságmenedzselés szükségessége elegendő érv-e egy szakértői kormány mellett? Magyarországon az emberképekről való gondolkodás nem számít általánosnak. Holott minden ideológia egy adott emberképben gyökerezik. Magyarországon – a Kádár-korabeli hagyomány folytatásaként – a politika a közgazdasági és szakpolitikai prakticizmusra, a kizárólag makrogazdasági mutatókban megnyilvánuló teljesítmény elérésére és az elosztás kérdésére szűkült le. A 2011 novemberében elfogadott új szabálysértési törvény idén április 15-ével lép majd hatályba, szigorúbb szankciókkal, mint az addig érvényben lévő 1999. évi törvény. A jövőben akár 300 000 Ft-os bírság, vagy 90 napos elzárás is kiszabható lesz büntetésként egyes esetekben. A sok kritikával illetett, többször is módosított tervezet több. erősen vitatható pontot tartalmaz. 2012.02.14. Vajon miről szól Magyarország és az Európai Unió vitája? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: a magyar politika szempontjából ennek a kérdésnek a tárgyszerű feltétele és rá adott komoly és mélyreható válasz az, ami meghatározza majd, hogy elkövetkező néhány évben milyen irányba fordulunk. Ha felszínes és rossz válaszokat adunk, ha engedünk az érzelmi, sőt érzelgős válaszoknak, akkor nem fogjuk megérteni, az EU miért olyan elszánt velünk szemben, amilyen, és a kormánytáboron belül kialakulhat valamiféle „önhergelési spirál” Európával szemben. Az LMP ellenzéki szerepéről és a zöld-ideológia meghonosításának esélyeiről korábbi elemzésében az MPK is átfogó képet adott. Az LMP lehetőségeit és politikai potenciálját azonban nem lehet kizárólagosan a programjának és ideológiájának perspektívájából megítélni, mert így pont az egyik legfontosabb szempontot hagyjuk figyelmen kívül: a párt belső felépítését. 2012.02.07. A demokratikus berendezkedésű államokban a politikai agytrösztök és a különféle profillal rendelkező gazdasági/társadalmi kutatóintézetek politikai versengés és a szakpolitikai döntéshozatal meghatározó háttérintézményei. Ezzel szemben egy olyan összetett, némileg ellentmondásos politikai és gazdasági szerkezettel bíró országban, mint a Kínai Népköztársaság, ahol egypártrendszer működik, de az üzleti szférában virágzik a pluralizmus, már korán sem ilyen egyértelmű a kutatóintézetek szerepe. 2012.02.07. Nagy Attila Tibor A miniszterelnök keddi országértékelő beszéde abban az időpontban hangzott el, amikor még nem ért véget az Orbán-kormánynak az IMF-el, illetőleg az EU szerveivel folytatott, több csatornán zajló politikai mérkőzése. A tárgyalások állásáról nem adott számot, bár hitet tett a szükséges kompromisszumok megkötése mellett. Érzéseit ugyanakkor tükrözi valamelyest a – majd minden bizonnyal meghökkenést, és élcelődéseket is – kiváltó mondata: „Európa lassan olyan lesz, mint az alkohol; nagy célokra inspirál, és megakadályozza, hogy elérjük azokat”. Három állítás a hazai nyilvánosság demokráciadeficitjének okairól: az egyik, hogy a gazdasági racionalitást hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani, a másik, hogy a szakmai értékek ismerete-becsülete gyenge, és a harmadik, hogy a hétköznapokat áthatja az elvtelenség, a lovagias viselkedés hiánya. 2012.02.07. A felsőoktatás reformtervezete számos ponton átalakítaná a jelenlegi felsőoktatási rendszert, nem hagyva érintetlenül a hallgatók érdekképviseleti szerveit sem. Bosszúról vagy szükséges változtatásról van-e szó? Elemzésünkben bemutatjuk, hogy a készülő felsőoktatási törvény hogyan érintené a hallgatói érdekképviseletet, illetve a hallgatói jogokat. 2012.01.31. Magyarországon jelenleg egy kétharmados kormánytöbbség áll szemben egy ideológiai és szervezeti értelemben rendkívül fragmentált ellenzékkel. A Fidesz a magyar történelem korábbi korszakaiból ismert hegemón pártrendszerek hagyományához tért vissza. Kérdés, hogy az ellenzék mihez kezd ezzel a helyzettel. Elemzésünkben az ellenzék esélyeit, valamint belső törésvonalait vettük számba. 2012.01.31. Csizmadia Ervin A mostani válság perspektívájából visszatekintve meglepőnek tűnik, hogy az elmúlt két évtizedben, az Európai Unió létrejöttének kezdetétől a világ (és persze benne mi) mennyire érzéketlenek voltunk az egyes országok közötti egyenlőtlenségek kérdésére. Az egyes országok közötti különbségeket elfedte, hogy a nemzetközi térben minden ország egyenlőnek, s a globalizáció haszonélvezőjének tűnt. Egészen másként nézünk azonban a nemzetállami keretekre. Itt persze se szeri, se száma azoknak az elemzéseknek, amelyek például a volt szocialista országok rendszerváltás utáni problémáira választ keresve a népességét felosztják az átmenetet nyerteseire és veszteseire. Ugyancsak megszokott értelmezési optika a vesztesek növekvően hatalmas tábora és a demokráciára veszélyt jelentő szélsőjobboldal felemelkedése között kapcsolatot teremteni. Ha van uralkodó kánon az elmúlt évtizedben, akkor ez az: léteznek nemzetállami keretekben működő demokráciák, s ezekre nemzetállami kereteken belüli veszélyek leselkednek. Jeskó József Január folyamán két tömegtüntetés helyszíne volt az Andrássy út, ékes bizonyítékaként annak, hogy talán soha nem volt még ilyen létező valóság a „két Magyarország” gondolata, mint manapság. A demonstrációk mindemellett azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a demokráciának két élesen elkülönülő felfogása létezhet, hiszen mindkét tömegrendezvény résztvevői saját bevallásuk szerint a demokráciáért tüntettek. A Fidesz kétharmados sikerével és a gazdasági válsággal kiéleződő konfliktusok miatt minden eddiginél tisztábban kristályosodott ki ez a két megközelítés: a képviseleti, illetve közvetlen demokrácia ellentéte. Bár a probléma végigkíséri a politikai gondolkodás történetét: a rendszerváltás utáni Magyarországon azonban számos egyéb konfliktussal telítődött, amelyek felfejtése nélkül nem érthetjük meg a jelenlegi helyzet mibenlétét. Schmitt Pál plágiumbotránya újabb lökést adott azoknak a csoportoknak, akik szerint a köztársasági elnök alkalmatlan feladata ellátására, és le kellene mondania. Azt azonban kevesen fogalmazták meg eddig, hogy milyennek is kellene lennie egy jó elnöknek, és rendszerint csak korábbi elnökök tevékenységével példálóztak. Magyarországon a társadalmi összetartás fontosságának hangoztatása a politikai kampányok visszatérő eleme. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a döntéshozók hazánkban nem úgy tekintenek a társadalmi kohézió megteremtésére, mint elérendő gyakorlati célra. Pedig a társadalom egységesülése hosszútávon minden állampolgár számára kézzelfogható haszonnal kecsegtet. 14 olyan magyar ügy van, amely a Bizottság szerint az EU-s jogszabályokkal nem harmonizál. Orbán Viktor a vita tárgyát képező 14 ügyet a Hír TV-nek adott december 22-i interjújában igyekezett a „brüsszeli élet velejárójaként” bemutatni. Érvelését arra alapozta, hogy jelenleg hozzávetőleg 700 jogalkalmazási vita folyik a tagállamok és az Európai Bizottság között… Novák Zoltán 2010 elején a független hazai és külföldi gazdasági elemzők nagy várakozással néztek elébe a kormányváltásnak, sőt a válságból való kilábalás szempontjából többnyire a kétharmados kormánytöbbség opcióját tartották a legcélravezetőbbnek. Azt ugyanis már jó előre borítékolni lehetett, hogy kormányváltásra kerül sor, már csak a kétharmad volt kérdéses; a kétharmados kormánytöbbségben az elemzők és a piacok a cselekvőképes, világos vonalvezetésű, stabil kormányzás lehetőségét látták. Mivel nemcsak a piaci elvárások voltak ilyen pozitívak, hanem a választók is komoly reményeket tápláltak a Fidesz kormányzásával kapcsolatban, meg is született a kétharmados parlamenti többség, és a Fidesz-KDNP pártszövetség a bizalom légkörében alakíthatott kormányt. Paár Ádám A 2011. december 20-án elfogadott köznevelési törvény az állami szerepvállalás újraértékelésének a jegyében született meg. Az állam a közjó érdekében magára vállalja az oktatási rendszer egészének az irányítását. Egyes intézkedések – az iskolák állami kézbe kerülése 2013 januárjától, a hároméves kortól kötelező óvodába járás – sértik az önkormányzatok és az egyének (szülők, gyermekek) önrendelkezéshez való jogát. A „túlsúlyosan erős állam”-koncepció ellentétben áll a KDNP értékrendjével is. A kormány az igazságügy reformját is célul tűzte ki, melynek szükségességét hatékony, átlátható és polgárbarát igazságszolgáltatás megteremtésével indokolta, mivel álláspontja szerint a jelenlegi rendszer nem biztosítja hatékonyan az állampolgárok joghoz való hozzáférését. Az elemzés a reform egyik elemét, a bírák (kényszer)nyugdíjaztatását vizsgálja. Huszonnégy év után először hivatalos látogatást tett Magyarországon a Kínai Nép-köztársaság miniszterelnöke. A kínai kormányfő a napokban hazánkon kívül csak Nagy-Britanniába és Németországba utazott el. A megkötött megállapodások és a magyar miniszterelnöknek a találkozót követően elhangzott optimista kijelentései („történelmi jelentőségű szövetségkötés”) emelik a látogatás jelentőségét. 2012.01.03. Nagy Attila Tibor „A fékek és ellensúlyok nélküli alaptörvénnyel, illetve alkotmánnyal Magyarország már nem egy nyugati típusú demokrácia. Illiberális, avagy irányított demokrácia abban az értelemben, hogy minden fontos döntést Orbán hoz meg”, írta Charles Gati magyar származású politológus, a John Hopkins Egyetem professzora a The New York Times 2011. december 13-i számában. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász pár nappal azelőtt egyenesen autoriter uralomként jellemezte Orbán és pártja kormányzását. A még korábbiakhoz képest is felpörgött decemberi törvényhozás nagy visszhangot kiváltott döntései (pl. MNB-törvény) miatt a külföldi elítélő véleményeknek se szeri, se száma, és nem kevesen adtak hangot a véleményüknek, hogy az Orbán-kormány félredobja a demokratikus elveket. Derült égből villámcsapásként jelent meg az elfásult szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati vitában egy független civil csoport. Mindez alapjában új helyzetet teremtethet a felvidéki magyarság számára, a pártok kikerülésével, a polgári érdekérvényesítés területén. Milyen lehetőségeket rejthet magában a civil mozgalom és mennyire lehet járható ez az út a továbbiakban? A 2008-ban kezdődött válság után világszerte megingott a hitelminősítőkbe vetett bizalom. Olaszországban fogyasztóvédelmi csoportok bejelentése alapján indítottak ügyészi vizsgálatot a hitelminősítők ellen. De, túlmenően a válság hatásán, miért váltak bűnbakká a hitelminősítő intézetek? Elemzésünkben erre keressük a választ, egyúttal bemutatjuk a lehetséges tendenciákat is. Csizmadia Ervin Az Orbán-kormány nem egy kormány, hanem több, s ezt magától Orbán Viktor 2009-es, nevezetes kötcsei beszédéből tudjuk. A beszédet sokat csócsálták, de inkább csak arra szorítkozva, hogy Orbán „centrális erőtere” antidemokratikus, mert abban az ellenzéknek nem osztanak kártyát. Sokkal kevesebb figyelem fordult azonban arra, hogy mit jelent a centrális erőtér a majdani kormányzás szempontjából. Márpedig a szónoklatnak az volt az igazi nóvuma, hogy levezette: ellenfél nem lévén a jövendő kormánynak lényegében önmagával kell vitatkoznia, saját magán belül kell „termékeny” konfliktusokat megvívnia, annak érdekében, hogy lezárhassa az 1990-2010 közötti korszak „terméketlen” kormány-ellenzék konfliktusait. Görögország válsága immáron az eurózóna egészének stabilitását veszélyezteti. Napjaink egyik legégetőbb kérdése, hogy az EU képes lesz-e hatékonyan kezelni a kialakult helyzetet. Az Méltányosság Politikaelemző Központ három nyugati agytröszt tanulmányaira támaszkodva mutatja be a görög recesszió és az euróválság kiváltó okait, kölcsönhatásait és a lehetséges megoldási alternatívákat. A második Orbán-kormány a központosítás, a racionalizálás és az egyszerűsítés kulcsszavaival végzi el a közjogi rendszer átalakítását. A rendszerváltás óta a legkevesebb miniszterrel dolgozó kormánystruktúra úgynevezett „csúcsminisztériumokkal” alakult meg, és integrálta a szakállamtitkárokat, a közigazgatási és a parlamenti államtitkársággal kiegészülve. 2011.12.13. Jeskó József Az európai válság legújabb fejezetének napi aktualitásairól szóló hírek olyan mennyiségű információval látnak el minket szinte óráról-órára, hogy alig találni fogódzókat, amelyek segítenének eligazodni ebben a kaotikusnak tűnő híráradatban. Nincs könnyebb dolgunk akkor sem, ha a krízis lehetséges hazai következményeit igyekszünk értelmezni. Egyetlen dolog tűnik biztosnak: a bizonytalanság. A második Orbán-kormány több területen tervez reformokat. Ezek közül az oktatás-nevelés – vagy ahogyan Hoffmann Rózsa által beterjesztett törvényjavaslat nevezi: köznevelés – területén végrehajtott intézkedések váltották ki talán a legegységesebb ellenállást az adott szakterületen dolgozók (pe-dagógusok, oktatási szakértők) ré-széről. Az elemzés a kérdés átfogó vizsgálatára vállalkozik. 2011.12.15. Paár Ádám Sokakat meglepetésként ért, hogy Orbán Viktor a Fidesz oktatáspolitikusa, Pokorni Zoltán, valamint a parlament oktatási bizottságának fideszes alelnöke, Pósán László álláspontjával szemben kiállt a köznevelési törvény jelenlegi tervezete mellett, és a kormány, valamint saját személye elleni támadásként értékelte a törvényjavaslattal kapcsolatban megfogalmazott kritikákat. Holott a magyar-történelem szakos tanári végzettségű Pósán László bejelentette, hogy jelen formájában nem szavazza meg a törvényjavaslatot, egyebek között kifogásolva a kötelezően előírt 50 órás közösségi szolgálat bevezetését, és Lázár János frakcióvezető is a szavazás elhalasztását kérte. A Társadalmi Igazságosság Központot Iain Duncan Smith konzervatív képviselő hozta létre 2004-ben a szegénység elleni harc eszközeként. Az agytröszt nagy hatást gyakorol a brit kormány társadalompolitikájára, valamint egy patinás díj létrehozásával tevékenyen hozzájárul a szegénység elleni küzdelem intézményi szereplőinek ismertté válásában és anyagi segítésében. Novák Zoltán Tagadhatatlan, hogy az elmúlt hetek politikai rengéshullámainak epicentrumában Matolcsy György személye állt. Az ellenzék egyenesen a „matolcsyzmus” bukásáról beszél, és több szólamban követeli menesztését. Eközben kormányoldal nem győzi bizonygatni, hogy száz százalékban kiáll a miniszter mellett, és hol a menesztésével kapcsolatosan felröppent híreket cáfolja, hol pedig a Matolcsyt érő belső kritikákról szóló sajtóértesüléseket igyekszik megcáfolni. Mindamellett Matolcsyt nemcsak az ellenzék és az ellenzéki sajtó, hanem a Fidesz értelmiségi holdudvara és a jobboldali orgánumok is támadják. 2011.12.06. A pedagógiában régóta ismert rejtett tanterv mindazokat az ismereteket, magatartásmintákat tartalmazza, amelyeket az iskola a tantervi tananyagon kívül, implicit módon közvetít a tanulók felé. Véleményünk szerint a tankötelezettségi korhatár tervezett leszállítása nem önmagában, hanem a rejtett tantervvel kiegészülve indíthat el kedvezőtlen folyamatokat az iskolákban. Tovább Nagy Attila Tibor Mivel egy demokráciában minden vezető tarthat hatalma elvesztésétől, természetes érzés, ha a Fidesz-kormány vezetőiben is munkálnak ilyen érzések. Ebben önmagában semmi furcsa nincs, egy versengő többpártrendszerben nagy a kockázata a hatalom elvesztésének. A kérdés az, hogy a hatalom elvesztésétől való félelem milyen lépésekre ösztönzi a kormányzati hatalom birtokosait? A nemrégen benyújtott választási törvénytervezet, kritikusai szerint, kizárólag a Fidesz-KDNP kormány érdekeit szolgálja. Azonban nem biztos, hogy a tervezett rendszer minden tekintetben előnyös lesz a regnáló kormánypártok számára. Elemzésünkben a készülő választási rendszert abból a szempontból vizsgáltuk, hogyan hat a Jobbik támogatottságának alakulására. 2011.11.29. A szakrendelői, kórházi struktúra állami átalakítása mellett kevésbé van a közvélemény figyelmének fókuszában az alapellátás, holott az egészségügy stratégiai fontossággal bíró színtere a háziorvosi rendszer. Itt zajlik az orvos – beteg találkozások döntő többsége, így nagy jelentőséggel bír a betegségek megelőzése, kezelése, illetve a beteggondozás szempontjából. 2011.11.29. Csizmadia Ervin Magyarországon a pártpolitikában olyan törésvonal van, ami a fejlettebb térségekben nincs: nálunk lényegében a Nyugathoz való viszony választja el egymástól a riválisokat. A közbeszédben ez a törésvonal a „nyugat-barátok” és „nyugat-ellenesek” ellentéteként jelenik meg, s valljuk be: adja is magát ez a leegyszerűsítő dichotómia. De vajon igaz és értelmes-e a magyar politikát e felől a kettősség felől írni le? Aktualizálva: a nem ortodox gazdaságpolitikával kísérletező gazdasági miniszter és a mögötte álló kormány nyugatosnak tekinthető-e avagy – mint az ellenzék sulykolja – voltaképpen nyugat-ellenes? A magyar médiatörvény körüli heves viták során sok szó esett a médiairányításról, de annál kevesebb a sajtószabadság érvényesülésének gyakorlati tapasztalatairól. A német tapasztalatok jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy bepillantsunk egy magas színvonalú tömegtájékoztatás működésébe. Az elemzés kiemelten foglalkozik a német közszolgálati médiumok viselkedésével is. 2011.11.22. Az alkotmányozás folyamata korántsem ért véget Magyarország Alaptörvényének aláírásával. Az MPK a „Sarkalatos kérdések” projektjét azért hozta létre, hogy figyelemmel kísérje a „posztalkotmányozási”folyamatokat. Jelen tanulmány többek között elhelyezi a sarkalatos törvényeket a hazai alkotmány- és politikatörténet bugyraiban és körvonalazza a sarkalatos törvényhozás filozófiáját. 2011.11.22. Paár Ádám A magyar pártpolitikai hagyomány 1945-ben megszakadt, és a közvélemény elfelejtette a korábbi időszak politikai tradícióját, így nem csoda, hogy az orbáni „centrális erőtér” kialakítása váratlanul érte a társadalmat. Mi jellemezte az 1945 előtti hetven év magyar parlamentarizmusát? A politika középpontjában nagy menedzserpártok álltak, amelyek elsősorban a pénzügyi-gazdasági és társadalmi stabilitás megteremtését, a makrogazdaság irányítását vállalták fel, és ennek a célnak, valamint a hatékonyságnak rendelték alá a konszenzust és a pluralitást. A menedzserpártok több cikluson keresztül gyakorolták a hatalmat (Szabadelvű Párt: 1875-1905, a Horthy-korszak mindenkori kormánypártja: 1920-1944). E pártokkal szemben egy fragmentált, sokféle érdekellentét által szabdalt „örökös ellenzék” foglalt helyet. Az új adónem szerepét illetően az alapkérdés az, hogy a szándékok és eszközök metszéspontjában valódi népegészségügyi megfontolások rejlenek, vagy vegytiszta fiskális döntésről van szó. Kiegészítő intézkedések, finomhangolás és szemléletfor-máló kampány nélkül ugyanis a chipsadónak nem lesz jelentős egészségügyi hoza-déka, csak az akut fiskális problémákat enyhíti. Az 1930-as évek Magyarországán kialakult egy szellemi közösség, amelyik az ország anyagi és mentális állapotának feltárását tűzte ki célul. Lehet-e a mai Magyarországon aktualitása a népi írók irányzatának? Amennyiben választ akarunk találni a vidéki Magyarország problémáira, akkor nem érhetjük be a kortárs elemzésekkel, hanem a múlt példáihoz kell fordulnunk. 2011.11.08. A 2010-es választást követően a Bugár Béla vezette Híd-Most párt bekerült a szlovákiai kormánykoalícióba. Azóta is fagyosnak tekinthető a vegyes, szlovák-magyar arculatú Híd és a jelenleg Berényi József által vezetett MKP viszonya. De vajon mi áll a két szlovákiai párt fagyos kapcsolatának a hátterében? És hogyan viszonyulnak ehhez a magyarországi pártok? Az alapkérdés az, hogy Fidesz-modell alkalmas lesz-e arra, hogy Magyarország Nyugattól való lemaradottsága csökkenjen, az erős gazdaságnak köszönhetően jelentősen emelkedjen polgárai életszínvonala és életminősége, csökkenjen a társadalmi esélyegyenlőtlenség, és a szegénység szintje? Egyelőre a kételyből van több. 2011.11.01. Jeskó József Az október 23-i tüntetések sajtóvisszhangja, valamint a hazai blogoszférában kibontakozó elkeseredett vita számos érdekes elemzési témát vet fel a politológia számára. Az MPK is foglalkozott már a hazai párton kívüli erők és a világban zajló különböző tiltakozó mozgalmak összevetésével, illetve a pártrendszer átalakulásával. A politikai kultúra szempontjából a „két Magyarország” hagyományának új generációkban történő megjelenése a legérdekesebb kérdés.  A Centre for Policy Studies az 1970-es évek közepén alakult meg Sir Keith Joseph és Margaret Thatcher vezetésével. A közpolitikai szervezet másfél évtizeden keresztül alapvető hatást gyakorolt nemcsak a mainstream konzervatív politikára, hanem sokszor az egész politikai közösségre, és befolyása jelenleg is jelentősnek mondható. 2011.11.01.Novák Zoltán Kétségtelen, hogy az elmúlt években a hazai pártrendszer dinamikája megváltozott, ami nem pusztán abban nyilvánul meg, hogy a korábban stabilnak tekintett kétpólusú egyensúly felborult, illetve bizonyos pártok eltűntek és új pártok jelentek meg a színen, hanem abban is, hogy bekerült a rendszerbe egy új törés, mely a rendszerpárti és a rendszerellenzéki erőket választja ketté. Az is nyilvánvaló, hogy a pártviszonyok turbulenciája a közeljövőben sem mérséklődik; a Demokratikus Koalíció párttá alakulása is csak a pártalapítások legújabb hullámának első aktusa. Paár Ádám A szájhagyomány szerint I. Ferenc francia király a vesztes paviai csata után, V. Károly német-római császár fogságából ezeket a szavakat írta anyjának: „minden elveszett, csak a becsület nem.” A szlovák parlamentben helyet foglaló liberális párt, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) nevére a szállóigét így fordíthatnánk át: a Szolidaritás elveszett, a Szabadság nem. De mit érnek vele a liberálisok, ha a „Szabadságból” az következik, hogy Robert Fico és pártja, a Smer populista retorikával felkanalazza egész Szlovákiát! Márpedig ez könnyen bekövetkezhet egy előre hozott választáson. Elemzéssorozatunkban a határon túli magyar állampolgárok választójogával kapcsolatos kérdéseket vizsgáljuk. A sorozat második részében a választójogi opciókat vesszük számba. Elvben számos lehetőség létezik a probléma kezelésére, de a magyar helyzet jellegzetességeiből adódóan a különböző választási rendszerek más-más hatással járhatnak a hazai politikára. 2011.10.18. Arab tavasz, európai nyár, ősz New Yorkban? A Foglaljuk el a Wall Street-et nevű csoportosulás válasz a gazdasági válság szülte bizonytalanságra. Mire véljük a táborozással egybekötött tiltakozást? Kísérlet a közvetlen demokráciára, New York-i ifjak utópiája, netán komoly kapitalizmuskritika? Megszületett volna a Tea Party mozgalom baloldali megfelelője? 2011.10.18. Csizmadia Ervin A Fidesz kormányzásával kapcsolatban olykor szóba kerül (mint vállalt történelmi előzmény) Bethlen István neve és kormányzása. Bethlen – mint közismert – 1921-től 1931-ig volt miniszterelnök s nevéhez fűződik (többek között) a magyar gazdaság sikeres konszolidálása. Érdekes módon alig hallani a mai kormány (elsősorban a kultúrpolitika szempontjából) fontos másik előképéről, Bethlen kultuszminiszteréről, Klebelsberg Kunóról. A két előkép mai „felhasználása” között persze nem kicsi a különbség: a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája – a Bethlen-korszakkal ellentétben – a gazdasági függetlenedésre épül; a kulturális és az oktatáspolitikában ellenben nagymértékben visszaköszönnek a néhai miniszter eszményei és elképzelései. A második Orbán-kormány államfelfogása különbözik attól, amit a rendszerváltás óta megszokhattunk: úgy tágította ki az állam határait, hogy egyúttal polgárai állammal szembeni mozgásterét is jelentősen és szisztematikusan szűkítette, ez bizony egy sajátos „magyar modell” az Európai Unióban. Ennek működőképességén is áll vagy bukik a Fidesz majdani választási sikere Antal Attila A második Orbán-kormány nagy erőkkel fogott bele a társadalom totális átalakításába, úgy, hogy időközben a parlamenti kétharmad mögül kikopott a társadalmi bizalom. Ennek csupán tünete a politikai támogatottság csökkenése, az igaz kihívás sokkal inkább az, hogy a politika felismeri-e a társadalom „jellemfejlődését”, vagyis azt, hogy nem elszenvedni, hanem alakítani kívánjuk a rólunk szóló döntéseket. A kormány egy éves Honvédelmi politikáját vizsgálva egyértelműen kitűnik, hogy az önkéntes tartalékos rendszer állományának feltöltése, illetve a struktúra átalakítása prioritást élvezett. Azonban felmerül a kérdés, hogy történtek-e ténylegesen előrelépek ezen a területen az ország biztonság- és védelempolitikáját figyelembe véve, vagy csak kommunikációs szempontból aposztrofálható a terület kiemeltnek. Három médiaszabályozási csomópontot vesz górcső alá az elemzés, az első rendszerváltás utáni médiatörvényt, a 2008-as szabályozási kísérletet, és a 2010-es médiatörvényt. Az első két lépcső vázlatos áttekintése segíthet a harmadik, a 2010-es törvény politikai és filozófiái indíttatásainak megértésében, s egyúttal mérlegre is kerül a hatályos szabályozás.  Miközben az MSZP különböző grémiumai (Programtanács, Szervezetfejlesztési Bizottság, Pártgazdálkodási Reformbizottság, Alapszabály-szerkesztő Bizottság) a párt megújításán munkálkodnak, Gyurcsány Ferenc és platformja újabb és újabb kezdeményezéssel tör borsot a pártvezetés orra alá. A pártszavazás és a sarkalatos törvények aktív bojkottjának koncepciója után a frakció „megújításának” ötlete már nyílt támadás a pártelit ellen, amit már az elnökség sem hagyott szó nélkül. Mindenesetre annál több nem történt, hogy Mesterházy a korábbinál nyíltabban felvállalta a konfliktust, és bár nyilatkozataiban élesen bírálta Gyurcsányt, de ezen túl semmi konkrét ellenlépés nem történt, a választmány által elfogadott ötpontos határozat nem szólította fel Gyurcsányt a távozásra – sokan erre számítottak –, és a Demokratikus Koalíció Platform feloszlatására sem történt egyelőre semmilyen formális lépés. De vajon miről is szól valójában ez a küzdelem, mi mozgatja voltaképpen a feleket, és milyen hatalmi logika mentén cselekszenek.Az MSZP legérdekesebb történelmi újítása, hogy tagadja a vezetés fontosságát. Ezzel viszont a nagy párt mozgása csupán egyetlen dimenzióban írható le: a platformok belső erőegyensúlyaként. Gyurcsány Ferenc megjelenése ellenben már a 2000-es évek elején egy teljesen új dimenziót nyitott, hiszen relativizálta a platformokat, és ezzel a pártmodellt közelebb vitte – ebben a tekintetben is – a történelmi elődök felé. Jeskó József A Semmelweis Tervben rögzített – amúgy is meglehetősen elnagyolt – program végrehajtása egyelőre alig okozott érezhető változást az egészségügyben, a várható önkormányzati reform következményei azonban gyökerestül felforgathatják az egész hazai ellátás rendszerét. A változás lényege, hogy az önkormányzatok szerepe a járó- és fekvőbeteg ellátásban jelentős mértékben visszaszorul, ugyanakkor igen nagy bizonytalanság övezi a részletkérdéseket. Végleges döntés még nincs, ezeknek az intézkedéseknek azonban legalább három olyan aspektusa van, amelyek meghatározhatják a program végkimenetelét. A választójog határon túli állampolgárokra való kiterjesztése Európában és világszerte egyre gyakoribb jelenség. A 2010-ben hatalomra kerülő Fidesz-KDNP koalíció – mintegy alkalmazkodva a trendhez – ugyancsak célul tűzte ki az intézmény bevezetését. Az elemzés bemutatja, hogy a világ számos országában milyen mértékben biztosítják a választójogot. A belpolitika határainak viszonylagosságát jól jelzik az euróválság mostani hullámai. A Méltányosság Politikaelemző Központ már évek óta nemzetközi keretbe ágyazva elemzi a magyar politika eseményeit, és ez a szemlélet a hétfői évadnyitó Orbán-beszéd esetében is kívánatos, már csak azért is, mert maga Orbán Viktor is az euróválság káros hatásainak kivédéséről beszélt. De nem csak a magyar miniszterelnök beszédére, hanem Angela Merkel német kancellárnak a Bundestag előtt elmondott 2011. szeptember 7-i beszédére is igencsak rányomták a bélyegüket a nemzetközivé terebélyesedett válság kihívásai. Obama amerikai elnök a Kongresszus előtt szeptember 8-án elmondott beszéde szintén arra irányult, hogy válaszokat keressen és találjon a nyugtalanító gazdasági fejlemények által felvetett kérdésekre. Dmitrij Medvegyev orosz elnök 2011. december 4-re írta ki az orosz parlamenti választások időpontját. Az elnöki párt, az Egység győzelméhez nem férhet kétség, hiszen az orosz ellenzék – a magyar parlamenti ellenzékhez hasonlóan – rendkívül fragmentált. Akárcsak nemrégen Magyarországon, Oroszországban is felmerült az ellenzéki pártok összefogásának az ötlete. Nem az a hiányossága a készülő civiltörvény tervezetének, hogy a szervezeteknek újra kell regisztráltatniuk magukat – kifejezetten üdvözlendő a „fantomalakulatok” kiszűrése. A valódi probléma az, hogy a tervezet a civil szférától idegen logikájával – a Fidesz hatékonyság-alapú szemléletével – indirekt módon tovább erősítheti a szektor államfüggőségét. Csizmadia Ervin Most, hogy a kormányfő megerősítette: néhány apróbb adóemeléssel reparálhatónak véli az egykulcsos adórendszert, és nemhogy nem akar visszatérni a kétkulcsos adórendszerhez, de egyenesen azt tartja a gazdasági bajok egyik fő okozójának, hadd állítsunk föl két egyszerű tételt: 1. A mostani kormány nem pusztán (mint ahogy mondani szokás) ortodox gazdaságpolitikát nem óhajt folytatni, de lényegében semmilyent; 2. Elődei (főként a mai ellenzék baloldali része) egyre inkább úgy érzik, hogy most megfogták a kormányt, s minden korábbinál vehemensebben követelik: „azonnal tessék feladni a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát, s visszatérni egy „normális” gazdaságpolitikához”. Antal Attila A kulturális hátország kiépítésének és a társadalmi meggyökeresedésnek az igénye nem éppen új jelenség a baloldalon. A modern (rendszerváltás utáni) hazai baloldalnak – itt és a következőkben a „baloldalt” nem pártpolitikai értelemben használom – tulajdonképpen mindig is ez volt az egyik legfontosabb kihívása. A megoldási kísérleteknek két állandó eleme volt: egyrészt mindig „pártosak” voltak, vagyis az MSZP-től eredtek (lévén, hogy nem alakult ki erős civil hátország), másrészt rendre elbuktak. Sem a jobboldali polgári körök importálása, sem pedig Gyurcsány Ferenc kezdeményezései (ilyenként fogható fel a Harmadik Út, vagy a Demokratikus Charta is) nem hozták meg a várt áttörést.  Phillip Blond fiatal és dinamikus agytrösztje leginkább a „vörös tory”-koncepcióról vált híressé. Az elgondolás – amelyik egyfajta radikális kommunitárius-tradicionális konzervatív fordulatot tart kívánatosnak – számos elemében rokonítható a Konzervatív Párt Big Society (Nagy Társadalom) programjával. A kormány reformprogramja, amelyre – elvben – minden szakpolitikai lépés visszavezethető, nagyrészt Blond „vörös tory” elképzelésein alapul. 2011.08.30.Létezhet jó minőségű demokrácia gyengébb intézményrendszerrel is? Stein Ringen norvég szociológus szerint igen. Új írása hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük a kormánypárt motivációit. Az elmélet tanulsága szerint a kormány nem feltétlenül antidemokratikus szándékkal, sokkal inkább egy más típusú demokráciaértelmezés által vezérelve cselekszik. 2011.08.30. Magyarországon a kispárti lét pártrendszerre gyakorolt pozitív hatásainak felvetése is blaszfémiának minősül: a magyar társadalom és értelmiség szinte kizárólag a nagy pártok versenyeként éli meg a többpártrendszer működését, a kis pártok elnéző sajnálkozás tárgyai, vagy legjobb esetben is csak a nagy pártok engedelmes fegyverhordozóiként jönnek számításba. Nagy Attila Tibor Törvényszerű, hogy a Jobbik és a vele elvileg szövetséges, ugyanakkor eszközeiket tekintve radikálisabb szervezetek között kisebb-nagyobb feszültségek keletkeztek az elmúlt másfél évben, éppen abban az időszakban, amikor a Jobbik az Országgyűlés tagja. Arra a lehetőségre, hogy parlamentbe kerülésével a Jobbik és a nála radikálisabb szervezetek között ellentétek robbannak ki, hónapokkal a választások előtt felhívtuk a figyelmet. Nem meglepő tehát, hogy a Jobbik vezetése elhatárolódott Zagyva György Gyula, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tiszteletbeli elnöke szigetes akciójától, illetve a Magyar Szigeten a Betyársereg tagjának, valamint a HVIM vezetőjének, Toroczkai Lászlónak a kijelentéseitől. Az elmúlt időszakban Nyugat- és Észak-Európa több, általunk békésnek vélt országában olyan események zajlottak le, amelyek felvetik a többségi társadalom és a mind nagyobb számú bevándorlók együttélésének, valamint a szélsőségek erősödésének a problémáját. A kormányzó jobboldali néppártok vezetői közül egyre többen temetik a multikulturalizmust Európában. Nem könnyű a köztársasági elnök első évének karakterisztikáját érdemben elemezni, hisz Schmitt Pál elnökségének legfőbb karakterjegye, hogy nincs karaktere. Érdemes megvizsgálni ugyanakkor, hogy a kontúrok nélküli elnöki arculat milyen eredőkre vezethető vissza, illetve ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk, azt sem árt számba venni, hogy a harmadik köztársaság negyedik elnökének valójában milyen reálpolitikai mozgástere van. José Manuel Barroso úgy fogalmazott, hogy a soros magyar elnökség megfelelt a kihívásoknak, és jól teljesítette a feladatokat. Mégis, tagadhatatlan, hogy az elnökség időszaka viharos volt. Ennek oka azonban nem a magyar kormánynak az Unióhoz való viszonyában, hanem a belpolitikai intézkedésekben keresendő, amelyek feleslegesen élezték a feszültségeket. Jeskó József Egyelőre felemás eredményeket tud felmutatni a Szócska Miklós vezette egészségügyi államtitkárság. Komoly szakmai vitákat váltott ki a betegút-szervezés új modellje és az újonnan létrehozott, szinte „korlátlan” felhatalmazással rendelkező GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) szerepe is. Riasztó hírek érkeztek a gyógyszeriparból: az AstraZeneca a kutatás-fejlesztés magyarországi leépítését tervezi, míg Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy a hazai gyógyszergyártás könnyen a textilipar sorsára juthat. A legnagyobb probléma azonban, hogy úgy tűnik, a hazai egészségügy megmentésére a Fidesznek sincs csodaszere. A 2010-es médiatörvényről szóló diskurzus lényege másként csapódott le a véleményformálók és az egyszerű állampolgárok számára. Ki a közérdekben, ki a zsákmányszerzésben látta a vita értelmét. A diskurzusokból az érzelmeket inkább mozgósító szempontok kerülhetnek ki győztesen. A meggyőzőbbnek tűnő érvek többször hangzanak el, így ismert gondolatokká válnak. Csizmadia Ervin Néhány nap múlva, augusztus 7-én lesz Bibó István születésének 100. évfordulója, ami ismét alkalmat teremt számunkra, hogy – ha persze röviden is – számba vegyünk pár dolgot, ami 2011-ből visszanézve fontosnak tűnhet a 20. század egyik legjelentősebb politikai gondolkodója életművéből. Bibót ma már nem érdemes úgy interpretálni, mint 20 éve. Újraolvasva korszakos tanulmányait, meghökkentő módon ma nem az érdekes belőle, ami korábban. Illetve az is érdekes, de nem úgy. Magyarországon hajlamosak vagyunk pusztán a jogalkotástól várni a fennálló problémák kezelését, holott a politikai élet, benne a parlament jobb működéséhez a politikusok közötti kölcsönös tiszteletnek és bizalomnak is el kellene mélyülnie. A brit és a német parlament belső működése példát jelent a hagyományok fontosságára és a kölcsönös tiszteletre. Antal Attila Számtalan reflexió kísérte Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét, többségük a miniszterelnöknek a nyugati fogyasztói- és jóléti társadalom végéről vallott téziseit szedte darabokra. A nemzetstratégiai kérdésekről folytatott, késhegyre menő vita nem új keletű: politikusainkat mindig is foglalkoztatta a nyugati, a keleti és a sajátos magyar út lehetősége. Ahogyan Gyurcsány Ferenc is megfogalmazta: „Magyarországon egyszerre itt van Hunnia és Pannónia politikai kultúrája, igényrendszere, valóságértelmezése. Eddig mindig azok voltak sikeresek a politikában, akik a nyugatos modernizáló köztársaságpárti, Európára tekintő Pannónia ügyét és ezt támogató csoportjait össze tudták kapcsolni a magyar ugar összes lelki félelmét és szociális nyavalyáját magán hordó Hunnia világával.” Orbán Viktor e vitát – úgy tűnik – a véglegesség szándékával Hunnia javára döntené el, hiszen Pannónia életképtelen, mivel a mintának tekintett nyugati világ fáklyája kialudt – persze ez azt is maga után vonja, hogy eljelentéktelenednek a Pannóniát képviselni kívánó politikai erők. A kétrészes elemzés első része a parlament működésének legizgalmasabb műfajait (napirend előtti hozzászólás, interpellációk) hasonlítja össze a brit és a német parlament működésével. Ismételten bebizonyosodik, hogy az intézmények formális megléte önmagában még nem viszi közelebb Magyarországot a nyugati politikai rendszerekhez. 2011.07.17. A Jobbik számára hosszú ideje „vörös posztó” a Kossuth Lajos téren álló Károlyi-szobor. A rendszerellenes párt több alkalommal folytatott akciót a szobornál. Az elmúlt években az alkotás a magyarországi „kultúrharc” középpontjába került. Vajon a Jobbik frakció ezzel kapcsolatos módosító javaslatának kormánypárti elutasítása a „kultúrharc” végét jelzi? 2010.07.19. Ha értelmezni akarjuk a kétharmados aszimmetriából fakadó politikai helyzetet, legelőször is nem árt számba venni, milyen okokra vezethető vissza a kétharmad. Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert e nélkül nehezen értelmezhetjük a Fidesz-kormány szándékait és tetteit, illetve nemigen mérhetjük föl a legnagyobb ellenzéki erő előtt álló kihívások természetét sem. Vajon kellenek-e egyáltalán Magyarországon reformok, és amennyiben igen, miért van az, hogy akik eddig támogatták azokat, most tiltakoznak, míg eddigi ellenzőik, valójában ország-átalakítás címszó alatt, reformokat hajtanak végre? Hogyan győzheti le a mindenkori kormány a mindenkori reformkritikusok tömegét? Nagy Attila Tibor A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció Platform (DKP) és az MSZP pártvezetése közötti ellentét könnyedén háttérbe szoríthatja azokat az okokat, amelyek a Magyar Szocialista Párt történetének legsúlyosabb válságához vezettek. A Gyurcsány-Mesterházy vetélkedés persze fontos, de ez csak a felszín, nem visz minket közelebb annak megértéséhez, hogy a Fidesz-kormány elmúlt tizenhárom hónapjának megannyi nagy vihart kavart intézkedése, valamint a kormány stílusa, amelyik elmélyíti a közélet erős polarizáltságát, nem vezetett el az MSZP támogatottságának növekedéséhez.  A David Cameron brit kormányfő által megjelenített új konzervatív irányvonal kialakításában, ideológiai és szakpolitikai letisztázásában az elmúlt évtizedben számos kiváló szigetországi szellemi műhely nyújtott nélkülözhetetlen segítséget. A jelenlegi írás az ezek közül is talán a legfontosabbnak tekintett intézet, a Policy Exchange bemutatására vállalkozik. 2011.07.05. Csizmadia Ervin A Fidesz vasárnapi, 24. kongresszusán egyetlen nem várt tónusú felszólalás hangzott el, az, amit Pokorni Zoltán mondott. Morális tanmesébe ágyazott beszédében a szónok arról igyekezett meggyőzni párttársait, hogy a Fideszre az egyetlen komoly veszélyt saját maga jelenti, pontosabban az, ha a pártra a továbbiakban nem lesz jellemző a mértéktartás. Ez egy érdekes gondolat, így egy évvel a kormányzás megkezdése után. A közszolgálati média egy lehetséges főcsapása a környezettudatosságra nevelés. Ki más szánna erre a közjóra pénzt? Szerencsére néhány magán cég is. Egy ilyen felkérésre készült a soproni környezetbarát napokra szánt előadás. A zöld hírek iránti fogékonyságunk statisztikái, és a befogadás pszichológiai feltételei ma még nem túl jók. Megérteni a zöldhíreket 2011.06.28. A közszolgálati média egy lehetséges főcsapása a környezettudatosságra nevelés. Ki más szánna erre a közjóra pénzt? Szerencsére néhány magán cég is. Egy ilyen felkérésre készült a soproni környezetbarát napokra szánt előadás. A zöld hírek iránti fogékonyságunk statisztikái, és a befogadás pszichológiai feltételei ma még nem túl jók. Jeskó József Az utóbbi hetek társadalmi elégedetlensége nyomán egyre inkább felerősödtek a hangok, amelyek a következő választásokon már a Fidesz-KDNP bukását vizionálják. Eltekintve attól a hatalompolitikai kérdéstől, hogy jelenleg nem látszik olyan erő, amely képes lenne reális alternatívát felmutatni, érdemes lenne azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy jobboldali kormány bukása egy újabb méretes kudarccal gazdagítaná a magyar reformkísérletek igencsak hosszú történetét. A kérdés az, hogy a balliberális kudarc után a teljesen más irányból építkező jobboldal bicskája is beletörik-e a fenntarthatatlan posztkádári társadalom reformjának kísérletébe. A jóléti állam válságát követő baloldali visszaesés, illetve a harmadik utas politika kudarcát követően a baloldali értelmiség körében felerősödtek azok a hangok, amelyek egy új szociáldemokrata politika kidolgozását sürgetik. Ennek jegyében kezdődött meg az úgynevezett „Amszterdami folyamat”, amelynek célja egy politikai értékrendszer kidolgozása. 2011.06.28. Antal Attila „Fel tudjuk-e oldani a lemaradók több támogatást, több védelmet igénylő követelése és az elöl haladó versenyképes csoportok nagyobb gazdasági, társadalmi szabadságot megfogalmazó elvárása között feszülő konfliktust?” – fogalmazta meg a rendszerváltás egyik legnagyobb dilemmáját Gyurcsány Ferenc 2005-ös Útközben című könyvében. E húsbavágó kérdés kapcsán ütközött össze a baloldal (javarészt inkább Gyurcsány Ferenc) és jobboldal polgárosítási koncepciója: míg az előbbi a nyugatos Magyarország megteremtését szinte mindenki felemelésével és polgárosításával képzelte el (szolidaritás-alapú társadalompolitika), addig az utóbbi – elfogadva a társadalmi különbségeket – a középosztály felső hányadára alapozza jelenlegi politikáját. A felső középosztályra alapozott jobboldali gazdaság- és társadalompolitika kockázatai már ismertek, elméleti alapjai és eszmei kiindulópontjai azonban kevésbé – talán a hazai baloldalnak ezt kellene először tanulmányoznia mielőtt új társadalompolitikát formál. Hiszen a jobboldali társadalompolitika – a világképbeli eltérések mellett – a baloldal sikertelenségének egyenes folyománya. Az új baloldali társadalompolitika egyszerűen nem lehet az orbáni víziók antitézise, tarthatatlan az a tétel, hogy „a kormányváltás után mindent vissza”. Pusztán csak azért is, mert a baloldal eddigi társadalompolitikája megbukott. Az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett szociális konzultáció szervesen beleilleszkedik a kormány intézmény-, társadalom- és mentalitás-átalakító törekvéseinek a sorába. Elemzésünkben arra vállalkoztunk, hogy bemutassuk, milyen hivatalos értékrend és állami szerepfelfogás húzódhat meg a szociális konzultációban felkínált válaszlehetőségek mögött. Eörsi Mátyás a galamus.hu-n megjelent írásában felhívta a figyelmet arra, hogy a liberálisoknak és a baloldaliaknak megértőnek kell lenniük azoknak az érzéseivel, akikkel egyébként tartalmilag nem értenek egyet. Értelem és érzelem konfliktusa feloldhatatlan? A liberalizmus nem fér össze az emócióval? Elemzésünkben erre a kérdésre keressük a választ. Novák Zoltán A kormány meglepő megoldásokkal tarkított gazdaság-és társadalompolitikája fordulatokban gazdag volt az elmúlt egy évben. Bár a retorikai megnyilvánulások és a konkrét döntések iránya gyakran különválik, egy dolog – a szavak és tettek szintjén egyaránt – egyértelmű: a Fidesz-kormány a középosztály kezébe helyezte saját és az ország sorsát. Az új adórendszerrel jelentős jövedelemátrendezést hajtott végre azon az áron is, hogy emiatt húsbavágó megszorításokra kényszerül. Sorba véve az elmúlt időszak döntéseit, és végigtekintve a Széll Kálmán-terv célkitűzésein, nem túlzás azt állítani, hogy a kormány mindent egy lapra tett fel, bízva abban, hogy a helyzetbe hozott réteg katalizálja majd a gazdaságot. Már csak az a kérdés, hogy a középosztály beváltja-e, képes-e beváltani a hozzá fűzött reményeket. Oroszország a világpolitika és a világgazdaság megkerülhetetlen tényezője, mégis keveset tudunk a két kontinensre kiterjedő ország pártrendszeréről és kormánypártjáról. Elemzésünkben arra vállalkoztunk, hogy felvázoljuk az 1991 után kialakult orosz pártrendszer jellegzetességeit, valamint a kormánypárt, az Egységes Oroszország karakterét. 2011.06.07. Nagy Attila Tibor Magyarország közjogi átszervezésével párhuzamosan ez év elejétől egyre nagyobb szerepet kapnak a gazdaság és a társadalom átalakítására vonatkozó reformok. A Széll Kálmán-terv, a konvergenciaprogram, a Semmelweis-terv, vagy legújabban a rendvédelmi dolgozókat érintő korai nyugdíjazási lehetőségek körüli viták jól mutatják, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy része komoly ellenérzéseket vált ki egyik vagy másik érintett csoportból. Jól látható, hogy a reformok egymással párhuzamosan folynak, és kiterjednek szinte az élet minden területére (küszöbön van a helyi közigazgatás további reformja is). A feladat nagyságát jelzi, hogy a miniszterelnök egyenesen az ország újjászervezéséről beszél. Ennek azonban két fő feltétele mindenképpen van: a reformok ideológiai megalapozása és helyes technikai keresztülvitele, e két fő feltételnek pedig az összhangba hozása. A romaintegrációs keretstratégia jó példája annak, hogy egyik szintről a másikra hogyan puhul fel egy javaslat, és arra is van esély, hogy a Tanács tovább finomít rajta, bár az általánosság magas szintje miatt nem sok olyan pont került bele a keretstratégiába amely komolyabb ellenállást válthatna ki. A megvalósítás így a tagállamokon múlik… 2011.05.31. Csizmadia Ervin Magyarországon nagyjából két nagyobb hullámban fejlődött ki az a pártrendszer, amely most is létezik, s állításunk az, hogy egy újabb hullám már nem ismételheti meg a hőskor logikáját, azaz: ha az új pártok megjelenésének egyáltalán van értelme és persze piaca, az a korábbiaktól merőben eltérő karaktervonásokat kell, hogy felmutasson. A kérdés: van-e egyáltalán szükség egy újabb pártalapítási hullámra, vagy akár egyetlen pártra is? A nyugati világ legbefolyásosabb, jellemzően független agytrösztjei között – reflektálva a politikai és a gazdasági folyamatok globalizálódó természetére – egyre inkább teret nyer egy olyan irányzat, amelyik magas szinten, bonyolult összefüggéseiben próbálja értelmezni a társadalmi folyamatokat. A Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért ezeknek a céloknak az érdekében jött létre. A Carnegie arra tesz kísérletet, hogy a világ első globális agytrösztjeként hozzájáruljon a világ nemzetei közötti együttműködés előmozdításához, az egyetemes célok megvalósításáért. Novák Zoltán A Fidesz támogatottsága február óta stabilan csökkenő tendenciát mutat, ami a párt heterogén szavazótáborának bomlási folyamatát jelzi, melynek eredményeképpen ma már az ország legnagyobb politikai táborát a pártot nem választók csoportja képezi. Mindez két fontos alapkérdést vet fel: egyrészt a csökkenő legitimitás milyen hatással lesz a kormányzás irányvonalára és magára a kormányzó elitre; a másik sarkalatos kérdés, hogy mi lesz a sorsa annak a hatalmasra duzzadt tábornak, amely – jelen pillanatban – nem talál politikai képviseletet magának. Magyarországon – a hosszú múltra visszatekintő liberális politikai hagyományok ellenére – jelenleg nincsen erős liberális párt. Miközben a nyugat-európai liberális pártok jelentős része vidéki bázissal rendelkezik, az SZDSZ nagyvárosi (budapesti) párt maradt. Elemzésünkben arra vállalkoztunk, hogy bemutassuk a nyugati és északi liberális pártok arcélét. Jeskó József Egy évvel a kormányváltás után is komoly fejtörést okoz a közvélemény számára az Orbán-kormány karakterének megrajzolása. Az természetesen nem meglepő, hogy jobb- és baloldal nem ért egyet az intézkedések mögött meghúzódó világkép, szervező ideológia magyarázatában, azonban feltűnő, hogy az egyes táborokon belül is mennyire eltérő vélemények alakultak ki. A szervezőerőt azonban aligha politikai ideológiákból, vagy történelmi előképekre tekintve találhatjuk meg. A kormánypolitika értelmezéséhez a kulcsot az állam radikális átalakításának igénye és az erőpolitikához kapcsolódó hatékonyság mítosza adja. Magyarországon – a hosszú múltra visszatekintő liberális politikai hagyományok ellenére – jelenleg nincsen erős liberális párt. Miközben a nyugat-európai liberális pártok jelentős része vidéki bázissal rendelkezik, az SZDSZ nagyvárosi (budapesti) párt maradt. Elemzésünkben arra vállalkoztunk, hogy bemutassuk a nyugati és északi liberális pártok arcélét. Elemzésünkben a vitatott médiatörvénnyel kapcsolatos diskurzusok bemutatására tettünk kísérletet. A törvényt támogató kormányoldal és az ellenzék a saját érveinek az alátámasztására használta fel a nyugati kritikákat. A szuverenitás megsértésével vagy Cohn-Bendit állítólagos pedofíliájával kapcsolatos diskurzus azonban csak ártott a törvény vitájának. 2011.05.10. Antal Attila George Lakoff nyelvészprofesszor „Ne gondolj az elefántra!” című könyvében a következőt írja: „Ne gondolj az elefántra!... Ezzel megkapjuk a keretalkotás alapelvét arra az esetre, amikor a másik oldal ellen évelünk: ne használjuk az ő nyelvüket. Az ő szóhasználatuk meghatároz egy keretet – ami különbözik attól, amit szeretnénk… Ha megmaradunk az ő szóhasználatuknál és modelljüknél, és csupán ellenük érvelünk, akkor elveszítjük a vitát, mert a konzervatív kereteket erősítjük.” Zavarba ejtő, hogy bár a kötetet és vele a nyelvi keretekről való gondolkodást elsősorban a baloldal hozta el hazánkba, eddig nem nagyon tudtak vele mit kezdeni. Sőt paradox módon inkább azt látjuk, hogy a jobboldal egyszerűen „lenyúlta” a keretezés technikáját és sikeresen alkalmazza (Nemzeti Együttműködés Rendszere, fülkeforradalom). Az alábbi elemzés új szemszögből közelíti meg Horvátország EU-csatlakozását. Az elemzés szerint nem pusztán a csatlakozási fejezetek minél előbb történő lezárása a kihívás, hanem Horvátország környezete: a Balkán ugyanis (különösen Bosznia-Hercegovina) komoly veszélyeket rejt magában, amelyek hatásait Horvátország közvetlenül az Európai Unióba hurcolhatja. Az MSZP féltve óvja állítólagos egységét, ráadásul ehhez most érvet is talál a kormánnyal szembeni közös fellépésben. A baloldalnak azonban ez az erőforrás már messze nem elég, sokkal inkább mélyreható vitára van szüksége saját ideológiájáról, szervezetéről és legfőképpen arról, hogy milyen hosszúságú ellenzéki szerepre készül. Ha erről a vitáról lemond, felszínesen alkalmazkodik csak. A történelmi viták jó szolgálatot tehettek volna az alkotmányos gondolkodás ügyének. A kormány hibát vétett, amikor nem engedte, hogy az övétől eltérő értékválasztás is legitimmé váljon a Nemzeti hitvallásban. Ez a végletesség a nemzeti történelemhez való viszonyt a feltétlen azonosulás alternatívájára szűkítette le, holott a politikai közösség önazonossága szempontjából nem mindegy, mit kezd saját történelmével. 2010.05.03. A 2010-es médiatörvényről szóló diskurzus lényege másként csapódott le a véleményformálók és az egyszerű állampolgárok számára. Ki a közérdekben, ki a zsákmányszerzésben látta a vita értelmét. A diskurzusokból az érzelmeket inkább mozgósító szempontok kerülhetnek ki győztesen. A meggyőzőbbnek tűnő érvek többször hangzanak el, így ismert gondolatokká válnak. 2010.05.03. Csizmadia Ervin Amióta a Fidesz kormányoz, a közte és politikai riválisai közötti ellentéteknek egy a korábbiakhoz képest új vonulata is megmutatkozik, ami azonban meglehetősen ritkán tárgya az elemzéseknek: ország-átalakítási ambíciók dolgában megcserélődtek a szerepek. Az a párt (a Fidesz), amely ellenzéki korában a legapróbb változtatásokkal (hogy ne mondjuk: reformokkal) kapcsolatban is szkeptikus volt, és a magyar társadalom teljes körű megvédésének programját tűzte ki céljául a „társadalomromboló” kormánnyal szemben, az a párt kormányra kerülve a legvégletesebben átalakítás- és újabban reform-párti. Az a politikai oldal pedig, amely az elmúlt két győztes parlamenti ciklusában mindent megtett, hogy elhitesse: fő feladatának az ország új pályára állítását tekinti, ez a párt az elmúlt egy évben a „védekező társadalom” érdekképviseleteként, mélyen régi vágású szerepben mutatkozik meg. Nagy Attila Tibor Az Orbán-kormány és a Fidesz tavaly év végén megkezdődött népszerűségvesztése jelentős részben a társadalompolitika területén meghozott, nagy vihart kavart intézkedéseknek köszönhető (pl. a magán-nyugdíjpénztári vagyon 97%-ának államosítása, az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer miatt keletkező nettó bércsökkenés, a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjazásának szűkítése, a közmunkaprogram átszabása). 2010 második felében még úgy tűnt, hogy a kormány szembefordult a külföldi hitelezőkkel és a multinacionális cégekkel. Igaz, itt megfigyelhető volt némi kettős mérce, ugyanis tipikusan azon ágazatokat sújtotta a válságadó (pl. a telekommunikációs ágazatot, a bankszektort, a hipermarketeket), amelyek esetében az országból való kivonulást technikailag nehezebb kivitelezni, másrészt az autógyártást pedig egyedi kedvezményekkel támogatja a kormány. A hazájában nemzeti hősnek tekintett, kétszázezer szerb elűzésével vádolt Gotovina tábornokot 24 év börtönbüntetésre ítélte a Hágai Nemzetközi Bíróság. Horvátországban felháborodást, Szerbiában elégtételt váltott ki az ítélet. Az ítélet fogadtatása jelzi, hogy az 1990-es évek balkáni háborúinak utóhatásai még ma is felkavarják az érzelmeket a térségben. Antal Attila Az új Alaptörvény közjogi teljesítményét csak működés közben lehet majd értékelni. Két dolgot – csupán az alkotmányozás folyamatából következően – ugyanakkor már most is nagy biztonsággal állíthatunk: egyfelől azt, hogy a Fidesz-KDNP egyfajta kormányzati rutintevékenységként tekintett az alkotmányozásra; másrészt, hogy a húsvéti alkotmány (talán épp az előbbi miatt) nem lesz a hazai politikai publikum egészének Alaptörvénye. Pedig az alkotmányozó többségnek korántsem ez volt az alapállása: a Nemzeti Együttműködés Programja, a kiszögezendő Nyilatkozat éppen a helyükbe lépő Alaptörvénynek és a Nemzeti hitvallásnak ágyazott (volna) meg. A Fidesz-KDNP szándéka egy tartós, a rendszerváltást lezáró, mindenki számára fontos Alaptörvény megalkotás volt. Valami azonban félresiklott, vagy talán el sem kezdődött: emberek tömegei vonultak és vonulnak eztán is utcára az Alaptörvény ellen, azzal az igénnyel, hogy „legyen mindenki alkotmányellenes”. Ezzel bizonyosodott be, hogy a Fidesz-KDNP óriási lehetőséget szalasztott el, s éppen emiatt merülhet fel, hogy sokan az 1989-es Alkotmányt tekintik továbbélőnek és legitimnek. A globális erőtér az utóbbi években átalakulásokon megy keresztül. A világgazdaságban 2050-ig jelentős átrendeződés várható a BRIC országok, azaz Brazília, Oroszország, India és Kína javára. Az április 14-ei BRIC találkozó a feltörekvő gazdaságok jövőbeli céljait hivatott megfogalmazni. Mitől mások ezen országok, mit tanulhat Magyarország fejlődési pályájukból? Az elemzés pillanatfelvétel a 2009-ben hatalomra került német koalíció és háromosztatú ellenzéke helyzetéről. A 2011 márciusában megrendezett baden-württembergi és rajna-pfalzi választások során a jobbközép-liberális koalíció vereséget szenvedett, így mindkét tartományban a Zöldek és az SPD alakíthat kormányt. Az FDP tíz után először ismét mélyponton van. Az Institute of Community Cohesion (iCoCo) fő célja, hogy a kutatási munkáival hozzájáruljon egy összetartozáson, szolidaritáson alapuló társadalom megteremtése ügyének az előmozdításához. A brit koalíciós kormány vezető pártjának, a Konzervatív Pártnak a Big Society koncepció a szívügye. A párt által felkarolt Big Society teóriája a szolidaritáson alapul, ezért az intézet prioritása – az összetartozás közösségi élményének a megteremtése – nagy jelentőséggel bír a kormány számára is. Novák Zoltán A kormányzati cselekvés iránya és a kormányzás karakterisztikája egyre világosabban körvonalazódik, ugyanakkor nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a kormány döntéseit hogyan indokolja, intézkedéseit milyen értelmezési keretben helyezi el. Természetesen a kormányzati kommunikáció messze túlmutat azon, hogy az adott kormány saját döntéseinek okaira rávilágít. A mindenkori kormány sikere jelentős részben azon áll vagy bukik, hogy képes-e tevékenységét egy olyan diszkurzív rendszerbe foglalni, mely egyszerre teremt emocionális és racionális felületet az állampolgárok azonosulásához; képes-e saját értelmezési variánsait dominánssá tenni a többi szereplő értelmezési kísérleteivel szemben; és képes-e ezeket a variánsokat vonzóvá és otthonossá (vagy legalább elfogadhatóvá) tenni a választópolgárok többsége számára. A kilencvenes években a szerb társadalom olyan traumán ment keresztül, amelyik a magyar történelem korábbi időszakából ismert lehet. Azonban a jelenlegi szerb kormánykoalíció tanulni látszik a múlt politikájából, és a nemzeti sérelmek felemlegetése helyett a stabil gazdaság megteremtésére, a Nyugattal való kiegyensúlyozott kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. 2011.04.05. Csizmadia Ervin Pár napja, a Magyar Nemzetben megjelent egy alkotmányszöveg, amelyet a második Gyurcsány-kormány időszakában, Petrétei József akkori igazságügy-miniszter vezetésével dolgoztak ki. Nevezett alkotmánytervezettel kapcsolatban máris beindult a szokásos kommunikációs lavina: a jobboldal szerint az 2006-os alkotmánytervezetet olvasva világos, hogy semmi baj a most készülő alkotmány „nemzeti hitvallásával”, hiszen a 4 évvel ezelőtti tervezet rövid preambulumában az akkori baloldali-liberális kormány is megemlítendőnek, mi több vállalandónak tekintette a szent korona hagyományát; a baloldal pedig máris hárít: nem is tekinthető hivatalosnak ez a tervezet, hiszen a kormány ezt akkor nem tárgyalta, s különben is, a jobboldali újság által közzétett anyag akár manipulációnak is tekinthető. Tizenegy éve annak, hogy a déli szomszédunkban dörögtek a fegyverek, és a NATO bombái hulltak Belgrádra. A béke és a stabilitás korántsem számítottak magától értetődő fogalomnak Milosevics Szerbiájában. Magyarország számára ezért – és a vajdasági magyarok miatt is – nagyon fontos, hogy mi történik a volt Jugoszlávia legnagyobb területű utódállamában. 2011.03.29. A kérdés csak az: ilyen indulási deficittel az új Alaptörvény minek lesz az alapja? Készítői véglegesnek szánják, bírálói viszont ellenállásra hívnak fel vele szemben, s még az is lehet, hogy egy újabb ideiglenesség korába lépünk - a magyar politikatörténet nem ismeretlen receptje szerint. 2011.03.29. Jeskó József A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint a Fidesz-KDNP népszerűsége az utóbbi hónapokban jelentősen csökkent, a kormányzat vezető pozícióját azonban mégsem veszélyezteti egyetlen riválisa sem. Úgy tűnik semelyik ellenzéki erő nem képes egyelőre reális alternatívát nyújtani a kormánnyal szemben, ennek legalább három fő oka van. A politikai helyzetből fakadó hátrány, a kommunikációs hátrány és a szakpolitikai hiányosságok. Egyelőre nem látszik, ki nőheti ki magát a kihívó pozíciójába, mindenesetre az ellenzéki pártok esélyei nem a legjobbak. A téma nem ismeretlen a nyugati politikai életben sem, bár egyelőre a nagy jobb- és baloldali gyűjtőpártok az Európai Unió nyugati részén is csupán „ízlelgetik” a demográfiai kérdést, amelyik a legtöbb országban etnikai aspektussal is rendelkezik. A rendkívül kényes kérdést Nyugat-Európában is a jobboldali rendszerellenes pártok vetették fel. A fukushimai atomerőmű katasztrófája az egész világot megrázta, és megerősítette az emberiséget saját törékenységének tudatában. Minden katasztrófahelyzetben felmerül a kérdés, hogyan képes a kormányzat kommunikálni a történteket. Az atomkatasztrófák esetében is számolni kell a fogolydilemmával, amelyik meghatározza a szereplők magatartását. 2011.03.22. Magyarországon a rendszerváltás óta a nemzeti ünnepek rendre aktuálpolitizálásba fulladnak. A közvélemény által a legnagyobb tisztelettel övezett március 15-e sem képes a különböző politikai, ideológiai érdekellentétek áthidalására, a közösségi kohézió megteremtésére, holott ezen a napon a modern politikai közösség megszületésére emlékezünk. Amerikában más a helyzet. Egy katolikus alapítvány nemrégen javaslatot tett arra, hogy a gellérthegyi Szabadság-szobor helyére a Nagyboldogasszony szobra kerüljön. Az ügyben kialakult polémia rávilágít a magyar társadalom értékrendszerének töredezettségére. A rendszerváltást követően elmaradt az együttgondolkozás arról, hogy milyen értékek képezzék a társadalmi kohézió alapját. Nagy Attila Tibor Egy új politikai rendszer megalkotói nehezen szoktak ellenállni annak a kísértésnek, hogy a jövőt jobbnak, nemesebbnek, szebbnek és igazságosabbnak tüntessék fel, mint az addigi korszakokat. Különösen így van ez Magyarországon, ahol a XX. században egyik rendszer követte a másikat, és mindegyik rendszer képviselői erőteljes szavakkal ítélték károsnak, nemzet- vagy népellenesnek a korábbi politikai rendszereket. A kizárólagosságra való törekvés, illetőleg az uralomra került hatalmi elitek pozíciójának megszilárdítása érdekében aztán vagy erőszakosan félretolták az ellenzéki politikai erőket (pl. az 1949-1989 közötti szocialista rendszerben), vagy erőteljesen korlátozni igyekeztek azokat (a Horthy-korszak idején). Novák Zoltán Egyértelmű, hogy a kormány a szabadság és hatékonyság balanszát a hatékonyság javára kívánja elbillenteni, ahhoz sem férhet kétség, hogy erős állami szerepvállalásra alapozott cselekvésorientált kormányzást kíván megvalósítani, de az már korántsem ilyen nyilvánvaló, hogy mindezt nem minden elméleti háttér nélkül teszi. Az elméleti alapozás nyugatról érkezik, és nem más képezi a magvát, mint a „good government” teóriája, annak is a Stein Ringen féle értelmezése, mely ötvöződik a hazai erőpolitikai attitűddel, és így jön létre egy olyan modell, amely már igazi hungaricum: a hard government. Ahhoz, hogy helyi értékén tudjuk kezelni a kormány eddigi tevékenységét, illetve be tudjuk mérni a lehetséges mozgásirányát, elengedhetetlen, hogy közelebbről is megvizsgáljuk, e modell főbb karakterjegyeit. A felsőoktatási huzavonát követően a fő kérdés nem az, hogy a tervezetből mikor lesz törvény, hanem az, hogy az általa meghatározott irányok mennyire képesek a magyar felsőoktatás minőségének javítását szolgálni európai-, illetve világviszonylatban. 2011.03.01. A Szocialista Párt jövője szempontjából kulcskérdés, hogy hogyan gondolkodik a két fő rivális a párt jövőjét illetően; milyen alternatívákat kínálnak a Szocialista Párt és a magyarországi baloldal megújulását illetően; illetve milyen esélyük van saját koncepciójuk megvalósítására. 2011.03.01. Csizmadia Ervin A húsz éves magyar demokrácia sok váratlan és meghökkentő fejleménye között talán az egyik legmeglepőbb az, hogy Magyarország és Nyugat-Európa húsz évvel ezelőtt egyértelműen pozitív kapcsolata mára meglehetősen ambivalenssé vált, amit mi sem mutat jobban, mint a médiatörvény körüli nemzetközi perpatvar és a nyugati sajtó (sőt politikai osztály) kőkemény fellépése a magyar kormánnyal szemben. Erre a jelenségre persze könnyű azt mondani: Magyarország egészének nyugatos elkötelezettségét senki nem kérdőjelezi meg, s a kritikák „természetesen” kizárólag a Orbán Viktorra és a kormány politikájára vonatkoznak. Csakhogy az Orbán-kormány működésének rossz nyugati megítélése maga is tünet, vagy inkább figyelmeztető jel – nem csak a kormánynak, hanem az egész országnak. Ha ugyanis egy kormányváltás után hatalomra kerülő kormány annyira népszerűtlen, mint amennyire a mostani, akkor felvetődik a kérdés: mi van a kormány mögött álló óriási választói réteggel? Az is osztozik a népszerűtlenségben? E társadalmi tömeg nyugatos elkötelezettsége is megkérdőjeleződik a külföldi kritikusok szemében? Akárhogyan is: az Orbán-kormány Nyugaton népszerűtlen, ám kormányképes, (baloldali és zöld) ellenzéke külföldön népszerűbb, ám kormányképtelen. Egyiptom iszlamista ellenzéke több évtizednyi üldöztetés után ismét fontos szerepet játszat az ország történetében, de félő, hogy a világi diktatúrát teokratikus tekintélyuralom váltja fel. A rend helyreállításához és hosszú távú fenntartásához Egyiptom gazdaságán keresztül vezet az út, amiben Európának kulcsszerepe van. Antal Attila Egy alkotmány újdonsága és előremutató jellege nem csupán a korábbi alaptörvényhez való viszonyában, esetleg a leváltandó politikai rendszert lezáró karakterébenben, még csak nem is „forradalmi” hevületében keresendő, hanem abban, hogy felismeri-e az alkotmányozó a kor legfontosabb kihívásait, s arra megfelelő válaszokat ad-e. Szűcs Jenő kiváló történészünk nyomán azt mondhatjuk, hogy az alkotmánynak (s persze magának az alkotmányozási folyamatnak) önfejlesztőnek kell lennie. Vagyis nem valami ellen (jelesül 1989, vagy az elmúlt nyolc év) kell alkotmányozni, hanem valamiért. A mindenkori alkotmányozótól természetesen nem követelhetjük meg, hogy ne foglalkozzon a korábbi ciklusok közjogi hagyatékával, azt azonban igen, hogy mindezt a jövő, az elfogadandó alkotmány hasznosíthatósága szempontjából tegye. Jogos lehet tehát az az elvárásunk, hogy 2011 új alkotmánya ne csupán egy „ellen-alkotmány” legyen, hanem érdemben foglalkozzon a jövő kihívásaival. Ezek között a legfontosabb talán a környezetvédelem szerepe. Ennek kapcsán három állítást fogalmazok meg: (1) egy alkotmánynak igen fontos szerepe lehet a környezet védelmében; (2) az Alkotmánybíróság és a tudomány kidolgozta azokat az elveket és formulákat, amelyeknek az új alkotmányba való foglalásával valóban a „jövő alkotmánya” lehetne a 2011-es alaptörvény, s ezzel – főként soros elnökként – európai irányt is mutathatunk; (3) végül – bár az óra ketyeg – talán nincs késő még arra, hogy az alkotmányozó felfigyeljen minderre. A Lehet Más a Politika karaktere elüt mind a magyar politikai kultúrától, mind pedig a pártrendszer többi pártjától. Ez az idegenszerűség rövidtávon hátrány az LMP számára, de közép- és hosszútávon – az ideológiai építkezés és a szervezet professzionalizálása esetén – nem elképzelhetetlen a tartós szereplővé válás a pártrendszerben. 2011.02.08. Jeskó József Az egészségügy átalakítása kapcsán az utóbbi hetekben két téma uralta a közbeszédet: a gyógyszerkassza várható megvágása és a kórházi struktúra átalakítása. Mint cseppben a tenger, úgy mutatkozik meg az egyes részterületeken a kormánypolitika minden erénye és gyengesége. A közpolitikai folyamatok mélyebb vizsgálata rávilágít ugyanis a kétharmados felhatalmazás korlátaira. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a kormány mindent megtehet, hiszen cselekvését a társadalmi térbe behatolva kisebb-nagyobb mértékben számos tényező korlátozza a pénzhiánytól a nyomásgyakorló lobbikon át, a választói elvárásokig. A közigazgatás működésének bírálata hálás téma a közvélemény számára. Kérdés azonban, hogy a törvénymódosítások valóban a kiegyensúlyozottabb állapotok megteremtéséhez vezetnek-e a közszférában. Milyen egzisztenciális és pszichés veszélyei lehetnek az új szabályozásnak a közszolgálati jogviszonyban dolgozó munkavállalókra nézve? 2011.02.08. Az amerikai Tea Party mozgalmat egyesek konzervatívnak, mások libertariánusnak tekintik. De vajon a Tea Party szimpatizánsai valóban a szabad versenyt védelmezik, és elutasítják a jóléti államot? Mennyiben jelentkezik a „faji” törésvonal a mozgalomban? Lisa Disch amerikai politológus új megközelítése árnyalja a mozgalomról kialakult képet. 2011.02.08. Novák Zoltán A jelenlegi kormányzó elit az elmúlt két ciklust ellenzékben töltötte, és a nyolc éves ellenzéki lét érzékelhetően frusztrálóan hatott rá, ami érthető is, mivel a magyar demokrácia első öt ciklusa váltógazdaságban telt, és nem alakultak ki a nagyobb múltú nyugati demokráciákra jellemző többciklusú kormányzás hagyományai. Utólag nem nehéz belátni, hogy 2006-ban sem a kormányoldal, sem az ellenzék nem volt felkészülve a hatalmi szereposztás négyéves meghosszabbítására. A kormánypártok esetében ennek igen komoly negatív következménye volt: a négy év alatt sikerült felszámolniuk társadalmi bázisuk egy jelentékeny részét. A Fidesz esetében az ellenzékiség elhúzódásából fakadó frusztráció a pártépítés és a pólusképzés hajtóerejévé vált, és új kohéziós elemek alkalmazásával sikerült megteremteni és máig egyben tartani az „új többség” heterogén közösségét.  A Think Tanks and Civil Societies Program (TTCSP) a közpolitikai kutatóintézetek változó szerepét vizsgálja. A program szervezői évente összeállítják a világban működő agytrösztök rangsorát. Magyar szempontból nem érdektelen, hogy 2011-ben a legjobb kelet-európai agytrösztök között három magyar agytröszt is helyet foglalt.Nagy Attila Tibor A politika sokszor hangos felszíne olykor elhiteti velünk, hogy a kormány vagy egy párt megítélése azon múlik, hogy mennyire sikeres a politikai terepen. Ennek jelentősége itt sem vonatik kétségbe, azonban érdemes felhívni a figyelmet a kevésbé látványos, de a mélyben zajló folyamatokra, amelyek szintúgy komolyan kihatnak a politika szereplőinek, ez esetben a kormánynak, és a mindenkori kormánypárt(ok)nak a megítélésre. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyire működik hatékonyan és jól a mindennapokban a politikai rendszer, és annak hangsúlyos szereplője, a kormány. Jó-e a távolsági és a tömegközlekedés, jó minőségben épülnek-e az autópályák, milyenek a kormányzati ügyfélszolgálatok, időben válaszolnak-e az állampolgárok és a partnerek leveleire, észrevételeire, megfelelő-e a jogszabályok végrehajtása, azaz hogyan „üzemel” az ország? Ezt a tevékenységet az államapparátus (minisztériumok és háttérszervei) vezetik és koordinálják, így a kormányzati szervek szakmai munkájának színvonala perdöntő ezekben a kérdésekben, amelyek előbb-utóbb jócskán kihatnak mindannyiunk életére. Csizmadia Ervin Mielőtt túlságosan elragadtatnánk magunkat, s csatlakoznánk azokhoz, akik szerint vége a demokráciának, rögzítsük azt, hogy a hazai demokratizálódás folyamata kezdettől tartalmaz egy mély és sokáig fel sem ismert ellentmondást, ami a demokratikus intézmények és a demokratikus magatartásformák kialakulásának eltérő ritmusában mutatkozik meg. Ralph Dahrendorf híres mondása szerint: „Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell.” Kornai János Számvetés című írásában a mai magyar kormányzati politika elemzésére vállalkozik, azonban adós marad az előzmények bemutatásával. Hogyan lehetséges, hogy a viták ellenére sem csökken a lakosság bizalma a kormány iránt? A bizalom lehet a reformok nyitja? Jelen reflexió ennek megválaszolására tesz kísérletet. Antal Attila A kormányzás kockázatos tevékenység, és maga a kormány is jelentős kockázati tényező lehet. A kutatóintézetek, hitelminősítők és elemzőcégek különböző szempontok szerint értékelik és indexelik egy-egy ország kormányzati tevékenységét és teljesítményét. Ezek a gazdasági és politikai kockázati indexek egyrészt azt a célt szolgálják, hogy a különböző országok összehasonlíthatóak legyenek, másrészt pedig azt is, hogy a nagyon is egyedi vonások kiütközzenek (pl. a befektetési lehetőségek felmérése miatt). A Lehet Más a Politika a „zöld” identitás kidomborítása révén különböztetheti meg magát a többi párttól. Vajon zöld pártként van-e esélye Közép- és Kelet-Európában? A választ a régiós zöld pártokról készült körkép alapján kerestük. Miközben Magyarországon az egyetlen liberális párt, a Szabad Demokraták Szövetsége eltűnt a közéletből, Nyugat- és Közép-Európában egy liberális „reneszánsznak” lehetünk tanúi. A magyar liberális párt kudarcát – más tényezők mellett – főleg okozta, hogy az adaptivitási képessége kimerült. A magyar liberálisok számára adottak a példák az újrakezdéshez. A kaliforniai Berkeley Egyetem néhány meghatározó oktatója 2009 februárjában olyan centrumot alapított, amely a legkülönbözőbb jobboldali mozgalmak komparatív elemzésével foglalkozik. A "mini-agytröszt" vezető politikatudósok bevonásával arra törekszik, hogy hozzájáruljon egy olyan összehasonlító és interdiszciplináris párbeszéd kialakításához, amely a jobboldali ideológia és politika, valamint ezek szervezeti formáinak várható irányait vizsgálja. Jeskó József Kevés olyan politikatudományi elmélet született az elmúlt években, amely akkora visszhangot váltott volna ki a közvéleményben, mint Ronald Inglehart értékelmélete. A teória lényege, hogy kérdőíves kutatások alapján egy-egy ország elhelyezhető egy koordinátarendszerben, amelynek vízszintes tengelyét a nyitott/zárt gondolkodás, a függőlegeset pedig a racionális/tradicionális (vallásos/nem vallásos) világkép jelenti. A hazai eredmények tükrében kijelenthetjük, hogy idehaza politikai rendszer által lefektetett alapértékek igencsak távol állnak a társadalmi valóságtól. Kérdés, hogy a felépülő új berendezkedés képes lesz-e feloldani ezt az ellentmondást. Novák Zoltán A politikum területén az új esztendő rengeteg izgalmat tartogat számunkra, és kétség sem férhet hozzá, hogy 2011-ben sok olyan kérdés fog eldőlni, mely nagyban meghatározza az ország középtávú jövőjét. Egyebek mellett új alkotmánya lesz az országnak, első ízben tölti be Magyarország az Unió soros elnöki posztját, és eldől, hogy sikerül-e beindítani a több mint egy évtizede halogatott szerkezeti reformokat. Ugyanakkor méltatlanul kevés szó esik egy nem kevéssé fontos momentumról, mégpedig arról, hogy januárban debütál a Fidesz-kormány új adórendszere, mely jelentősen átrendezi a közteherviselés hazai rendszerét. Az új adószabályozás igazi jelentőségét az adja, hogy nem csupán egy adócsökkentésről van szó, hanem az anyagi javak nemzeti elosztás-rendjének új modelljéről. A vallási vezetők hivatalos vagy ünnepi beszédei is politikai elemzés tárgyai lehetnek, hiszen az egyházak is formálói a globális folyamatoknak. A katolikus egyházfő karácsonyi üzenete kapcsán érdemes elmélkedni arról, hogy a 21. században a Vatikán milyen szerepet tölthet be a világpolitikában. Vajon örökre bele kell nyugodnunk, hogy az európai társadalmi kulturális törésvonal déli, kevésbé produktív felén ragadtunk, vagy tudatos politikai kultúra formálással áthidalható ez a szakadék? Ha a gazdasági válság mindent megváltoztatott a világban, lehet, hogy új válaszokkal Magyarország történelmében először átkerülhet az északi mentalitású országok közé? Komoly nehézségekkel örökölte meg az Orbán-kormány az egészségügyet. A szektor problémáinak megoldására a NEFMI Egészségügyért Felelős Államtitkársága Semmelweis Terv címen vitairatot bocsátott ki, amely valóban jelentős átrendeződést vetít elő a szektorban, ám pozitívumai mellett súlyos hiányosságokkal küzd. Hazánkban szinte nem múlik el hónap szurkolói rendbontás nélkül, mert a magukról megfeledkezett drukkerek rendszeresen játszanak „harmadik félidőt” a rendőrökkel. A Fidesz véget akar vetni a szurkolói erőszaknak, és intézkedések sorozatával próbál rendet tenni a stadionokban. A problémával nem vagyunk egyedül, Európa futball nagyhatalmai évtizedek óta küszködnek a hőzöngő huligánokkal. 2010.12.20. Csizmadia Ervin Az elmúlt napokban eddig is ismert, mégis roppant zavarba ejtő adatok és statisztikák láttak napvilágot a magyarországi foglalkoztatás deformáltságáról, s ennek részeként a hazai kvalifikálatlan munkaerő szinte kilátástalan elhelyezkedési lehetőségeiről. A minap Demján Sándor félmillióra becsülte a termelőmunkában részt vevők számát, ami még akkor is borzasztóan alacsony szám, ha tudjuk: ma már egy ország gazdasági teljesítménye nem elsősorban termelőszférájának kiterjedtségén múlik. Azt már csak megemlítjük – többször is írtunk róla -, mennyire aggasztó az ország egészségügyi állapota, s mennyire rosszak a magyar társadalom születési, halálozási és öngyilkossági mutatói. Az adatok meglehetősen vészt jóslóak, s felvetik azt a húsbavágó kérdést, hogy ilyen társadalmi paraméterek között lehetséges-e egyáltalán kapitalizmust/piacgazdaságot, vagy másképpen: versenyképes társadalmat építeni. Helmut Schmidt volt német kancellár a politika világában szerzett élményeit, a politikával kapcsolatos gondolatait összegezte 2008-ban megjelent Nyugállományban című könyvében. A Hamburgban élő szociáldemokrata gondolkodó olyan kérdésekről értekezik, amelyeknek a felidézése a mai magyarországi alkotmányozási folyamat során is hasznos lehet.  Orbán Viktor már a választások éjszakáján politikai forradalomról, és egy új politikai rendszer létrehozásáról beszélt. A most is zajló alkotmányozás élesebb fényben világítja meg ennek az új politikai rendszernek az ellenfeleit: de kik ők, és milyen esélyeik vannak? A médiatörvény új bírságolási elképzelései mozgatták meg csak a sajtót, mely csipkerózsika álmából a kifehérített címlapokkal kezdett ébredezni. Nem csupán késői fellépés ez, de nem is ez volna a legfontosabb küzdőtér. A médiatörvénykezési folyamattal rosszul járhat az ország, és a kormánypárt saját maga számára is buta kockázatokat vállal elképzeléseivel. Novák Zoltán „Reform vagy bukás, nincs más.” ez volt őszödi beszéd váteszi kulcsmondata, és az előző ciklusban tanúi lehettünk, hogyan fullad ki a kezdeti reformlendület, hogyan porlad el a reformidentitás a párton belüli ellentétek, a koalíciós ütközések, hitelességi problémák, a társadalmi ellenállás és a költségvetési prés súlya alatt. Bár az akkori szituáció ezer ponton különbözik e jelenlegitől, a reform vagy bukás dilemmája mégis elemi erővel jelenik meg újra a kormányzó erő cselekvési horizontján, és mind a jobboldali kormány, mind az ország szempontjából sok múlik azon, hogy milyen választ sikerül adni a problémára. Az alkotmányozás hivatalos irányának tekinthető Alkotmány-előkészítő eseti bizottság részkoncepciói és az ezek összegzéseképpen elkészített Magyarország Alkotmányának szabályozási elveire vonatkozó javaslat azt sugallják, hogy az új Alkotmány az 1989-es alapkonstrukcióra épülhet. Ugyanakkor az alkotmányozás jelenlegi irányából két további elem is kiolvasható, egyrészt, hogy lesz saját karaktere az új Alkotmánynak, másrészt pedig, hogy az új Alkotmány formális elfogadásával az alkotmányozás folyamata korántsem zárul majd le. A mostani ellenzék rendkívül széttagolt és az egyes ellenzéki pártok belül sem egységesek, helyzetük így roppant nehéz. A napokban Szigetvári Viktor, az MSZP volt kampányfőnöke több fórumon is merőben új – a baloldalon ez eddig teljesen szokatlan - gondolatokat fogalmazott meg Orbán Viktor és pártja sikerességének és az MSZP kudarcának okait illetően. Milyen közeljövő vár a baloldalra és tágabban: az ellenzékre? 2010.12.07. Az Európai Unióba bebocsátásra váró Török Köztársaságban éles küzdelem dúl a szekuláris, nacionalista és a vallásos politikai osztályok között. A szeptember 12-én megrendezett referendum eredménye elmélyítheti az országot vezető iszlám gyökerű Igazság és Fejlődés Pártja beágyazottságát. Kérdés, hogy az Európai Unió mit kezd a kulturális tengely mentén polarizálódott országgal? A Public Affairs News Awards díjazáson a brit Demost választották 2010 év agytrösztjévé. A Demos szempontjából az idei év tekinthető a csúcspontnak, melyet többek között kutatási projektjeinek egyedisége, felvállalt és általa igencsak proponált politikai elképzeléseinek hatékonysága, valamint publikációs tevékenységének dinamizmusa és nem utolsó sorban honlapjának magas minősége tesz indokolttá. Jeskó József Az utóbbi hónapokban a Fidesz-kormány politizálásának elhibázott irányát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a kormányváltás óta folyamatosan nemcsak a baloldal, hanem a jobboldali-konzervatív szellemi holdudvarba tartozó értelmiség is fokozatosan Orbánék bírálójává vált. A leginkább a jobboldalhoz sorolható jogi társadalom a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott pódiumbeszélgetésen kelt ki a kabinet alkotmányellenes döntései ellen, sőt sokak meglepetésére még a Fidesz-közeli sajtóban is számos bírálat érte a kormány politikáját. Mindemellett a 2000-es években megszülető fiatal konzervatív értelmiségi gondolkodók elhatárolódása a közéletre nyitott olvasó számára a legfeltűnőbb jelenség. A magyar közbeszédben az államosítás kifejezésnek negatív töltete van, holott azt nem Rákosi Mátyás találta ki. Nyugat-Európa több országában került sor átfogó, máig ható nacionalizálásokra. A Mal Zrt.-t állami felügyelet alá helyező törvénymódosítás kapcsán felvetődik a kérdés: milyen hasonlóságok és különbségek vannak az Orbán-kormány lépései és a nyugati államosítások között? 2010.11.23. Magyarország 2010. január 1-től az Európai Unió soros elnöke lesz. A kormány presztízsének alakulása szempontjából nem mellékes, hogy Magyarország hogyan birkózik meg a soros elnökséggel járó feladatokkal. Már csak hat hét van hátra, ez indokolja, hogy összefoglaljuk a kormányzati tevékenységet érintő várható hatásokat. 2010.11.23. Csizmadia Ervin Van olyan, hogy „jó” és „rossz” populizmus? Első ránézésre nyilvánvaló képtelenségnek látszik. Hiszen közkeletű nézet szerint a populizmus egy tömbből faragott, megfellebezhetetlen erkölcsi ítélkezésre jogot formáló, alapjában elitellenes, tehát rossz ideológia, vele kapcsolatban fel sem merülhet a „jóság” gondolata. A bal-liberális térfélen sokan már a 90-es évek közepén – „árulása” idején - ilyen kártékony populista pártként azonosították a Fideszt, pedig akkor milyen messze voltunk 2010 tavaszától. A 2000-es évek közepén aztán megjelent a szélsőségesen populista Jobbik, s ettől kezdődően általános népszerűségre tett szert a „mérsékelt” és a „szélsőséges” populisták általában rejtett, de olykor nyílt együttműködésének teóriája. Populizmus-ügyben tehát nem sok új van a nap alatt, holott lenne mit átgondolnunk a „nép” fogalmára olykor valóban teljesen egyoldalúan építő populista politika ügyében. A kormány készülőben lévő új energetikai koncepciója az eddigi beharangozása szerint fűt-fát, de legalábbis egy jelenleginél zöldebb Magyarországot ígér 2020-ra. Ám a rendkívül ambiciózus tervezet elejtett részletei láttán a szakma jelentős részénél megszólalt a vészcsengő: vajon tudatos energiastratégiát alkot az Orbán-kabinet, vagy netán lobbi-érdekektől vezérelt programalkotási láz vette kezdetét a minisztériumban? A katasztrófák idején a polgárok iránymutatást várnak a médiától. A Sajtótanács tagjai a vörösiszap-katasztrófával kapcsolatban az ATV-ben elhangzott tudósítások, hírműsorok tapasztalatait gyűjtötték össze, és ezek alapján javaslatokat fogalmaztak meg az ATV számára a katasztrófákról szóló hírek közlési módjára vonatkozóan. A Sajtótanács a javaslatokat öt pontban foglalta össze. Nagy Attila Tibor Magyarország gyors és öles léptekkel halad a miniszterelnök által vizionált „forradalom” útján. A lendületes belépő más kormányoktól sem áll távol. A Blair-kormány 1997-ben szintén fontos döntések sorát hozta már az első pár hónapban (pl. a jegybank függetlenségének biztosításáról). Az sem szokatlan tőlünk nyugatabbra, hogy az új kormány új, reményteljes kezdetet ígér, de új politikai rendszer felépítésébe nem szoktak belekezdeni (igaz, a kormányzó erőknek ehhez általában nincsen meg a szükséges alkotmányozó többsége). A Hard talk a BBC egyik sikeres, magas nézettséggel bíró, elsősorban politikai kérdésekkel foglalkozó vitaműsora, és meglehetősen más színvonalat képvisel, mint a magyarországi „politikai jellegű” beszélgetős műsorok. A különbség a műsorvezető és a válaszadó szerepében, hozzáállásában rejlik.  A világ egyik legbefolyásosabb és legtekintélyesebb független politikai agytrösztje az egyéni szabadság, a minimális kormányzat, a szabad piac, és a béke négyes elvére alapozva fejti ki tevékenységét, melynek során mindenekelőtt arra törekszik, hogy a napi politikát alakító intézetként a „hagyományos amerikai” értékekre támaszkodva az értelmiségen túl a laikus közönséget is minél nagyobb arányban bevonja a közpolitikai kérdéseket, valamint a kormányzat valódi szerepét övező vitákba.Antal Attila Ezen a héten mutatják be a Facebook-sagat feldolgozó A közösségi háló című filmet. Ennek apropóján talán nem lövünk nagyon mellé, amikor azt állítjuk, hogy a Fidesznek a kormányzás aprómunkája és a közjogi rendszer nagyvonalú átszabása mellett volt és van ideje foglalkozni azzal is, hogy jelen legyen az internetes közösségi hálózatok világában, méghozzá legnagyobb zászlóshajójával, Orbán Viktorral (a Facebook-on ugyanis az „emberközeli” miniszterelnökkel találkozhatunk, aki bepillantást enged a kulisszák mögé). Már-már közhelyszámba megy, hogy a web 2.0-ás forradalmat a kisebb pártok (elsősorban a Jobbik és az LMP) használta ki leginkább, azonban a kormánypárt igen hamar vette a lapot – méghozzá nem is akárhogy, hiszen a személyes spindoktorok mellett internetes kreatív csapatot is foglalkoztat Orbán Viktor. A Méltányosság már utalt arra, hogy a miniszterelnök képes volt pl. a 2010-es évértékelő kapcsán komoly internetes közösségeket megmozgatni és a napi politika eszközévé tenni a Facebook-ot. A miniszterelnök az ellenzéki politizálás évei során előszeretettel vitte híveit az utcára. Kormányzó erőként erre (egyelőre) nincs is szüksége, azonban a Fidesz (és persze Orbán Viktor) a netes hálózatokon és a kormányzás új eszközeivel kívánja ezt a közösségi élményt fenntartani. Három példát hoznék ennek alátámasztására. Az Alkotmánybíróság jogkörének megváltoztatása, és ennek magyar társadalom általi fogadtatása komplexebb, mint egy közvéleménybeli kérdés. Az ilyen kérdések előre kutathatók is volnának, amire úgy tűnik ezúttal sem volt szükség. 2010.11.03. Novák Zoltán Kétség sem fér hozzá, hogy a költségvetési vita új fejezetet nyit a Fidesz kormányzásában. Az elkövetkező időszak igazi tétje, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER), mint szimbolikus keretrendszer kiállja-e az idő próbáját. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének ideája fogta össze és foglalta keretbe a kormány lépéseit, ez adta az elmúlt fél év szerteágazó intézkedéseinek emocionális töltetét és kötőelemét. Ám eddig döntően olyan intézkedésekről volt szó, amelyek nagyrészt illeszkedtek a választók elvárás-horizontjához, most azonban számos olyan döntés kerül napirendre (25-30 ezres elbocsátás a közszférában, közalkalmazottak jogállásának módosítása, reálértéken kevesebből gazdálkodhat jövőre az egészségügy, családi pótlék-jogosultság korlátozása stb.), amely választói érdekeket sért, és ezzel valódi erőpróba elé állítja a NER-t. A 2010-es év két nagy természeti katasztrófája – a tavaszi-kora nyári árvizek, illetve az októberi vörösiszap tragédia – csak felszínes vitákat váltott ki a magyar közéletből. A tanulságok levonása és közpolitikai értékelése egyelőre nem történt meg, holott a nyugati politikatudomány már évtizedek óta foglalkozik az ilyen jellegű események közösségre gyakorolt hatásával… A mai Magyarországon kialakuló többségi demokrácia abból a feltételezésből táplálkozik, hogy a balliberálisok kormányon "elméleti" politikát folytattak (ami részint igaz), s a Fidesz nagy választási győzelme feljogosít a néptömegek igényeit kifejező "gyakorlati" politikára (ami nem igaz). A Fidesz kormányzásában jól látszik, hogy döntéseit - a konzervativizmus ideológimentessége jegyében - nem különösebben óhajtja igazolni. 2010.11.02 Miközben Moszkvában több fontos energetikai témában megállapodás várható a novemberben sorra kerülő Orbán-Putyin találkozón, a magyar kormány szemmel láthatóan az eddiginél lényegesen céltudatosabb, markánsabb, ám egyben offenzívabb, és sokszor kevésbé transzparens energiapolitikai stratégiát kíván követni. Ebben a piaci szereplőknek egy eddiginél vékonyabb mezsgye lesz kijelölve a magyar ugaron. A kormányfői hatalom erősítése önmagában semmiképpen nem tekinthető káros tendenciának, sőt valóban hozzájárulhat a hatékony kormányzáshoz. A probléma akkor jelentkezik, ha ezen hatalomnövekedés az azzal való visszaélésre irányul. Erre dilemmára a gyakorlat fog majd választ adni.A kormányfői hatalom erősítése önmagában semmiképpen nem tekinthető káros tendenciának, sőt valóban hozzájárulhat a hatékony kormányzáshoz. A probléma akkor jelentkezik, ha ezen hatalomnövekedés az azzal való visszaélésre irányul. Erre dilemmára a gyakorlat fog majd választ adni. Csizmadia Ervin Néhány napja müncheni előadásában Soros György ismét meghökkentette a világot, amikor a német és az általában vett mainstream-gazdaságpolitikát bírálva megszorítások helyett „laza fiskális politikát” ajánlott, s kemény szavakkal ostorozta az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésére irányuló gazdaságpolitikai vonalvezetést, ami szerinte egy deflációs spirálba hajszolja Európát.  Barack Obama elnöki ciklusának feléhez ért. Kampányában azt ígérte megváltoztatja Washingtont, ehhez képest, sokan úgy gondolják, hogy Washington változtatta meg őt. Vajon törvényszerű-e a túlzott elvárásokat követő kiábrándulás a politikusokból? Hogyan látják teljesítményét legközelebbi munkatársai?Nagy Attila Tibor A második Orbán-kormány eddigi legfontosabb hetén vagyunk túl, hiszen kiemelkedő jelentőségű döntések születtek: a vörösiszap-ömlés katasztrófáját követően egy héttel, október 11-én az Országgyűlés pár óra alatt megszavazta a Mal Zrt. kormányzati felügyeletét lehetővé tévő törvényt. A második nagy súlyú döntés elsősorban a multinacionális nagyvállalatokat, ezen belül a kiskereskedelmi láncokat, telekommunikációs cégeket és energiavállalatokat sújtó „válságadó”, amelyhez társul a kormánynak azon szándéka, hogy leállítja a magán-nyugdíjpénztáraknak járó mintegy havi 30 milliárd Ft befizetés folyósítását, és azt ideiglenesen a kormányzat kezelésében hagyja. A mostani önkormányzati választások rámutattak arra, hogy a független polgármester-jelölteknek lehet esélyük a pártpolitikusokkal szemben. A kisebb települések esetében pedig nemcsak, hogy egy pártlogó nem segíti a hatalomba való bejutást, de többet árt a kelleténél. Az elemzés ennek az okait járja körül. A mostani önkormányzati választások rámutattak arra, hogy a független polgármester-jelölteknek lehet esélyük a pártpolitikusokkal szemben. A kisebb települések esetében pedig nemcsak, hogy egy pártlogó nem segíti a hatalomba való bejutást, de többet árt a kelleténél. Az elemzés ennek az okait járja körül. A Méltányosság Politikaelemző Központ sajtótanácsa az index.hu önkormányzati választásokkal kapcsolatos írásainak értékelését összegezte. Csoportunk szeptember 24-től kezdve követte kiemelt figyelemmel a honlap Belföld rovatát, s azon belül pedig a Választások alkategóriákban megjelent írásokat. A sajtótanács nemcsak tartalmi szempontból értékelte az online felületen megjelent írásokat, hanem javaslatokat is megfogalmazott a szerkesztőségek számára. 2010.10.12. A Németországban nemrégen nagy vihart kiváltott Thilo Sarrazin-ügy arra figyelmeztet, hogy még az Európai Unió egyik legjelentősebb tagállamának egyik legnagyobb pártján belül is vannak bírálói a politikailag korrekt beszédnek. Vajon mi az oka annak, hogy az 1968 óta elfogadott politikai korrektséggel szemben szinte minden pártcsalád köréből megfogalmazódnak bírálatok? 2010.10.12. A szakszervezetek jó része már most felháborodással szemléli, hogy a második Orbán-kormány – hasonlatosan az első kormányzati ciklusához – a társadalmi érdekegyeztetés jelentős átalakítására készül. Magyaroraszágon azonban szakszervezetek befolyásolási képessége azonban enélkül is igen rossz – pedig az új webes formák számukra is kínálnak új lehetőségeket. De vajon élnek-e velük? 2010.10.12 Az önkormányzati választások következtében tovább nőtt a Fidesz azon esélye, hogy akár több cikluson keresztül maradhat kormányzati hatalmon. Ezt támasztja alá az is, hogy a Fidesz éppen azokban a városokban aratott nagy győzelmet, ahol helyi szinten a legtöbb közpénz elosztására van mód- és ennek nagyobb jelentősége van, mint a sokszor emlegetett megyei listás eredményeknek. Csizmadia Ervin Se permanens kampány nincs, se az nem igaz, hogy ne lenne kampány. Az önkormányzati választás előtti két hétben több párt is erősen az érzelmek felcsiholása felé fordult. A kormányoldal azonban többféle érzelmi húrt is megpendített, s ezek közül csak az egyik a Papcsák Ferenc-féle, úgynevezett elszámoltatási vonal. A Fidesznek azonban van másfajta érzelmi megközelítése, ahogyan az LMP-nek is. Az MSZP ellenben továbbra is a „ráció” pártjának hirdeti magát. Az elmúlt években a pártok között konszenzus volt a közigazgatási rendszer megváltoztatásában. A közös szándékot azonban nem követte közös cselekvési program, mivel az érdekek eltértek. Megvalósulhat-e bármiféle interakció a Fidesz és politikai ellenfelei között a reformtörekvések kijelölésekor, vagy a kormány valóban saját territóriumává igyekszik tenni az egész önkormányzati szféra átalakítását? Milyen további lépések várhatók? Az Azerbajdszán-Grúzia-Románia Interkonnektor (AGRI) áprilisi alakítása óta egyre többen teszik fel a kérdést, hogy a tervezett földgáz-szállítási útvonal vajon versenytársa-e a döcögve haladó Nabucco gázvezeték projektnek? Bár az AGRI illeszkedik az EU földgázimporttal kapcsolatos diverzifikációs elképzeléseibe, olyan jogos kételyek merülnek fel a betáplálását illetően, amelyek a Nabucco háza táján is borongós hangulatot okoznak az utóbbi időben. 2010.09.24. Nagy Attila Tibor Kósa Lajos ügyvezető alelnök a Fidesz 2010. szeptember 9-én megtartott önkormányzati kampánynyitó rendezvényén arra intette helyi politikustársai gyülekezetét, hogy „eszébe se jusson felülni szirénhangoknak, bonyolult nemzetközi összefüggéseknek”. A fenyegető államcsődöt vizionáló júniusi szavai, és ennek nyomán bekövetkezett forintgyengülés sajátos hangulatot kölcsönöz ezen – bővebben meg nem magyarázott – szavainak, amelyeket akár úgy is lehetne értelmezni, hogy ő és a Fidesz vezetősége nem nagyon tud mit kezdeni a „bonyolult nemzetközi összefüggésekkel”. Pedig muszáj. A bizottságok működése ritkán lépi át a közvélemény ingerküszöbét, legfeljebb akkor kerül erre sor, ha valamilyen botrány van terítéken. A bizottságoknak komoly szerepük van a jogalkotás jó színvonalának elérésében, tevékenységük révén pedig a politikai folyamatok is érthetőbbé válnak. Mennyire volt mindez jellemző eddig a magyar parlamenti bizottságokra az új ciklusban? 2010.09.07. A demokratikus politikai kultúra, egyáltalán a kultúra nem nélkülözheti a nevetést. Paár Ádám a politika és a görbe tükör kapcsolatát elemezte a Népszavában. 2010.09.08. Antal Attila A Fidesz-KDNP centrális erőterének az elkövetkező időkben három nagy kihívással kell szembenéznie: egyrészt magának az egész konstrukciónak a megszilárdításával, másrészt a gazdaság stabilizálásával és a növekedés beindításával, végül (s talán ez a legfontosabb) meg kell mondani, hogy hogyan mélyíthető el a polgári középosztály és a bizonytalan helyzetű társadalmi csoportok szövetsége. A kormányfő hétvégi kötcsei beszédében elhangzott feladatkijelölés is nagyrészt ezekre rímel. Az önkormányzati választások megnyerése, egy sikeres uniós elnökség, valamint az új Alkotmány elfogadása mind-mind a centrális erőtér igazolását, elmélyítését szolgálhatja. A bizottságok működése ritkán lépi át a közvélemény ingerküszöbét, legfeljebb akkor kerül erre sor, ha valamilyen botrány van terítéken. A bizottságoknak komoly szerepük van a jogalkotás jó színvonalának elérésében, tevékenységük révén pedig a politikai folyamatok is érthetőbbé válnak. Mennyire volt mindez jellemző eddig a magyar parlamenti bizottságokra az új ciklusban? 2010.09.07 „Ingyen sör, adócsökkentés, örök élet! Legyen minden jobb!” A magyar politikusoknak – kanadai, új-zélandi, német, lengyel, cseh és izlandi kollégáik után – meg kell barátkozniuk a viccpárti karakter megjelenésével a közéletben. A magyar választók belefásultak a politikába, a politikai elit népszerűtlen, a politikai humornak azonban gazdag hagyományai vannak, így egy hazai viccpárt akár sikeres is lehet. 2010.09.07 Csizmadia Ervin Elköszönt a Fővárosi Közgyűléstől Demszky Gábor s a főpolgármesteri cím elvesztésével zárul le valójában az SZDSZ által képviselt rendszerváltó liberalizmus. Bár SZDSZ már régóta nincs, s a BKV körüli botrányok alaposan megtépázták a főpolgármester tekintélyét is, mégis azt kell mondanunk: Demszky teljesítménye nem csupán az, hogy (mint búcsúzáskori méltatói mondták) öt választást volt képes megnyerni, hanem az is, hogy egészen a legutóbbi időkig képes volt fenntartani valamiféle „Demszky-fílinget”. A kopogtatócédulák gyűjtése megosztja a közvéleményt. A lakosság az elmúlt húsz év alatt nem szerette meg a „kopogtatást”, a pártok azonban nem szívesen mondanának le az ajánlószelvény-gyűjtésről, amely nemcsak a parlamenti ellenzéki pártokat, hanem a civileket és a kisebb pártformációkat is nehéz helyzetbe hozza.2010.08.31 Novák Zoltán Nehezen megválaszolható, és újra meg újra visszatérő kérdés, hogy meg lehet-e változtatni egy ország kulturális karakterét, meg lehet-e törni a rossz hagyományokat. Természetesen nem a társadalom művészeti és alkotói alrendszerére gondolok, hanem a kultúra azon értelmezésére, mely azokra a magatartás-szisztémákra utal, amely bizonyos csoportokat, közösségeket (ez lehet akár egy nemzet) összeköt, és egyben meg is különböztet másoktól. Ez egyszerre szűk és tág értelmezés, mert vonatkoztatható egy ország teljes közösségére, ugyanakkor egy nemzet kulturális alapvonásait olyan alegységek alakítják, mint például a munkakultúra, a politikai kultúra, az üzleti kultúra vagy épp a közlekedési kultúra. Életvilágunk nagyon különböző területei ezek, viszont van egy közös pontjuk, mindegyik terület az egyének és csoportok közötti viszonyrendszert írja le. Összefoglalóan tehát a társas érintkezés kultúrájáról van szó; ez elemzésem tárgya, de még mielőtt választ keresnénk az eredeti kérdésre, miszerint meg lehet-e változtatni egy ország kulturális karakterét, előbb arra kell választ adni, hogy egyáltalán meg kell-e változtatni, szükség van-e ilyen irányváltásra. Erre a válaszom: határozott igen. A Jobbik a 2010-es választási programjában kiállt a csendőrség visszaállítása mellett. Mivel a párt nem alakíthatott kormányt, az elképzelést felváltotta a polgárőrségbe való beszivárgás. De mégis milyen csendőrséget hozott volna létre a Jobbik? A Jobbik a 2010-es választási programjában kiállt a csendőrség visszaállítása mellett. Mivel a párt nem alakíthatott kormányt, az elképzelést felváltotta a polgárőrségbe való beszivárgás. De mégis milyen csendőrséget hozott volna létre a Jobbik? Tovább Az előttünk álló alkotmányozási folyamat kapcsán fontos kérdésnek tekinthető tehát, hogy a jelzett reális keretek között vajon felmerül-e a parlamentáris kormányzati rendszer esetleges módosítása, ami az államfői hatalom újragondolását is jelentené? Testvér testvér ellen – ezúttal a brit baloldali Munkáspárt több hónapos elnökválasztó versenyében, amelyben a párttagok is leadhatják a voksukat. Az ottani izgalmas versengés és más európai baloldali pártok helyzete milyen tanulságokat hoz a magyar politika számára? Jeskó József Amennyiben a Jobbik-frakció parlamenti munkáját vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy elmaradt az elemzők által várt kőkemény ellenzéki magatartás, elhalványult a radikális és mérsékelt jobboldali erők közötti törésvonal. A Jobbik képviselőcsoportja a benyújtott törvényjavaslatok 60%-át „csont nélkül” megszavazta, sőt, egy-két elszólás kivételével retorikájában is megszelídült. A másik oldalon ezzel szemben igencsak nagy visszhangot kiváltó eseményekről számolt be a sajtó. A Magyar Szigeten történt incidensek, a Gárda újjáalakulását követő utcai botrány, majd a főkapitány magánéleti okokból történő lemondása, valamint Toroczkai Lászlónak a párt „áruló” szakpolitikusaival kapcsolatos megnyilvánulásai szolgáltattak témát a médiának a nyári uborkaszezonban. Tehát egyelőre meglehetősen zavarosnak tűnik a párt mozgása, érdemes azonban összegyűjtenünk a Jobbik előtt álló kihívásokat és lehetőségeket, amelyek a párt jövőjét meghatározhatják. Antal Attila Az Orbán Viktor által centrális erőtérnek nevezett politikai konstrukciót egyesek „putyinizmusnak” látják, mások az ország felemelkedési lehetőségének vélik benne felfedezni. A Méltányosság Politikaelemző Központ inkább egy másik értelmezési lehetőséget kínált, nevezetesen azt, hogy a centrális erőteret a szavazókért folytatott verseny szempontjából vizsgáljuk, s ennek alapján mondjunk véleményt magáról a Fideszről is. A centrális erőtérről való gondolkodáshoz azonban szervesen hozzá kell, hogy tartozzon a központtól távol lévő politikai erőkről, vagyis az ellenzékről való gondolkodás. A második Orbán-kormány megalakulása a rendfenntartó szerveken, így a rendőrségen belül is személycserék sorozatát hozta magával, melyek a Fidesz kommunikációja szerint közbiztonság helyreállítása és a rendőrség eredményesebb működése érdekében születtek. A nyilatkozatokból kiderül, miként képzelhetjük el a közbiztonságot és a rendőrséget érintő reformokat. Rendkívül nehéz helyzetben van, aki egy úgynevezett médiaalkotmányt akar készíteni, hiszen vagy általánossággal és közhelyes semmitmondással, vagy pedig túlságosan részletekbe menő szabályozásokkal vádolhatják. Az általánosságokkal az a baj, hogy fölösleges beszélni róluk, hiszen közmegegyezésnek örvendenek, a konkrétumokkal meg az, hogy azok inkább egy részletes szabályozásba valók. Vajon jó úton indult-e el a kormány a média újraszabályozása dolgában? Teljesen új kutatási irány annak vizsgálata, hogy az erotikának van-e szerepe a politikában. Véletlenül sem „szereposztó díványokról” van szó, hanem egy új tőketípusról, amit Catherine Hakim „erotikus tőkének” nevez. Az erotikát, ha nem egyenesen tabunak, eddig inkább a bulvársajtóba tartozónak vélhettük, ezzel szemben az erotikus tőke szerepe világszerte növekszik. Magyarországon a politika világában mégis inkább hátrányt, mint előnyt jelent a nők számára... Jenei András Amióta Orbán Viktor bejelentette, hogy megszakadtak a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a tárgyalások, és az októberben lejáró szerződés nem kerül meghosszabbításra, sorra jelentek meg Magyarország gazdasági öngyilkosságáról, vagy éppen ellenkezőleg, az új kormány bátorságáról szóló hazai és nemzetközi írások. Ám korántsem az a legfontosabb kérdés, vajon az elmúlt két hét eseményei jót, avagy rosszat tesznek országunk gazdaságának, azt az idő (és a befektetők) majd eldöntik, sokkal inkább érdekes magának a lépésnek a precedensértéke, valamint bel- és külpolitikai kontextusai, melyek átírhatják, de legalábbis új szavakkal bővíthetik a nemzetközi pénzügyi szótárat. A 2009-ben megalakult Tea Party mozgalom, amelyet a gazdasági mentőcsomagok elleni tiltakozás hívott életre, az elmúlt évtizedek legsikeresebb konzervatív kísérletének tekinthető arra, hogy az amerikai embereket bevonja a kormányzati reformtervek megvitatásába. De vajon veszélyezteti-e ez az amerikai demokráciát? Csizmadia Ervin Múlt heti évadzáró napirend előtti felszólalásában (majd pedig két televíziós interjúban is) a miniszterelnök hangsúlyosan beszélt az új kormánynak arról a szándékáról, hogy a kormányzást nem ideológiai alapon, hanem a „józan ész” nevében kívánja végezni, s e szándék jegyében kitüntetett figyelmet kíván fordítani a baloldali értékek és személyek integrálására is. Az MSZP persze ezt egyáltalán nem hiszi el neki, de a tény ettől még tény: Orbán Viktornak valamit kezdenie kell hatalmasra duzzadt szavazó táborával, amelynek soraiban jócskán vannak volt mszp-s szavazók is. A belügyminiszter terrorelhárító központ felállítását tervezi, melynek feladatai közé tartozna a nyomozati munka mellett a miniszterelnök és a köztársasági elnök személyi védelme is. Európában több helyütt is működnek antiterrorista központok, a magyarországi terrorizmus-ellenes centrum létrehozása azonban több kérdést is felvet, leginkább a rendeletetést és a szükségességet illetően. Novák Zoltán Az elmúlt években – különböző irányból és különböző értelmezésben – újra és újra felvetődött egy „társadalmi szerződés” igénye és lehetősége Magyarországon. A nemzeti együttműködés nyilatkozata emelte be ismét a fogalmat az érdeklődés középpontjába, és szinte azonnal a viták kereszttűzébe került, persze a már megszokott felületes és pártos módon. Mutatkozik azonban némi remény arra, hogy ezúttal a sablonos és elfogult pengeváltások mellett, mód nyílik a téma érdemi és mélyreható megvitatására is. Ebbe az irányba mutat Hankiss Elemér „Egy igazi társadalmi szerződés” című cikke, mely a nyugati mintákra alapozva, plasztikusan és lényegre törően veszi számba a társadalmi szerződés alapkérdéseit, akadályait, előfeltételeit és fő tartalmi elemeit. A cikk témájához és intencióihoz kapcsolódva ez alkalommal a kérdéskör pártpolitikai aspektusait járom körül, különös figyelmet fordítva a politikai szereplők akarat- és érdekrelációira. Antal Attila Nem lenne szerencsés temetni a rendszerváltás Alkotmányát, de több jel mutat arra, hogy a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP szövetség nem csupán új Alkotmány megírását tűzte ki célul, hanem a mostani ellehetetlenítését. Utóbbival kapcsolatban a kérdés csak az, hogy mi vezet nagyobb problémákhoz: ha a mostani Alkotmány hatályban marad, vagy ha azt „egyszemélyben” írja újjá a Fidesz-KDNP? A Méltányosság Politikaelemző Központ Sajtótanács munkacsoportja véletlenszerűen választotta ki a Magyar Hírlap 2010. június 12-16 közötti időszakát, s a külpolitikai rovatot vizsgálta. A Tanács olvasói, ha nem is reprezentálják a magyar lakosságot, s ha nem is notabilitások, egy fókuszcsoportos beszélgetés keretében, mint a lap aktív megfigyelői kifejthették mi tetszett, mit hiányoltak, és mi zavarta őket. Beszámolónk tehát a három lapszám külpolitikai rovatának nem is annyira kritikai értékelése, mint inkább az olvasói spontán vélekedések gyűjteménye. 2010.06.20. Ma a büntetés-végrehajtás célja az európai uniós normákat magukévá tevő országokban a rabok biztonságos őrzése, a megaláztatásoktól mentes bánásmód, valamint, hogy szabadulás után a fogvatartottak vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba, azonban a második világháború utáni európai börtönpolitika két egymástól homlokegyenest eltérő utat járt be. Az európai pártpolitika roppant érdekes új jelenségeket produkál mostanában; elég, ha csak a minapi szlovák választásokra gondolunk. Új, korábban ismeretlen pártok növekednek fel és jutnak akár kormányzati szerepbe, miközben régi, stabilnak tűnő pártok szorulnak ki a kormányokból, de a parlamentekből is. Mi ez, ha nem áttételes jelzése annak, hogy a teljes világgazdaságot érintő gazdasági válságnak, a kapitalizmus szerkezeti átalakulásának vannak kézzelfogható politikai konzekvenciái is? Hogyan lehetne elérni, hogy a hazai sajtó színvonala közelebb kerüljön a nyugati nívóhoz, s ennek eredményeként a média iránti bizalom ne csökkenjék tovább, hanem növekedjék? A média fogadókészségét nem tudjuk befolyásolni, de a médián kívüli civil visszajelzés rendszerét ki tudjuk alakítani. Az MPK javaslata jóval több, mint egy szakmai médiakritika: a sajtótanácsok kezdeti formáit kell Magyarországon megteremteni. Jeskó József Négy évvel ezelőtt a választásokon győztes kormánykoalíció reformlázban égett, míg 2010 tavaszán már forradalmat vizionált a nyertes. Már az is egy érdekes kérdése a magyar politikai kultúrának, hogy az önmagát baloldalinak valló párt hirdet reformokat, míg a konzervatívok a forradalom terminust helyezik politikájuk középpontjába. Amennyiben a szavakkal való bűvészkedés helyett a politika alapvető kérdéseire tekintünk, akkor az „Új Magyarország” és a „Nemzeti Együttműködés Rendszere” nem is áll annyira messze egymástól. Természetesen a két vízió számos tartalmi kérdésben eltérő válaszokat fogalmaz meg, azonban mindkettő a választásokon győztes politikai elit kísérlete, hogy mélyreható pozitív változásokat érjen el az államszervezet, a gazdaság és a társadalom területén. Antal Attila A kormányalakítás időszakát általában a testület közjogi „lelkeként” funkcionáló leendő kormányfő, a kijelölt miniszterek és a kormánytöbbséget adó párt(ok) szemszögéből szoktuk figyelemmel kísérni. Vajmi kevés szó esik az ellenzékről. Ez az állítás különösen igaz a mostani kormányalakításra: a Nemzeti Együttműködés Rendszere és Programja állt a viták középpontjában, az ellenzéki pártok is inkább a kormányprogram szakpolitikai irányához, hiányosságaihoz igyekeztek hozzászólni. Az MPK sokáig maga is úgy látta, a magyar pártrendszer szinte megújíthatatlan. Ez az értékelés tévesnek bizonyult, az 1990 után „négypártrendszer” szétesett. Kérdés azonban, hogy téves lesz-e az újabb értelmezés, miszerint ami most zajlik, az visszatérés a magyar történelem domináns párti hagyományához. A rendszerváltás idején erre senki nem számított. Valaminek történnie kellett, ami miatt az ország most ehhez a tradícióhoz fordult. Novák Zoltán Miközben a parlamentben megindult a javaslatdömping, és a különböző súlyú és tartalmú törvényjavaslatok vitái már javában folynak, eközben a nagyközönség újabb és újabb fogalmakkal ismerkedhet meg. A szavazófülke-forradalom tematikája, az alkotmányozó nemzetgyűlés és a rendszeralapító parlament mellett a legnagyobb érdeklődést kétségtelenül a Nemzeti együttműködés rendszerének fogalomköre váltotta ki, mely jó ideig le fogja kötni a politikai kommentátorok és az elemzők figyelmét. 2010. április 20-a valószínűleg fekete napként vonul be a Mexikói-öböl partja mentén élők és a BP naptárába, ugyanis ekkor robbant fel és gyulladt ki – eddig ismeretlen okból – a Deepwater Horizon nevű mélytengeri fúróplatform. Az Exxon Valdez tankhajó bő húsz évvel ezelőtti alaszkai szerencsétlensége óta a legnagyobb, akár még azt is meghaladó olajszennyezés minden bizonnyal új fejezetet nyit az olajmultik történetében. Szentpéteri Nagy Richard A harmadik magyar köztársaság hatodik parlamentjének első munkanapján máris vége a megejtő ünnepélyességnek és a nagy szavak elillanó hatásának. Húsz évvel és tizenkét nappal az első szabadon választott parlament alakuló ülése után „a rendszerváltás rendszerét” lezárni hivatott, a politikai rendszer több elemének megújítására és új alapokon való konszolidálására szerveződött új országgyűlés már megalakulásának napját munkanappá nyilvánítja a maga számára, és belekezd abba a politikaformálásba, amelyet máris joggal lehet majd kritikával illetni. Sok szónoklat és sok kinyilatkoztatás után kidolgozott normaszövegek és cselekvési tervek, tettek és törvényalkotások következnek, aprólékos kodifikációs feladatok és részletező kormányprogrampontok veszik át a magasztosság terét, méghozzá nagyon gyorsan. Antal Attila A Fidesz-KDNP kétharmados győzelme kapcsán az Alkotmány és az ahhoz kapcsolódó, minősített többséggel védett törvények módosításának lehetősége a következő ciklus egyik legfontosabb politikai kérdése lesz, hiszen a leendő miniszterelnök még 2009-ben kijelentette, hogy nem tiszteli, csupán tiszteletben tartja az alaptörvényt. E nyilatkozat kapcsán a közéleti viták középpontjába egyrészt a Fidesz és a KDNP alkotmánymódosítási szándékaitól való félelem, másrészt pedig annak latolgatása került, hogy a választásokat megnyert pártok mire kaptak felhatalmazást, azaz átírhatják-e alapjaiban a közjogi rendszert. A második brit miniszterelnök-jelölti vita újabb izgalmakat és újdonságokat hozott. Miközben az első vitát a liberális Nick Clegg nyerte, a konzervatív David Cameron várakozások alatt szerepelt, Gordon Brown Munkáspártja a harmadik helyre való lecsúszás veszélyével volt kénytelen megküzdeni. A három szereplőből kettőnek elemi érdeke volt a javítás – az elemzésből kiderül, sikerült-e nekik. Oroszország és Ukrajna a múlt héten új gázszerződést kötött, mely egy hosszan tartó, labilis időszaknak vetett véget. Európa újra fellélegezhet, s várhatóan zavartalanul folyhat az orosz gázimport a következő években. Ennek ellenére a szerződés legalább annyi kérdést hagy nyitva, mint ahány problémára jelent gyógyírt, mely kettősség vonatkozik az alig pár hónapos, meglepően meleg és baráti orosz-ukrán viszonyra is. A  globalizáció kihívásai, a klímaváltozás, a társadalom elöregedése, a munkaerőpiacon mutatkozó problémák, a szociális háló fenntarthatósága – mind-mind olyan kérdések, melyek a gazdaságilag legfejlettebb országokat is igen érzékenyen érintik. Nem kivétel ez alól a világ jelenleg hatodik legversenyképesebb országaként számon tartott Finnország sem, ahol a siker titka az innovációs rendszer szisztematikus és innovatív megújításában, valamint a tudatos tervezés és „fontolva haladás” mentén kialakított intézményrendszerben rejlik. 2010.04.27.Megoszlanak a vélemények arról, hogy a hazai nyilvánosság mennyire pártos, mennyire hatékony a párttámogatási törekvése, illetve melyik oldal médiafölénye hatalmasodott el. Az első objektivitási kérdés, a második kiegyensúlyozottsági. Mindkettő kapcsán éles vita dúl a világ összes demokráciájában... 2010.04.27. Novák Zoltán Az országgyűlési választások első fordulója senki számára nem okozott nagy meglepetést, még az LMP parlamentbe jutása és az MDF kizuhanása sem tekinthető meglepőnek, hisz az elmúlt egy hónapban a közvélemény-kutató cégek az LMP-t rendre öt százalék fölé, az MDF-et pedig öt százalék alá mérték. Az igazi dilemma inkább az volt, hogy lesz-e kétharmada a Fidesznek, illetve, hogy ki lesz a második erő a parlamentben. Ez utóbbi már eldőlt, az előbbi még várat magára – persze ezt sem nehéz megjósolni. Mivel az eredmény ennyire előrelátható volt, az elemzők és publicisták már jó előre elkezdték boncolgatni a végkifejlet okait és eredőit. Az érvek meglehetősen széles spektrumon mozognak: van, aki a szociológiai mozgásoknak; van, aki a válság hatásának; van, aki az a rossz kormányzásnak; van, aki az őszödi beszédnek; van, aki a Fidesz sikeres stratégiájának; van, aki a proteszt közhangulatnak; és van, aki a korrupciós botrányoknak tulajdonít nagyobb jelentőséget. Magyarországon elmarad a miniszterelnök-jelöltek vitája, Nagy-Britanniában viszont most van először. Az MPK az első kör megtekintése után arra következtetésre jutott, hogy egyelőre nem klasszikus kampányeseményt, hanem a brit politikai elit iránti bizalom megerősítésére tett kollektív akciót láttunk. A vitát – nem mellesleg – a liberális Nick Clegg nyerte. 2010.04.20. Magyarország rendszerváltás utáni történetének legjelentősebb és minden bizonnyal legátfogóbb átrendeződése zajlik a politikai mezőben. A Fidesz kétharmados győzelme valószínűsíthető, azonban még nyitott a kérdés, hogy a parlamentbe kerülő új pártok vajon milyen pozíciót foglalnak el a leendő kormánypárttal szemben? Csizmadia Ervin Természetesen fogalmunk sincs, mi történik majd a kormányalakítást követő hetekben és hónapokban, ám a figyelem érthető módon az új, egypárti Fidesz-kormány politikai, gazdasági és társadalmi törekvései felé fordul majd. Kormányozni pedig – sok egyéb mellett – azt jelenti, hogy a lehetőségek maximumáig koherens válaszokat adni politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekre. Az MSZP ezekre nem tudott egységes és víziót is magában foglaló választ adni. A Fideszről még nem tudjuk, tud-e ilyeneket adni. Önkényesen bár, de a három talán legfontosabbnak tűnő kérdést vetném fel: 1. Milyen módon fog együtt élni a Fidesz-többség a nemzetközi (elsősorban pénzügyi) környezettel? 2. Milyen módon lesz képes működni a belső parlamenti-politikai arénában? 3. Hogyan lesz képes előbbre vinni a társadalom belső egységének megteremtését? A pártprogramok – olvasatlanul is – tájékozódásunk fő forrásai. Épp elég annyit tudnunk róluk, hogy általánosak, hiányosak, semmitmondóak, megvalósíthatatlanok – és így tovább. A választó nem ritkán hallomásokból alakít ki véleményt magának. Néha azonban nem árt a programokat kézbe is venni, és végigelemezni. A hat párt programjai több mint tanulságosak. Előzetes a programokról. 2010.04.06. Antal Attila Az elmúlt nyolc év kapcsán felmerülhet az a kérdés, hogy önmagában a kormányzati teljesítmény hiánya vagy patologikus volta veszélyeztetheti-e a demokráciát? Valószínű, hogy nem (legalábbis önmagában), de rosszkedvűvé mindenképp teheti. Az Méltányosság Politikaelemző Központ sokat foglalkozott már az ajánlószelvény-rendszer visszásságaival. Ezúttal egy európai ajánlási-körképet mutatnunk be, ezen tapasztalatokból pedig egy konszenzusos megoldás körvonalait vázoljuk. Jeskó József A majd másfél évtizede kialakult pártpolitikai struktúra végnapjait írjuk. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy áprilistól a két körülbelül egyforma nagyságú politikai táborra tagolódó berendezkedés valami újnak adja át a helyét. Nem csak azért, mert várhatóan döntő győzelmet arat a Fidesz és súlyos vereség elé néz az MSZP. A rendszerváltás óta először fordul elő, hogy két - korábban parlamenti előzmény nélküli – politikai erőnek is esélye van átlépni az ötszázalékos küszöböt, bár a Jobbik esetében ez szinte bizonyosság, míg az LMP reményei halványabbak. Nagy kérdés, hogy hogyan illeszkednek bele ebbe a kialakulóban lévő új helyzetbe, képesek lesznek érdemi újításokkal előhozakodni. Az EU-tagállamok nyugdíjrendszerei rendkívül diffúz képet mutatnak. Különbségek vannak a nyugdíjrendszer szinte minden elemében: az állami és magánrendszer jellegében, a finanszírozási megoldásokban, a nyugdíjformulában, magában az indexálásban is. A Méltányosság Politikaelemző Központ korábban foglalkozott a nyugdíjkérdéssel és az ezzel kapcsolatos politikai vitákkal. Ezúttal az Európai Unió három fő régiójából (Nyugat-, Észak-, és Kelet-Közép-Európa) vett példák útján kívánunk fogódzót nyújtani az elkövetkezendő időszak (várhatóan erősödő) vitáihoz, felvázolva a hazai nyugdíjas korosztály demográfiai alapadatait. Halasi Endre A képviselőjelölt-állítás jelenlegi rendszerét nehezen lehetne tökéletesnek nevezni. Az ajánlószelvényekkel kapcsolatos visszaélések (magyarul bűncselekmények) választásról választásra egyre súlyosabbnak tűnnek, miközben adatvédelmi szempontból enyhén szólva is visszás helyzetet eredményez a törvény szövegének megfelelően gyűjtött „kopogtatócédulák” adatainak további hasznosítása. Sokan kimondták már, hogy ez a szisztéma szakmai szempontból megbukott, hiszen sem a demokrácia stabil működéséhez, sem a polgárok választási szabadságának védelméhez nem járul hozzá. Sőt, a szelvények elrablásával, másolásával, továbbadásával, illetve a rajtuk szereplő személyes adatok illetéktelen kezelésével és a választói adatbázisok jogellenes összeállításával a politikai szereplők minden jel szerint tudatosan sértik meg a demokrácia talán legfontosabb alapkövét, az egyenlő és titkos választás jogát. Novák Zoltán Lassan-lassan kezd kirajzolódni a választási kampány karakterisztikája, és már valamivel többet is meg lehet állapítani annál, hogy a kampány lagymatag, nincsenek igazi koncepciók, nincs igazi véleményütköztetés, és hogy a kampány tartalmi szempontból végképp kiüresedett. Mindezek mellett, mostanra egyre kitapinthatóbb, hogy a kampány kulcs-motívuma az a pozicionálási küzdelem, mely egy sajátos háromszögbe rendezi a Fideszt, a Szocialista Pártot és a Jobbikot.  Március 15-én két magyar politikus is beszélt a „tehetséges magyar emberekről”. A Fidesz és az MSZP között – a választási kampány örömhíre ez – e tekintetben konszenzus van. De vajon mi ennek az egyetértésnek a tartalma? Mielőtt bárki félreértené: nem a nagykoalíció. Azért nagykoalíció hiányában mondaniuk kellene arról, mit képzelnek a tehetség-gazdálkodásról. Ha már szóba hozták.A biztonság kérdését napjainkban csak globális értelemben lehet vizsgálni, így Magyarország helyzetét is csak az EU és a NATO keretein belül lehet elemezni. A Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia apropójából elemzésünk az európai biztonságpolitika összefüggéseit, szerkezetét és problémáit vizsgálja. Antal Attila Az utóbbi időszak választási-közéleti diskurzusában egy rendkívül negatív, a magyar demokrácia és parlamentarizmus szempontjából kontraproduktív irányzat nyert teret: nevezetesen annak hangoztatása, hogy a Jobbik előretörését azzal lehet megakadályozni, hogy ha nem „pazaroljuk” el szavazatunkat a kis pártokra. Nem árt, ha tisztában vagyunk az ilyenfajta kijelentések valódi tartalmával és cáfolhatóságával.  A társa dalmi kohézió napjainkban a modern társadalmak egyik kulcskérdésévé vált. Ezek rugalmasságának, szolidaritásának csökkenése, a bennük meglévő bizalmi tőke apadása, az egyenlőtlenségek növekedése számos országban vezet működési zavarokhoz; a washingtoni központ névválasztása mindezek fényében természetesen távolról sem csupán a véletlen műve. A nonprofit alapokon nyugvó CPI mára az egyik legtekintélyesebb amerikai sajtószervezetté nőtte ki magát. 2010.03.02. Csizmadia Ervin A tavaly nyáron, Kötcsén elhangzott (és most napvilágra került) Orbán-beszédre való reakciók olyanok, amilyenek, de jól rávilágítanak arra, hogy az elmúlt húsz évben nem folyt komoly gondolkodás a kormányzati ciklusok terjedelméről. Valljuk meg, roppant keveset beszéltünk eddig arról, hogy milyen összefüggés van az ország gyenge versenyképessége és a kormányzati ciklusok hosszúsága között. Márpedig van. Egy négyéves kormányzati ciklus szinte semmire nem elég: át kell venni a kormányzást, fel kell mérni az örökséget, ki kell nevezni a saját embereket, be kell indítani a reformokat, de ügyelni kell az újabb választásokra is. Egy ciklus alatt a legambiciózusabb kormány sem tudja terveit megvalósítani, s feltehetőleg így lesz ezzel a következő kormány is, ha „meggyökeresedik” ez az „egyciklusú” hagyomány. Nem véletlen, hogy a nyugat-európai jóléti államok 1945 és 1990 közötti sikereiket több cikluson keresztül kormányzó kabinetek által érték el, s fehér hollónak számított az a nyugati kormány, amely mindössze egyetlen ciklust töltött a hatalomban. Jeskó József A harmadik Magyar Köztársaság korrupciós botrányai kapcsán a választóközönségben általában három vélemény fogalmazódik meg: sajnálkozás, ha az általa preferált politikai erő képviselője keveredik gyanúba; felháborodás, ha az ellenoldalé, de leginkább apatikus legyintés, hogy a politikusok mind lopnak, ebbe bele kell törődni. Érdekes módon ezzel párhuzamosan a saját apró stiklijeinket hajlamosak vagyunk a társadalmi rendszer működésének normális elemeként tekinteni és arról sem veszünk tudomást, hogy mind a nyugati demokráciának, mind a magyar párttörténetnek része a korrupció. A Fidesz és az MSZP egymás ellenében kezdeményezett "nyugdíjvédő" petíciója azt jelzi, hogy a magyar közéletben a szakpolitikai kérdések nyílt megvitatása szinte lehetetlen anélkül, hogy a pártok szavazatmaximáló érdeke felül ne írná a szakmai érveket. A Fidesz várható választási sikere átszabta a hagyományos kampányviszonyokat: nem a miniszterelnöknek, hanem az ellenzék vezetőjének vannak kihívói, akiknek legfőbb célja immáron a leendő kormányfő parlamenti mozgásterének minél jelentősebb szűkítése. Sikerük nem a Fidesz-elnök támadásán, hanem saját elfogadottságuk erősítésén múlik. Novák Zoltán Orbán Viktor országértékelő beszédében több mint két tucatszor fordult elő az erő kifejezés valamilyen formája, de nemcsak a szó gyakorisága, hanem a beszéd tartalmi mondanivalója és előadásmódja is a higgadt erő benyomását igyekezett kelteni. Az, hogy az erő kulcsfogalom lett a Fidesz kommunikációjában tulajdonképpen nem újdonság, hisz az már a párt 2007-ben közreadott Erős Magyarország című alapprogramjában is kiemelt vezérmotívum volt. A kelet-európai létező szocializmus, mint minden emlék, az idő múlásával kezd egyre jobban összemenni, jelentéktelenné válni. A Kádár-korszak emlékének elhalványulása modernizálhatja a pártokat, demokratizálhatja az állampolgárokat. Antal Attila Orbán Viktor múlt pénteki évértékelője nem lepte meg a közönséget, nagyjából Bokros Lajos „orbánértékelő” beszéde is a várt eredménnyel zárult, sőt Mesterházy Attila reakcióira is számíthatott a nagyérdemű. Mindenképp figyelemreméltó azonban a beszédek/év(tized)értékelők internetes elő- és utóélete, amelyek talán egy új „vitakultúra” alapjai is lehetnek. A 2009. júniusi európai parlamenti választások két legnagyobb meglepetését a szélsőjobboldali Holland Szabadságpárt és a Jobbik sikeres választási szereplése nyújtotta. A „szélsőjobboldal” kategória társadalom- és kultúrafüggő értelmezését azonban mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Geert Wilders teljes mértékben elutasítja az antiszemitizmust. Mégis, egy ponton a Szabadságpárt és a Jobbik mondanivalója érintkezik egymással… Sólyom László köztársasági elnök, bár elődeinél tágabban értelmezi politikai szerepét, hatáskörének alapvető korlátait nem lépte át. Az elnök által kialakított önálló politikusi szerep azonban kétségtelenül megnehezíti számára az újraválasztás elérését, még akkor is, ha előrehozott választást támogató nyilatkozatai, vagy a Bajnai-kormány idején visszaküldött 13 törvényjavaslat vétója a Fidesznek szánt gesztusként is felfoghatók. Csizmadia Ervin Most, hogy már tudjuk a választások pontos időpontját, s elkezdődött a szokásos „ki kivel vitázzon és mikor” szappanopera, még inkább fontos rámutatni a magyar politikai életnek egy réges-régi adósságára, nevezetesen a miniszterelnök-jelölti vita intézményének totális szabályozatlanságára, a körülötte mutatkozó egyfelől kaotikus, más szempontból szomorú állapotokra. 88 oldalas programjával a Jobbik egyfelől igyekszik megelőzni a nagy pártokat, s mindemellett még próbál a lózungok helyett tárgyalóképes megoldási javalatokkal is előállni. Másfelől a program egy érdekes kérdéssel is szembesít: vajon az önmagához képest mérsékelt program kielégíti-e a radikális tagság vágyait? Antal Attila Az elmúlt időszakban sokan és sok helyen foglalkoztak az MDF-SZDSZ összeborulás képtelenségével vagy éppen nagyon is racionális (már-már várható) voltával. Eddig azonban nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen politikai irányvonal mentén képzelhető el a két rendszerváltó párt közösködése, a helyezet megváltozott: Bokros Lajos bemutatta az MDF választási programjának vitaanyagát. Novák Zoltán Különböző történelmi korokban a Föld különböző pontjait tekintették az ígéret földjének. Persze egészen mást jelentett az ígéret földje mondjuk Mózes számára, mint a 19. századi emigránsok számára, akik Észak-Amerika irányába vették útjukat. Bizonyos – pejoratív – értelemben Magyarország is az ígéret földjének tekinthető, de túlontúl kézenfekvő és sommás lenne a dolgot azzal elintézni, hogy Magyarország a be nem teljesített ígéretek hazája. A helyzet ugyanis egy kicsit bonyolultabb, mert bizony jó néhány ígéret teljesült a magyar belpolitika történetében, és nehéz lenne eldönteni, hogy a beteljesített vagy a teljesítetlen ígéretek ártottak többet Magyarországnak. A koppenhágai klímacsúcs kudarca rávilágított ismét arra – az egyébként nem nagy újdonságra –, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, azt is mondhatnánk, hogy győztek a „klímaszkeptikusok”. Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik  A DGAP kitűnő példa annak szemléltetésére, hogy Európa nyugati felében milyen professzionális módon képes működni, és a véleményformálásban milyen súllyal képes valóságosan is rendelkezni egy megfelelő anyagi háttérrel bíró, profi kutatógárdával felvértezett politikai kutatóintézet. Az elemzések „gyártásán” kívül a szakpolitikai profilnak megfelelő honlapot üzemeltető, vezető havi szaklapot megjelentető, szakkönyvtárat fenntartó, tekintélyes nemzetközi fórumokat szervező, kiterjedt stratégiai partnerintézmény-hálózattal rendelkező német „Denkfabrik” tekintélyének megőrzése, és pártpolitikai függetlenségének megtartása mellett valóban képes és alkalmas azon célok megvalósítására, amelyek miatt egykoron a Bonni Egyetem falai között létrehozták. 2010.01.12. Csizmadia Ervin 2010. január 1-én immáron ötödik újévi üzenetét mondta el Sólyom László, köztársasági elnök. Tekintettel arra, hogy az idén nem pusztán parlamenti, de köztársaságielnök-választás is lesz, talán nem haszontalan, ha röviden mérlegre tesszük a hivatalban lévő elnök – újévi köszöntőiben is megmutatkozó – politika-felfogását, illetve annak változásait. Természetesen az egész elnöki működés megítélése későbbi és átfogóbb feladat, azonban talán mondhat számunkra valamit, ha felidézzük az öt elhangzott elnöki beszéd két központi motívumát, a civil társadalom és a nagypolitika szerepére vonatkozó megállapításokat. Joggal feltételezhetjük, hogy mindezekből az egész elnöki politika-felfogás vázlatos képe is kirajzolódik, s talán azt is jobban megértjük majd, miért maradt annyira hűvös az elnök és a kormánytábor viszonya. A hazai nyilvánosságban a "gárdaügy" minimalista módon, kizárólag csak egy aspektusból vetődik fel. Bármennyire is úgy tűnik elsőre, hogy egyértelmű kérdésről van szó, egy komolyabb elemzés egészen más vetületbe is helyezheti ezt a kérdést. A nemzetközi példák csak még nyomatékosabbá teszik a mainstream-elit mulasztásait egy nemzeti gárda felállításában. Jeskó József A minap Gerendás Péter végighallgatta Eli Wiesel holokauszt-túlélő előadását. A zenészt néhány nappal később levéllel kereste meg egy tévénéző, aki látta Gerendást az eseményen. Szerzője minősíthetetlen stílusban ócsárolta a gitáros zsidó származását és felszólította, hogy menjen el „valódi” hazájába, Izraelbe. Az eset csupán azért érdekes, mert Gerendás nem hagyta válasz nélkül a dolgot és a Népszava hasábjain reagált a maga humanista módján a vádakra. Ugyanígy a karácsony előtti napokban került nyilvánosságra a hír: Bokros Lajos az MDF miniszterelnök-jelöltje nyilvános vitára hívná ki a Jobbik elnökét. Ezekből az eseményekből arra is következtethetnénk, hogy valamiféle párbeszéd megindulásának lehetünk tanúi a magyar közéletben. Novák Zoltán Ezúttal sem kapta meg a szükséges (kétharmados) támogatást a pártfinanszírozás átláthatóságáról szóló szocialista törvényjavaslat, és nagy valószínűséggel a Fidesz alternatív előterjesztése is hasonló sorsra jut. A november 30-ai parlamenti ülésen név szerinti szavazáson 209 igen ellenében 2 ellenszavazattal és 162 tartózkodással utasították el a képviselők az indítványt. Az indoklás szerint a Fidesz frakció tagjai azért tartózkodtak a szavazás során, mert bár a törvényjavaslat céljaival egyetértenek, de a tartalmával nem. Az SZDSZ legújabb programja kapcsán nem az SZDSZ, hanem a magyar liberalizmus megmaradása az igazi tét. Az elemzés szerint a konzervítív-liberalizmussal Magyarországon is fenntartható hosszabbtávon a liberális politika. 2009.12.22. Antal Attila A múlt hétvégi MSZP-kongresszus több eseménye is lehetőséget kínált a kommentátoroknak és az elemzőknek arra, hogy körüljárják a szocialista párt jelenlegi helyzetét. Sok szó esett a párton belüli törésvonalakról, Gyurcsány Ferenc vélt/valós előretöréséről, vagy éppen a Gyurcsány-érával való szakításról. Annál kevesebb viszont a kongresszus által elfogadott programról, s az abban megjelenő MSZP-önképről. Holott épp a választási program vizsgálata és annak összevetése a lezajlott személyi döntésekkel vihet közelebb bennünket az MSZP megújulási szándékaihoz – ha vannak ilyenek. Mesterházy Attilának, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének egyszerre több elvárásnak kellett megfelelnie az MSZP kongresszusán elmondott beszédében. Elemzésünkben megvizsgáljuk, mennyire volt képes a szónok ezen elvárásoknak, feladatoknak megfelelni. Túl sokszor esik szó – a pártrendszerből kiragadva – önmagában a Jobbikról. Nyilvánvaló azonban, hogy a radikális populista erő felemelkedése és hatóképessége nem vizsgálható önmagában. Ahogyan Nyugat-Európa radikális pártjai, úgy a Jobbik is sok tekintetben a választókat elérni alig tudó parlamenti pártok gyenge teljesítményét meglovagolva jött létre. Hirtelen felemelkedése minden bizonnyal komoly hatással lesz a magyar demokráciára – ám nem feltétlenül negatív előjellel. Csizmadia Ervin Vágjunk mindjárt a közepébe, mert fontos kérdésről, Magyarország  rekonstrukciójáról van szó. Egy ország szekere gyakorta kerülhet kátyúba, s korántsem mindig (s főleg nem mindig kellőképpen gyorsan) sikerül kihúzni onnan. Az olykor tartós veszteglés - a tévedések elkerülése végett - nem azért van, mert a politikusokból hiányozik az újraindításhoz szükséges elszánás vagy a bajokkal való szembenézés. Hanem azért, mert az érdekeltek az esetek többségében nincsenek tisztában a bajok valódi forrásával, s ezért rossz helyen és rosszul keresik a megoldást, illetve tartós megoldásnak tekintik a számukra esetleg pillanatokra kedvező tényeket. Önmagában is jellemző, hogy nálunk a bajokat, mint gazdasági-pénzügyi bajokat szokás azonosítani. Ezért azután a terápiát is ezen a terepen szokás keresni. Ebben az írásban (ahogy más írásaimban is) másfelől közelítek.Az MDF a magyar pártpolitika immáron legkülönlegesebb pártjává lépett elő: folyamatos megtépázódásai ellenére is esélye van a túlélésre. De vajon ez a túlélés mennyire írja át azt a szerepet, amit a párt a 2000-es évek elején kijelölt a maga számára, amikor magára osztotta a "mérleg nyelve" szerepét? A Szurgutnyeftyegaz 21%-nyi tulajdonszerzése a MOL-ban komoly aggodalmat keltett az energiapiaci szereplők körében. Az elmúlt fél évben a két cég közötti kommunikáció legfeljebb formális levélváltások erejéig működött, így továbbra sem tisztázódtak az orosz cég szándékaival kapcsolatos kérdések. Halasi Endre Mesterházy Attila szocialista miniszterelnök-jelöltté választásával befejeződött a 2010-es kampány előkészítő szakasza. A fiatal (vö. ártatlan/tapasztalatlan) frakcióvezető szakállának oly’ nagy érdeklődést kiváltó levágása jelzi, hogy bő négy hónappal a Nagy Megmérettetés előtt immár minden fontos szereplő a helyére került, minden készen áll a választási hadjárat megvívására. Az alapfelálláson nyugodt szívvel innentől már egyetlen versenyző sem változtathat. Túl nagy lenne a kockázat. Egy közírót persze még fel (vissza) lehet venni egy lassanként oldalt váltó pártba, a hajdani legfőbb rivális egykori első emberét viszont már nem. Az Európai Parlamenti választások óta a magyar közvélemény a Jobbik sikerének hátterétől, annak okainak megvitatásától hangos. A leginkább elfogadott közvélekedés, hogy a magyar társadalom nem-, vagy rosszul kezelt válságjelenségeire adott szélsőséges politikai válaszról van szó. Meglátásom szerint azonban a jelenség mögött más is meghúzódik: valójában a Jobbik egy - a társadalmi élet minden területén jelentkező - alternatív ellenkultúra pártpolitikai megjelenése. Ráadásul korántsem magyar sajátosság: az utóbbi években, különösen a válság hatására számos ilyen szervezet erősödött meg Nyugat-Európában is, amelyek olyan kérdések köré szerveződtek, melyek a nagy pártok számára túl specifikusak, vagy ideológiai okokból felvállalhatatlanok. Egyre gyakrabban kerül a nemzetközi figyelem középpontjába a magyarországi korrupció kérdése. Az Economist és a Transparency International után most kilenc nagykövetség hívta fel a figyelmet az átláthatóság fontosságára. A korrupció elriaszthatja a külföldi tőkét. Aki ezt – akár a politika, akár a magánszféra részéről – nem veszi észre, az nem önmaga, hanem Magyarország alatt vágja a fát. 2009. november 7-én a német Die Welt interjút közölt Kertész Imrével 80. születésnapja alkalmából. A Nobel-díjas író a beszélgetés során Magyarországhoz, illetve annak fővárosához való kötődéséről kifejtett véleménye alapos felzúdulást keltett a hazai sajtóban. Novák Zoltán Amikor a két pólusképző politikai erő támogatottsága között nagyságrendi különbség van; amikor a választók fele a bizonytalanok táborát erősíti; amikor a szélsőségek felerősödnek, és a társadalmi szolidaritás a minimum-szintet sem éri el, és amikor a közéletben egyszerre van jelen a mély apátia és a hisztéria, olyankor – ha meg akarjuk érteni a kialakult helyzetet – érdemes a szokásos felszínkarcolgatás helyett egy kicsit mélyebbre menni az okok és következmények erdejében. A jelenlegi erőátrendeződés ugyanis már nem magyarázható az őszöd-szindrómával, az esetlen és esetleges kormányzással, a koalíciószakadással, a miniszterelnök-váltással vagy az egymást érő válságperiódusokkal. Már csak azért sem, mert ezek is csak következmények, egy sokkal mélyebben gyökerező probléma tünetei, melynek gócpontjában a jóléti állam és az ahhoz fűződő viszony áll. Az MPK Méltányosság indexe politikusok beszédeit, interjúit pontozza meghatározott szempontok szerint. Ezúttal Orbán Viktornak az ATV Egyenes beszéd című műsorában, november 10-én adott interjúja az elemzés tárgya. Az elemzést a november 14-i Népszabadság közölte. 2009.11.14.
Csizmadia Ervin Bár Berlin csak 800 kilométerre van a Budapesttől, az embernek sokszor az az érzése, hogy a szellemi távolság ennél jóval nagyobb. Egy berlini értelmiségi, különösen, ha magyar származású, ha magyar, vagy ha erősen érdeklődik Magyarország iránt, általában igen negatív véleménnyel van Magyarországról, legfőképpen persze az ország radikalizálódásáról. Ha valaki berlini – akár ad hoc - társaságokba jár, az pontosan tudja, miről beszélek: az ottaniak képtelenek felfogni, hogy a magyar politikai osztály demokratikus erői miért nem emelnek torlaszt a szélsőségesekkel szemben, és egyáltalán miért olyan a politika nálunk, amilyen. Meghatározott szempontok alapján elemezte a MPK az október 30-i Gyurcsány-beszédet. A beszédelemzést - amely az MPK új projektje - a Népszabadság online közölte. 2009.11.07. Antal Attila A közelmúltban ismét az érdeklődés homlokterébe került a kettős állampolgárság kérdése. Ennek kapcsán hasznos összegezni az elmúlt évek legfontosabb tapasztalatait az állampolgárság-polémiát illetően, annál is inkább mert ezekből fontos következtetéseket tehetünk állampolgárságunkkal kapcsolatos gondolkodásmódunkat illetően. Halasi Endre A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szeptember 20-i körlevele az elmúlt egy hónapban hosszú ideje nem látott (ön)értelmezési küzdelmekhez vezetett a jobboldalon. Az EP-választás idejére visszavonhatatlanul két külön zászló alá felsorakozó „keresztény-nemzeti tábor” konzervatív/keresztény-szocialista szárnya politikai stratégiája megerősítéseként hirdeti az egyházi állásfoglalást, míg a veszteségeik minimalizálására törekvő rendszerellenes erők igyekeznek pusztán vallási iránymutatásként beállítani a főpapok üzenetét. Az „újpogányság,” a „Jézus, pártus herceg-elmélet”, és a „pogány ősmagyar vallás újraélesztése” ellenében írt szöveg látszólag a radikálisok értelmezését igazolja, hiszen egyes „hagyományőrző mozgalmak” elítélésén kívül – a liberalizmus szokásos bírálatától eltekintve – nem szerepel benne közvetlen politikai véleménynyilvánítás. Kibocsájtásának előzményeit, illetve visszhangját megvizsgálva azonban már sokkal inkább úgy tűnik, hogy a körlevél kiadása nem véletlenül lett a választási kampány felvezetéséhez igazítva. Magyarország idén négy helyet javított a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi rangsorán. Hosszú évek csökkenő versenyképessége után az innováció lehetne a kulcs az ország versenyképességének növeléséhez. Az MDF nem megegyezni akar a Fidesszel, hanem bizonyítani róla, hogy nem lehet vele megegyezni. Ezzel pedig ráerősít a társadalom bizonyos köreiben Fideszről alkotott meglehetősen negatív, már-már antidemokratikus párt-imázsra. Mert hát milyen párt az, amely saját demokratikus mivoltát is hajlandó kockára tenni, amikor nem határolódik el egy antidemokratikus politikai erőtől, és nem fog össze azzal a demokratikus párttal, amely felszólítja erre. Az ajánlat üzenete pőrén ennyi: „a Fidesz rossz párt”. A magyar gazdaságot a tavaly ősszel kirobbant világgazdasági válság alapjaiban rázta meg, az államcsőd rémképe hónapokig lógott Damoklész kardjaként a fejünk fölött, melyre az egyetlen azonnali megoldást a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az EU által kínált hitelcsomag nyújtotta. Kérdés, hogy hazánk mire és hogyan használta fel az életmentő euró milliárdokat! Jeskó József Hosszú egyeztetés, sztrájkfenyegetés és kínkeserves tárgyalások után október 9-én az egészségügy szakmai szervezetei és a kormány megállapodtak a gyógyítás jövő évi finanszírozásáról. A magyar egészségügy eszerint az eredetileg tervezettnél 25,5 milliárddal biztosan több forráshoz jut, amelynek nagyrészét a kormányzat nem túl elegánsan már a jövő évi költségvetés terhére ígérte be. A két oldal képviselői a konkrét pénzösszegek mellett néhány szakmai kérdésben is dűlőre jutottak a kórházi volumenkorlát visszaállításáról, illetve a szakrendelők pontrendszerének módosításáról. A megegyezés azonban csak a túlélésre, a következő év átvészelésére lehet elég, az ágazat finanszírozása továbbra sem megoldott, komoly szakpolitikai vitákra esély sem mutatkozik, sőt az elmúlt évek egészségpolitikai tapasztalatai gyakorlatilag tabuvá tették a legfontosabb kérdéseket.  Az európai politikusok a lisszaboni szerződés írországi elfogadása után abban reménykednek, hogy jövő júniusig, a várható brit kormányváltásig nem fog kitartani a cseh ellenállás. Ha mégis, akkor a néphez kellene fordulni… 2009.10.13.Az ír referendum kapcsán nem árt tisztázni: az, hogy Csehország és Nagy-Britannia más képpel rendelkezik az Unióról, mint Franciaország vagy Németország, nem jelentheti azt, hogy az előbbi két ország hibásan gondolkozik. A hiba sokkal inkább a rendszerben van, mely – s itt előlegezzük meg, hogy jó szándékból, de – „a cél szentesíti az eszközt gondolkodásmódtól” vezérelve hajlamos átsiklani a különvélemények felett. 2009.10.13. Novák Zoltán Miközben a Fidesz retorikájában egyre dominánsabb elemmé válik az antiliberális narratíva, a párt gazdaságpolitikusai – kimondva-kimondatlanul – hitet tesznek a liberális gazdaságpolitika mellett. Ez csak egy azok közül a kirajzolódó ellentmondások közül, ami a Fidesz liberalizmushoz fűződő viszonyában tapasztalható. Érdemes egy kicsit közelebbről is szemügyre venni ezt a viszonyt, mert az ellentmondások feloldásával talán kibogozhatjuk a Fidesz kormányzati szándékait is. Az őszi parlamenti szezon kezdetén a pártpolitikának egyetlen komolyabb kérdése megválaszolatlan csak: megállítható-e az 1990-ben létrehozott többpártrendszer eróziója, avagy elkerülhetetlen, hogy az 1989-90-es rendszerváltás nagy pártjai végleg elbukjanak, s a parlamentből való kiesésükkel egy új, eddig még nem volt (alig több mint) kétpártrendszer jöjjön létre. Habár az Európai parlamenti választások nagyon különbözőképp érintették az MDF-et és SZDSZ-t, a soron következő parlamenti választáson az EP-be képviselőt delegálni tudó MDF sem lehet biztos a dolgában, nem is beszélve az SZDSZ-ről, amely az elmúlt hónapokban csak még tovább osztódott, s mára egészen vigasztalan képet mutat. Az MTV alelnöke szeptember végén több, az 1-es csatornán hosszú ideje futó műsort szüntetett meg, melyek közül a Nap-kelte levétele kapta a legnagyobb publicitást. Az ügy politikai felhangoktól sem volt mentes, ezért kérdéses volt, hogy a kialakult helyzetet a sajtó hogyan tolmácsolja. 1989 őszén az MSZMP átadta helyét az MSZP-nek, s erről az eseményről egy kongresszusi állásfoglalás és egy nyilatkozat is született. A 20 éves évforduló kapcsán – közreadunk egy elképzelt másik dokumentumot, az „Új Magyar Szocialista Párt” kiáltványát, amely – mint az összevetésből kitűnhet – csak néhány ponton lett aktualizálva. Zsolt Péter Az állam szerepe és aktuális állapota régi slágertéma, bár olykor – mint például a választásokhoz közeledve – más kérdések nyomulnak a közbeszéd homlokterébe. Holott az állami szolgáltatások, az igazságügy, az erőszakszervezetek, a pénzügyi rendszer, sőt: a társadalmi struktúra bomlása csupa olyan tényező, ami az állam destabilizálódását eredményezheti, s ez a választások kimenetelét is befolyásolhatja. Persze a destabilizálódás még nem anarchia, de azért Magyarországon van okunk az aggodalomra. A vasárnapi német választás nem formálta át alapjaiban a pártrendszert, de fontos változás, hogy a kisebb pártok képesek voltak a mandátumok 40%-nak megszerzésére. Az 1949 óta fennálló politikai rendszer stabilitása azonban nem került veszélybe, mivel az egyetlen rendszerkritikus párt, a Baloldal még mindig kis erőnek számít. Éles társadalmi vitát váltott ki a Magyarország alatt rejtőzködő kiterjedt, nem-konvencionális jellegű gázvagyon: egyesek hazánk energiafüggésének csökkentési lehetőségét, mások a globális tőke újabb hódítási terepét látják benne. Jelen írás a kitermelő cégektől kapott információk alapján számolt adatok segítségével tesz kísérletet a makói projekt előnyeink és hátrányainak felvázolására. Angela Merkel idén negyedszerre vezeti a Forbes magazin 100 legbefolyásosabb nőjének listáját. Miközben a kancellárnő biztos kézzel kezeli a válságot, egyre többen vélik úgy, hogy, ha több női vezető lenne a világban, maga a világgazdasági recesszió is elkerülhető lett volna. 2009.09.22. A tanulmány befejező része választ ad arra a kérdésre, hogy miért a centrumból bontakozott ki a gazdasági válság. Sajátos módon a hit és a bizalom volt a két lélektani mozgatórugó: hit a jövőben, és bizalom az ügyfélben. Sajnos azonban a globalitás miatt nem alakult jobban a helyzet azokon a helyeken sem, ahol nem lendült túl a bizalmi inga a kelleténél, és a jövő sem nekik (nekünk) kedvez… 2009.09.22. Csizmadia Ervin  Magyarország átfogó reformjára a modern korban először 1846-ban báró Eötvös József tett ajánlatot, aki Reform című tanulmányában „bokrosi” lendületű passzusokban fogalmazta meg, hogy „hazánk nem maradhat jelen helyzetében… a reform szükségét bizonyítgatni merőben fölösleges”. Talán majd egyszer lesz valaki, aki összehasonlítást tesz az eötvösi és a bokrosi reformok (elvetélt) szellemisége és iránya között, s kimutatja azt is, hogyan jutottunk el a „merőben fölöslegestől”, a mindenki számára „nyilvánvalótól”, a reform evidenciájától egy olyan gazdaság- és pénzpolitikai irályhoz, amely minden csak nem reform, ám ugyanakkor sokan mégis amolyan „megváltóként”, a bajok orvoslásának egyetlen módszereként tekintik. Antal Attila A pártnak van frakciója, vagy pedig a frakciónak pártja? – tehetnénk fel a kérdést Torgyán József nyomán. A rendszerváltás óta eltelt parlamenti ciklusok megmutatták, hogy egy párt parlamenti frakciója önálló hatalmi tényezőként (szinte „frakciópártként”) viselkedik az adott párton belül, sőt gyakran a párt létét is befolyásolhatják a képviselőcsoporton belüli feszültségek, végső soron pedig a frakció felbomlása. Egy másik megközelítés szerint a pártban lévő nézeteltérések képeződnek le a frakcióban. Nagyjából ezeket a következtetéseket vonhatjuk le a 2009-es őszi parlamenti ülésszak nyitányán az SZDSZ vonatkozásában is. Retkes Attila megválasztása olyan bomlási folyamatot erősített fel az SZDSZ képviselőcsoportjában, amely önmagában korántsem mondható példa nélkülinek. Ugyanakkor a rendszerváltás utáni parlamentarizmus két fő frakciószakadási mechanizmusának tapasztalatai nem kecsegtetnek semmi jóval az SZDSZ számára.  Az Egmont, mint az egyik legrégebbi belga think tank nem csak székhelyében, de kutatásaiban is szorosan kapcsolódik Belgium külpolitikájához. Az intézet nem titkolt célja, hogy segítse a Belga Külügyminisztériumot, valamint tevékenységei révén az egykori gyarmatokkal való kapcsolatok fenntartását és ápolását. Nem ismeretlen e misszió, hiszen Franciaország vagy Nagy Britannia esetében is találkozhatunk példákkal, figyelemre méltó azonban, hogy tevékenységüket a hivatalos állami szervekkel ilyen összefogásban végzik. 2009.09.15. A nyugati pártok állandóságukkal és kiszámíthatóságukkal stabilizálják a demokráciát, ám egyúttal roppant változóképesek is: a nyugati koalíciók nem kis részében a nagykoalíció sem ritka. Magyarországon a pártok stabil parlamentáris versenyt folytatnak, de megújulásra, új szövetségek létrehozására egyáltalán nem képesek, a kétblokk-rendszer töretlen és rivális nélküli. Az, hogy ez így van, történelmi okokkal is magyarázható, de egy szemléletmód terméke is. 2009.09.15. A háromrészes kapitalizmusról szóló elemzés második része egy elméletet vázol fel, arról az ingáról, ami egyszer a „több piac”, máskor pedig „több szabályozás” irányába leng ki, lekövetve ezzel a válságciklusok ritmusát, és sajátos mintázatot kölcsönöz a trendek, hitek, a bizalom és a konformitás bonyolult rendszerének. Jeskó József A homoszexualitás, eutanázia, abortusz és az ehhez hasonló megosztó problémákhoz való viszonyulás alkalmas arra, hogy a gyakran egymásba érő jobboldali ideológiákat megkülönböztessük. Természetesen nem ezek jelentik a kizárólagos különbséget, ezek a csoportok gyakran teljesen eltérően gondolkodnak az állam, a társadalom, a gazdaság kérdéseiről is. A magyar közbeszédben tulajdonképpen már a megnevezések körül káosz van: jobboldal, polgári oldal, konzervatívok, kereszténydemokraták névvel is illetik gyakran ugyanazokat az erőket. A pénzpiaci és gazdasági válság ráébreszthet minket a gazdaság és bizalom összefüggéséről szóló elméletek újragondolására. Az alaptétel, mely szerint minél nagyobb a bizalom, annál nagyobb a stabilitás az adott nemzetgazdaságban, ebben a formában tévedés… Szentpéteri Nagy Richard Ment-e a könyvek által a világ elébb? S vajon az-e a cél, hogy menjen? Avagy a tudomány célja nemde a megismerés, az igazság feltárása? És - egyébként - cél-e ez vajon? A hagyományos szemléletmód szerint Magyarországon a helyi politika alárendelt szerepet játszik a nemzeti szinttel szemben, pedig nem csak egyetlen homogén politikai tér van, hanem két, egymástól kölcsönösen függő szint, amelyek bármelyikéről való kiszorulás előre kódoltan az adott erő hanyatlásához vezet… 2009.08.18. Különös pikantériája volt annak, amikor az amerikai egészségügyi vita szellemi mélypontján egyes érdekcsoportok Hitlerhez kezdték hasonlítani Barack Obamát, miközben az elnök terveinek ellenzői már éppen kezdtek megállapodni abban, hogy a Fehér Ház ura a kommunizmus felé vezeti országát. 2009-08-25 Csizmadia Ervin Magyarországon a hatályos Alkotmánnyal nem az a gond, hogy ne lenne eléggé demokratikus (nagyon is „vulgárdemokratikus”), hanem az, hogy egyáltalán nem liberális és korántsem következetesen parlamentáris. Ily módon éppen arra nem képes, amiért létrehozták: alkotmányos gondolkodás és társadalmi kohézió kiváltására. Megérett az idő arra, hogy a politika osztály érvényt szerezzen az Alkotmány preambulumának, amely szerint az 1989-ben létrehozott alaptörvény átmeneti alkotás. A szeptember 27-én sorra kerülő németországi választásokon a kereszténydemokrata Angela Merkel pártja, a CDU tűnik esélyesnek. Beleillik-e ez a választás a jobboldal térhódításának általános trendjébe, vagy üzen nekünk, magyaroknak valami mást is ez a választás? Magyarország a térség országaihoz képest komparatív előnyökkel rendelkezik a gazdasági hatékonyság tekintetében. Amennyiben az ország megfelelő stratégiával, kellő nyitottsággal válaszol a gazdasági válság okozta változásokra, akár az átrendeződő erőviszonyok győztese is lehet. A „paparazzo-mentalitás” nem csak úgy véletlenül hatol be a politikába, hanem azért, mert a hagyományos demokratikus intézmény- és jogrendszer nem bírja a tempót a politikai közélet felgyorsult hullámzásával, a hektikus állampolgári preferencia-változásokkal. Különösen így van ez akkor, amikor a társadalmi igények gyors változása mellett a politikai osztály lényegileg változatlan. A Bajnai-kormány már a kormányprogramban is lépéseket irányozott elő a szélsőjobb visszaszorítására. A kormány jogalkotási tevékenységgel kívánt alternatívát kínálni a szélsőjobb által megjelenített kihívásokra: a szélsőségesek reakciói nyomán azonban a kormány is taktikát váltott. Az LMP az alapítók civil tapasztalataira támaszkodva kívánja mássá alakítani a magyar politikát. A párt agendája, eddigi politikai megnyilvánulási rávilágítanak arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek az alakulatban, azonban előre jelzik az LMP előtt álló döntési kényszert is. Most, hogy a kellős közepén vagyunk a hazai liberalizmus soha nem látott válságának, s egyáltalán nem bizonyos, hogy a hét végi SZDSZ-küldöttgyűlés sikerrel zárja majd le a felmorzsolódást, talán nem lesz érdektelen, ha két sikeres európai liberális párt példájához fordulunk, s azokkal összehasonlítást teszünk. Németországban és Nagy-Britanniában régóta igen erős liberális pártok működnek, s ott nemigen fordulhatna elő, hogy ezek a pártok egyszer csak „elolvadjanak”. Sőt. Ott a liberális pártok erősödnek, tekintélyük folyamatosan nő, olyannyira, hogy mindkét országban (széles társadalmi csoportok képviseletére fókuszáló) középpárti szerepre tarthatnak számot. A Fidesz hazai és európai romapolitikájának szellemisége sok tekintetben eltér egymástól. Miközben a párt belpolitikai megnyilvánulásai komoly támadási felületet nyújtanak az ellenfelek számára, a Fidesz EP-képviselői komoly erőfeszítéseket tesznek a romaintegráció szupranacionális szintű előmozdításáért. A rendszerváltás óta eltelt időszak társadalmi-politikai közbeszéde vád- és védőbeszédek sorozata. Az elmúlt időszak bebizonyította ezen társadalmi perbeszéd-struktúra elégtelenségét, ez pedig előrevetíti (a pártrendszer átalakulásával egyetemben) a hazai politikai diskurzus új síkjainak, a pengeváltások új szereplőinek az előtérbe kerülését. Europe Freer, Safer, Stronger and More Prosperus címen jelent meg az European Values Network legújabb policy paper-je, melynek kidolgozásában Antal Attila, az MPK elemzője is közreműködött. 2009. 07.06. Az Európai Uniós választás meglepő eredményét elemezve sok helyen felbukkant az érv, hogy a Jobbik előretörése annak a következménye, hogy a nagypolitika elhanyagolta a vidék problémáit. Megindult a vita arról, hogy melyik nagypárt szavazóit tudták a radikálisok átcsábítani, milyen új tengelyek mentén alakulhat át a magyar politika. De vajon milyen a vidéki Magyarország? Közhely vagy sem, tény, hogy változik a világ. Arnold Schwarzenegger kormányzóként ma már a kaliforniai költségvetési deficit ellen küzd és az emberiség jövőjéért szigorú környezetvédelmi politikával harcol. Eközben, amíg a mozivásznakon a 2018-ban a gépek uralma ellen harcoló utolsó embereket látni, ki kell hogy ábrándítsuk a nézőket, hogy az Egyesült Államok közép- és hosszú távú hírszerzési kutatóközpontja által készített stratégiai elemzés egész más jövőt jósol. A Magyar Hírlap a Fidesz-Jobbik konfliktusban még lebegtetett és távolságot tartott, de közelebb hozta a Jobbikot az olvasóhoz, a Magyar Nemzet „nemzeti radikálisokként” kezelte őket, a Népszava a Jobbik előretörésének okairól nem szívesen beszélt, de a Jobbik veszélyességéről és szélsőjobboldaliságáról igen, a Népszabadság pedig a Jobbik hatására a Fideszt középpártnak nevezte. Szlovákiában új párt jelent meg a palettán, a Magyar Koalíció Pártjából kivált Híd. A Bugár Béla vezette párt kavicsot dobott a pártpolitika állóvizébe, bár sokak szerint magának az MKP-mek a jövőjét is veszélyezteti. Ezzel szemben a Híd hozzájárulhat egy újszerű versengéshez, esetleges parlamenti részvételével, és koalíciós képességével pedig új kapukat nyithat a pártok együttműködése terén. A pénzügyi-gazdasági válság időszaka, az országban kibontakozó társadalmi válság és apátia, valamint az európai parlamenti választásokra való készülődés, legfőképp pedig a szabad világhoz való csatlakozásunk 20. évfordulója módot adott (és a továbbiakban is módot ad) arra, hogy felülvizsgáljuk Magyarország, illetve a közép-kelet-európai térség európai közösséghez való viszonyát. A jelenlegi magyar munkakultúra nem felel meg a multinacionális vállalatok igényeinek, s ez hosszabb távon szignifikánsan csökkentheti a Magyarországra áramló külföldi befektetéseket. Ha a befektetések csökkennek, a gazdasági versenyképesség is hanyatlani fog. Egy friss kutatás sorra veszi a hazai munkakultúrával kapcsolatos anomáliákat, s ennek eredményeit egy nemrégiben Budapesten tartott konferencián mutatták be.  A jobb-bal kulturális tengely mellé belépő rendszerpárti-rendszerellenes dimenzió egy új, négyosztatú politikai teret hozhat létre, és minden valószínűség szerint az ereje teljében levő, ám az MSZP és a Jobbik közé szorult Fideszben gyorsan tudatosulni fog, hogy nem engedheti meg magának a kétfrontos harcot…Az Uniós választások kapcsán rengeteg tanulságot vonhatunk le a magyar belpolitikát illetően. Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy ennek a választásnak Európa szempontjából is komoly tétje volt. Magyarország sorsa Európához kötött, amely komoly intézményi változások és politikai dilemmák előtt áll és az Európai Parlament ebben kulcsszereplő lehet. Exkluzív médiaesemény is lehetett volna, de nem lett az EP listavezetők tervezett vitája. A legszélesebb nyilvánosság előtt megtartott vita helyett egy budapesti szállodában gyűlt össze hat párt listavezetője, ám hogy ki ott mi történt, ki mit mondott, arról fogalmunk sincs... Másodszor nyílik mód arra, hogy a magyar választók EP képviselőket válasszanak. 2009-ben azonban nem csak azt érdemes latolgatni, mi következik majd június 7-e után, hanem azt is, mi történt 2004. június 13-a előtt, illetve azt követően. Öt évvel ezelőtt például miniszterelnök-csere történt... A 2004-es és a 2009-es EP-választás analógiái és különbségei. 2009.06.02. Az európai alkotmány kálváriája, a Lisszaboni szerződés elakadása, a közösségi külpolitika és energiastratégia anomáliái, mind-mind csak szimptómák, az Unió többszintű identitásválságának tünetei és kísérőjelenségei. A probléma gócpontjainak feltárása és a megoldások kidolgozása az EU jövőjének egyik kulcsmotívuma. Csizmadia Ervin A rendszerváltás óta eltelt húsz évben nem vagyunk elkényeztetve magára az egész rendszerre rákérdező művekkel. A hazai közéleti viták két véglet között őrlődnek: az egyik oldalról „új rendszerváltást” sürgetnek, és megállapítják, hogy az egész rendszer úgy rossz, ahogy van; velük szemben a másik oldalról szintén nem kevesen kijelentik, hogy – döccenőkkel bár, de – az 1989-ben létrehozott alkotmányos rendszer működik, s semminemű komolyabb alkotmányos változtatásra nincs szükség. A kormányprogram és a törvényalkotási program irányadó dokumentuma és mércéje a kormányzásnak – fokozottan igaz ez a válságkezelés időszakára. Bár a Bajnai-kormánynak formálisan csak cselekvési terve létezik, a dokumentum azonban alkalmas arra, hogy a kormány jogalkotási célkitűzéseit bemutassuk és értékeljük. Egyes fejlett demokráciában mind merészebb újításokat találnak ki a választópolgárok politikába való bevonására. Az internet alapjaiban szabta át a politikai gyakorlat karakterét, és a közösségszervezés metodikáját. Lehet, hogy nemsokára az országgyűlési választásokat is a weben keresztül tartjuk majd? 2009.05.19. Novák Zoltán Magyarország öt éve az Unió tagja. Az évforduló alkalmából tartott ünnepségek mellett megindult a pártok értékelési és értelmezési versenye arra vonatkozóan, hogy hogyan is ítéljük meg az uniós tagság első öt évét. Ennek az értelmezési versenynek volt az egyik fóruma a parlament, ahol a honatyák ismét nem voltak képesek túllépni saját árnyékukon, és a visszatekintés során az egyik oldal a fekete, a másik oldal a rózsaszín szemüvegét tette föl. Természetesen a vita parttalanná vált, egyik fél sem volt hajlandó letérni arról a kommunikációs ösvényről, amit kijelölt magának. Elmaradt tehát a higgadt számvetés és az összegzés, ami nélkül nagyon nehéz lesz a következő öt évet sikerre vinni az Unió berkeiben.  A pécsi polgármesteri választáson a Fidesz körülbelül akkora győzelmet aratott, amilyen különbség van jelenleg a Fidesz és az MSZP között. A választásnak nem ez volt azonban a tétje. Orbán Viktornak azon stratégiája méretődött meg, miszerint a jobboldalon egy mamutpártra van csak szükség, s minden kis jobboldali párt szavazatot von el. Most nem vonhatta el senki. A globális gazdasági válság eredményes kezelése hazánkban - rendkívül nyitott gazdaságról lévén szó - elsősorban az eredményes külpolitika függvénye. A jelenlegi helyzetben éppen ezért a külpolitika határainak kitolódását konstatálhatjuk. Szerencsésebb is talán külkapcsolati politikáról beszélni, amelynek alakulásáért a miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a jegybankelnök, az ellenzék és vezetője is felelős az újonnan kinevezett külügyminiszter mellett. A köztük lévő valamiféle konszenzus kialakítása a válságkezelés központi kérdése lehet. 2009.05.05. A Napkelte és az Egyenes beszéd két meghatározó bal-liberális vélemény-műsor. Az előbbiből évek óta távol marad, míg az utóbbiban hosszabb ideje rendszeresen jelen van a Fidesz. A Fidesz politikusai továbbra is bojkottálják az Aczél Endre és Bánó András utáni Napkeltét, miközben Kálmán Olgával nagy kedvvel beszélget a Fidesz elnöke, Orbán Viktor is. 2009.05.05. Egyre többször bukkan fel az MSZP és az új kormányfő szótárában az áldozathozatal szlogenje. Nem is logikátlan ennek igénylése, hiszen mikor, ha nem válsághelyzetben várható el az emberektől, hogy áldozatot hozzanak országuk boldogulásáért. De vajon a mai Magyarországon „működik-e” ez a szlogen? Várható-e, hogy ez az új jelszó eléri a célját? 2009.05.05. A gazdasági válság hatására föllépő reformláz során ismét előkerült a parlament létszámának, illetve a választási rendszer átalakításának kérdése. E probléma szinte egyidős a harmadik köztársasággal, ám – bármilyen meglepő – a nyilvánosságban komoly polémia nem folyt még a kérdésről.Az Alkotmánybíróságnak az egyéni képviselői körzetek átrajzolását előíró határozata azonban új helyzetet teremtett... A globális gazdasági válság megoldására tett nemzetközi erőfeszítések a résztvevő országok kormányainak belpolitikájára is komoly hatással vannak. A krízis nyomán megroggyanó kormánypártoknak, a diplomáciai erőfeszítéseken túl, odahaza is rendkívül sokrétű problémával kell megküzdeniük. Az ellenzéki támadások mellett, sokszor a kormányzó erők belső feszültségei éppúgy megoldandó kérdéseket jelentenek, mint a munkanélküliség, a sztrájkok, a felbukkanó idegenellenesség és szélsőségek megerősödése. Mindezek a jelenségek nemcsak személyi kérdéseket vetnek fel, hanem a demokratikus pártok eszmei megújulását is hozhatják. Új (köz)politikai forradalom van kibontakozóban: a gazdasági- és pénzügyi válság nyomán egyre inkább előtérbe kerül egy világméretű „zöld New Deal”, amelynek keretében megújuló energia és a hatékonyabb energia-felhasználás hozzájárulhat a költségvetések stabilizálásához. Ezek a tendenciák egyre inkább hazánkban is utat törnek – noha egyelőre csupán a programok szintjén. A karaktergyilkosság a fekete PR legismertebb és legtöbbet alkalmazott eszköze: személyeskedés, imázs-rombolás, illetve egy alternatív ellenimázs felépítése. Leszűkíthető arra, hogy nem a politikus cselekvésére és szándékaira, üzeneteire, hanem jellemére koncentrál, s ezt igyekszik karikírozni, kiforgatni és lejáratni. Bár a napokban mindenki az új kormány megalakulását várja, érdemes végigtekinteni, mi történt az elmúlt hónapokban a munkaerőpiacon. A foglalkoztatási kondíciókat az egész politikai osztály alapvetően fontosnak tekint a gazdaság helyreállítása és a válságkezelés szempontjából. Számok és adatok a munkanélküliség alakulásáról… A civil társadalom nem tévesztendő össze a társadalom politizáló részével. Az utóbbi valóban egyre vehemensebben éledezik Magyarországon, ám a gazdaságilag erős, vállalkozó szellemű civil társadalom megjelenése továbbra is várat magára. A Civil Összefogás Fórum ezért inkább politikai segédcsapat, semmint a kapitalizálódás hazai segítője. Vajon mikor indul meg nálunk a civil társadalom kialakulása? S egyáltalán: mi a civil társadalom lényege? A sikeres konstruktív bizalmatlansági indítvány nyomán megválasztott új kormányfő és kormánya szűk mozgástérre és óriási kihívásokra számíthat. A kormány megalakítása körüli véleménykülönbségek (az Alkotmány rendelkezési és a társadalmi gyakorlat összeütközése) pedig a demokratikus berendezkedésünk alapjainak újragondolását irányozzák elő. Az Unió, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által nyújtott hitel kapcsán Magyarország szemben erős nemzetközi elvárások fogalmazódtak meg a gazdaság- és a társadalompolitika terén. Ezen elvárások leképeződtek a 2009-es év eddigi bejelentéseiben, programjaiban – ez a tendencia kikerülhetetlen. Állami beavatkozás, bankok államosítása, piacvédő protekcionizmusok feléledése, a világkereskedelem összeomlása: a szabadpiaci versenyen alapuló piacgazdaság vége … ez a hírek egyik fele. A hírek másik fele arról szól, hogyan éleződik ki a verseny, miként nő a költségek csökkentésének igénye, miként válik még gyilkosabbá a verseny. Vajon mi jön? Nemzetállamok államkapitalizmusa vagy a minden eddiginél élesebb szabadpiaci verseny szuperkapitalizmusa? Csizmadia Ervin A hét vége nagy miniszterelnök-jelölési kálváriája mellett eltörpült egy másik, nem kevésbé jövőbe mutató kérdés végiggondolása: mi lesz a nagy hirtelenjében mindkét pozíciójáról lemondott és lemondatott miniszterelnök-pártelnök további sorsa? Mintha sokan a pillanat tört része alatt leírták volna Gyurcsányt, olyanok is, akik az elmúlt hónapokban mást sem tettek, mint hogy bizonygatni próbálták a hatalomhoz való mániákus ragaszkodását. Egyesek persze vélhetik úgy, hogy Gyurcsány immáron a „múlt embere”, ám hogy ez mennyire nincs így, arra éppen a hívei által indított blog-bejegyzések utalnak, amelyek új párt megalapítására kérik fel a (most még) kormányfőt. Természetesen nem tudhatjuk, mi lesz Gyurcsány Ferenc politikai jövője, az azonban majdnem bizonyosra vehető, hogy terveiben központi szerepet kap majd a pártpolitika, nagy valószínűséggel nem egy új pártban, hanem a régi pártjában. A mintegy fél éve kirobbant gazdasági válság politikai hatásai Európában is egyre élesebben éreztetik hatásukat. Bár a fenyegető kilátások az első pillanatban a kormányok megerősödését hozták, az elhúzódó dekonjunktúra néhány országban mára már komoly politikai „áldozatokat” követelt. A cseh jobboldali kormány bukása azonban elsősorban nem a válságnak, hanem a hosszú ideje tartó belpolitikai harcoknak köszönhető. Gyurcsány Ferenc távozásával alapvetően átstrukturálta a magyar politikai valóságot: ebben a döntési helyzetben nagy felelősség van a pártokon (immáron egyre inkább az ellenzék pártjain is). A miniszterelnök lépése személyes politikai erőlemenekülés és pártpolitikai kiútkeresés volt, amelynek több lehetséges következménye lehet. A magyar államfő azért ment 15-én Romániába, hogy a helyi kisebbségi magyarokkal együtt megemlékezzen a magyarok nemzeti ünnepéről, az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról. Csakhogy míg a magyar nemzeti közgondolkodásban az akkori események túlnyomóan pozitív tálalásban jelentek meg, a románok esetében jóval ellentmondásosabb érzések jönnek elő... Talán bizarr felvetés, hogy – minden nyilvánosan elmondott érv ellenére – a kormányfő és az MSZP maga is komolyan számol az előrehozott választással. Érdemes végiggondolni, milyen megfontolások húzódhatnak egy ilyen opció „titkos” favorizálása mögött. Novák Zoltán A nyilvános közbeszéd és a politikai zsurnalisztika meglehetősen mostohán kezeli a politika személyi dimenzióját: a politikusok egyéni motivációit, a vezetők személyiségrajzát. A politikai folyamatok értelmezésénél a perszonális tényező vagy teljesen kimarad, vagy végletesen elfogult módon jelenik meg, a cezarománia és a münchausen-szindróma végtelenül sematikus képében jelenítve meg az ellentábor vezetőjét. Március 9-én ismételten kudarcot vallott a Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztása. Az újabb sikertelen parlamenti szavazás immáron sokadik alkalommal okoz zavart alkotmányos rendszerünk megfelelő működésében. Az MPK a probléma hosszú távú megoldását alkotmányos síkon szorgalmazza, de mindaddig, amíg ez nem következik be a köztársasági elnöktől joggal várható a statikussá vált parlamenti gyakorlat feloldása. A világgazdaságban éppen csak meginduló és egyre átfogóbb válság rávilágít sok hazai gyengeségre, többek között arra, hogy a rendszerváltás nyomán megszilárdult magyar politikai kultúrából hiányzik az alapvető közös értékek mentén való együttműködés. Az egymásnak feszülő demokratikus pártok rövid távú érdekeik mentén politizálnak, s egymás ordasai. Márpedig a rövid távú érdekek ellentétesek a kiútkereséssel. Orbán Viktor március 6-án megtartotta immáron tizenegyedik évértékelő beszédét. A legnagyobb ellenzéki párt elnöke igyekezett felülemelkedni az aktuális csatározásokon, mostani megnyilvánulása tökéletesen beilleszthető az ellenzék több éve követett stratégiájába. Az MPK az uralkodó ellenzéki szerepfelfogás tükrében vizsgálta a beszédet, különös tekintettel arra, hogy sikerült-e kiszabadulni Gyurcsány Ferenc „fogságából”… A jelenlegi válságos helyzetben a kampány- és pártfinanszírozás súlyos visszásságai – amelyekre Központunk is már számos alkalommal rámutatott – tovább rombolják az egész politikai osztály hitelességét, rombolva ezzel az elit válságkezelő kompetenciáját. Elemzésünkben nemzetközi példák segítségével keressük a lehetséges megoldásokat. 2009-03-10 A magyar belpolitikát figyelemmel kísérők furcsa kettősséget tapasztalhatnak az utóbbi hetekben a legnagyobb ellenzéki párt magatartásában: az egyre súlyosbodó gazdasági és politikai válságra csak elvétve ad konkrét választ, programot; ugyanakkor Orbán Viktor szokatlan aktivitást mutat külföldön és az európai kérdésekkel kapcsolatban. Ennek hátterében a biztos választási győzelemre készülő Fidesz sajátos stratégiája áll. Már nem csak az hat a meglepetés erejével, hogy Bokros Lajos – sok évi szakértői tevékenység után – politikai szerepet vállalt, hanem az is, hogy pillanatok alatt a legmagasabb pozíció betöltésére is benyújtotta igényét. Meglehet, Bokros Lajos ma az egyetlen politikus, aki „mindent” visz: reformokat csinál, miniszterelnök lesz, s – horribile dictu - még új pártot is alapít. Apáti-Tóth Kata a Nap Tévében beszélgetett Kuncze Gáborral, s vele sem kerülte meg a megkerülhetetlent, az SZDSZ-es politikus klubrádiós riporterkedését. Néhány nappal később ebbe az új szerepbe egy kellemetlen elszólás is került, ami miatt Kuncze bocsánatot is kért. A brit konzervatívok nem pusztán csak feltámadóban vannak és lényegesen népszerűbbek, mint a válsággal birkózó munkáspárti kormány, de majdhogynem ugyanolyan horderejű ideológiai átalakuláson mennek keresztül, mint a Labour a „harmadik út” idején. Példájuk arra is bizonyság, hogy válság közben is alkothat programot egy kormányra törekvő ellenzéki párt. 2009-03-03 Csizmadia Ervin Azóta, hogy az Élet és Irodalom 2009. január 23.-i számában Bokros Lajos A reformok kritikus tömege címen közzétette hat oldalas, komplex helyzetelemzését, sok víz folyt le a Dunán. Egy hónappal az első dolgozat után megszületett A reformok kritikus hiánya (Népszabadság, február 28.) is; a két publikáció között pedig kiderült, hogy Bokros 2009-es nyilvánosságbéli „reinkarnálódása” korántsem öncélú, hiszen a volt pénzügyminiszter jó eséllyel pályázik az MDF EP-listájának élére. A miniszterelnök február 16-án ismertetett tervezetét a rendszerváltás utáni harmadik nagy reformprogramként aposztrofálta. Gyurcsány Ferenc öt releváns terület átalakításáról beszélt: adórendszer, szociális rendszer, nyugdíjrendszer, gazdaságpolitika, politikai képviseleti és igazgatási rendszer. Az újabb javaslatgyűjtemény hatékonysága – bár több komolyabb változtatást is tartalmaz – erősen megkérdőjelezhető, jelentősebb áttörést várhatóan nem fog eredményezni.  Az új amerikai elnök tudatosan összeválogatott személyes stábbal és a szakpolitikai döntésekre alkalmas agytrösztökkel rendelkezik. Máskülönben nem is lett volna esélye az imponáló választási győzelemre. Az MPK már korábban bemutatta a Center for American Progress-t, a demokraták segítésére 2003-ban létrehozott think tank szervezetet. Ez a szervezet ma Obama elnök legfontosabb szakpolitikai ötletgyára. A strukturális problémákkal küzdő önkormányzati rendszert a gazdasági-pénzügyi válság meglehetősen legyengült állapotban találta. A rendszer kialakítása óta szinte állandó a reformkényszer, azonban a nagypolitika eddig félt hozzányúlni a hitbizományként funkcionáló önkormányzatokhoz. Az MPK bemutatja az önkormányzati rendszerben rejlő fiskális kockázatokat, valamint a legújabb reformelképzeléseket. Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány ominózussá vált kijelentése, majd Marian Cozma meggyilkolása, valamint az ezekről folytatott vita állt az utóbbi bő két hét közbeszédének középpontjában. A politikum és a média viszont mindezidáig csak a felszínt karcolgatta, és ismét a konfliktusközpontú diskurzus vált dominánssá, a problémaközpontú párbeszéd helyett. A harmadik lépcsőnél tart az új médiatörvény kialakítása. Minden lépcsőnél figyelembe vették a beérkező észrevételeket, és finomítottak a szövegen. Lényegében azonban a kompromisszumkeresés nem változtatta meg az új variánsok filozófiáját: egy hatósági jogosítvánnyal rendelkező politikai felügyelet alatt tartott nyilvánosságot kíván megteremteni az öt párt kijelölt munkacsoportja. A miniszterelnök február 1-jén sajtótájékoztató keretében ismertette a kormány új közjogi javaslatait. Az alábbiakban a reformterv rövid vázlatát követően egyrészt a kezdeményezés lehetséges indokait, a javaslatok időszerűségét, realitását kívánjuk értékelni, másrészt – egybevetve a hazai szabályozást egyes nemzetközi megoldásokkal – a koncepció megvalósulásának lehetséges következményeit vizsgáljuk meg. Csizmadia Ervin Magyarországon két és fél éve erőteljesen egymásnak feszül két álláspont, amelyek közül az egyik (az ellenzéki) következetesen előrehozott választásokat akar, míg a másik (a kormányoldali) semmi okot nem lát erre. Nem megyek most bele a két oldal indítékaiba; miért akar (hol lanyhábban, hol szenvedélyesebben) előrehozott választást a Fidesz, és miért tiltakozik (akár többségben, akár kisebbségben) oly hevesen az MSZP. A meglepő nem is az álláspontok divergálása (mutasson nekem valaki a világban egy ellenzéket, amely az ismert történések után nem követelné az előrehozott választásokat), hanem az, hogy a pártpolitikai dimenzióban kifejtett és unalomig szétcsócsált álláspontok mellett egyébfajta (szakértői, értelmiségi, közvéleményi) álláspontok milyen kevéssé lettek ez idáig kifejtve. Be kell érnünk azzal, hogy a kormányfő szerint például a kormány – lásd a minapi HVG-beli interjút – nem nyithat utat „olyan politikának, amely – a Fidesz jelenlegi nyilatkozatai és gyakorlata alapján – a fundamentalista konzervativizmus és a szociális populizmus közötti térben helyezkedne el”. (Kiemelés – Cs.E.) Vagy azzal, hogy az ellenzék imamalomszerűen a „hazug és hiteltelen” miniszterelnök lemondásáról szónokol, és számos politikusa, háttérembere az EP-választásokkal egy időben megtartott országgyűlési választásokat szorgalmaz. A rigid álláspontok némi árnyalásképpen persze elhangzik olykor, hogy a Fidesz valójában nem is akar előrehozott választást, hiszen – szól a perdöntőnek szánt érv – miért is akarná átvállalni a mostani kormánytól a piszkos munkát. A kormány által kidolgozott Út a munkához program részeként elfogadott törvénymódosítás a hátrányos munkaerőpiaci helyzetű, aktív korú személyek foglalkoztatási helyzetén kíván erősíteni egy feltétel-alapú segélyezési rendszer bevezetésével. Hazai és nemzetközi összefüggéseket vizsgálva bemutatjuk és értékeljük a program eddig megvalósult, lényeges intézkedéseit. Ismét megszólalt Bokros Lajos, és szerinte most minden eddiginél komolyabb esély van egy radikális reformprogram végrehajtására. Az alábbi írás nem Bokros nézeteit veszi célba (ezzel az MPK később foglalkozik), hanem két nemzetközi példát (Németország és Szlovákia reformjainak ügyét) tesz a mérlegre. A kormányoldalnak – ezt lassan be kellene látnia – nem pusztán az lenne a célja, hogy a válságot menedzselje, hanem az is, hogy a nem kis részben maga teremtette belpolitikai zűrzavar kezelésében új utakra lépjen. Ez egy komoly Rubicon, amelyet átlépni nem könnyű, de egy (kisebbségben) kormányozni akaró, sőt abban sikerre törekvő kormány számára elengedhetetlen. Ilyen aspektusból is mérlegre kell tennünk a hét végi beszédet: vajon tartalmazott-e a miniszterelnök mondanivalója új elemet? A 2009-es év a jelek szerint tehát rég nem látott gazdasági visszaesést okoz majd Európa-szerte, az eurot használó tagállamok közül csupán néhány esetében lehet majd a GDP növekedésével számolni. Ide tartozik például Szlovákia, ahol bár ugyanolyan jelentős mértékű a gazdasági visszaesés, de északi szomszédunk még ezzel a növekedési mutatóval is változatlanul az Európai Unió leggyorsabban növekvő tagja marad. Az új médiatörvény második variánsa voltaképp nem különbözik az első verziótól, s ahol igen, ott sem igazán. A törvény elveszítette a régi filozófiáját, amely a politikától való távolságtartást, a civil kontrolt és demokratikus etikai visszacsatolás lehetőségét egyaránt szem előtt tartotta. Nem történt tehát előrelépés, de mihez képest is? A 2002-es kampány végeztével indul a magyar politika posztmodern szakasza. A Fidesz a száznapos programok parlamenti megszavazásától kezdődően a polgári mellett a szociális pólus részleges integrálására törekszik. Ekkortól válik posztmodern konzervatív erővé. Szentpéteri Nagy Richard Megint bajban van a köztársaság elnöke, és az ő baja a köztársaság problémája. Fontos intézményeink vontatottan és nehezen működnek, mert az államfő nem gondoskodik működésük alapvető feltételeinek biztosításáról. Így aztán a köztársaság problémája a köztársaság elnöke maga, de még ha az államfő jól látná is el feladatát, a köztársaság alkotmányából akkor is számtalan probléma következnék. Az MPK már többször foglalkozott a magyar Alkotmány inkoherens rendelkezéseivel, rávilágítva arra, hogy a politikai kompromisszumok között fogant alaptörvény egy-egy disszonáns rendelkezése mennyire megtöri az egyes alkotmányos intézmények ökonómiáját. Az MPK ezúttal a köztársasági elnöki vétó intézményét elemezte: nemzetközi kitekintésben vizsgálva meg az elnöki modelleket, s ezekben az elnöki vétó szerepét. 2008.12.22. „Franciaország visszatér Európába” – jelölte ki külpolitikai stratégiájának irányvonalát Nicolas Sarkozy már elnökké választásának estéjén. Az új államfő azokon a rossz tendenciákon akart változtatni, amelyek a chirac-i éra utolsó pár évének külpolitikájában voltak tapasztalhatók... Csizmadia Ervin 2008.12.15. Politológiai értelemben az idei év mindössze néhány hónapig tartott; kezdetét az Új Egyensúly Program meghirdetésével kiszámíthatatlan és bizonytalan útjára lépő 2006-os esztendőnek a „szociális népszavazással” ez év márciusában lezáruló időszaka jelöli ki. Amennyire elhúzódott (2006 áprilisától 2008 márciusáig) a sajátságos belpolitikai naptár szerint a második Gyurcsány kabinet - csaknem két teljes esztendőt egybeolvasztó – első szakasza, várhatóan annyira fog kitolódni második fele, a hosszú 2009-es esztendő is. Irwin Stelzer, a Hudson Institute szakértője következőképpen fogalmaz Az új kapitalizmus c. röviddel ezelőtt megjelent könyvében: „elmúlt az a nap, mikor a kapitalizmus motorja, a pénzügyi piac a kormányzattól függetlenül működhet”. Nagyon hasonlókat mondanak a pénzügyi-gazdasági szakértők szerte a világban. Ugyanakkor az alábbi elemzés igyekszik megragadni a kapitalista állami beavatkozás egy lehetséges olvasatát, s nem kelti azt a látszatot, hogy itt a mai kapitalizmusok állami szerepvállalásának köze lehetne a szocialista államgazdasághoz. 2008.12.01. Az MPK esettanulmánya arra ad lehetőséget, hogy megállapítsuk, a média különböző szegmensei a szélsőséges helyzetek bemutatásakor miként tudják közvetíteni a kívülállás és beilleszkedés kérdéseiben tevékenykedő intézményeket és szervezeteket, s hogy a média az szélsőséges problémák iránti állandó érdeklődésével miként válik akaratlanul is egy kommunikációs csapda részesévé. Vajon milyen törvényszerűség eredményezi, hogy a politika világában létező nyugalmi állapotok olykor felborulnak és - akárcsak a jelenlegi pénzpiaci válságban - paradigmatikus váltás következik be? Sokak szerint a trendek megfoghatatlan, ösztönökön alapuló folyamatok. Henrik Vejlgaard ezt a tévhitet oszlatja el „Anatomy of a Trend” című könyvében amely a trendek logikájába vezeti be az olvasót. A pénzügyi válság nem csak a magyar pénzügyi és bankrendszer sérülékenységét mutatja meg, hanem a pártok közötti aszimmetriát is: látványosan erősödnek a nagy- és feltűnően gyengülnek a kisebb pártok, azaz: Magyarországon a válság kézzelfogható valósággá teheti a kétpártrendszert, ami egyébként az utóbbi években már ”lopakodó” módon egyre komolyabb realitássá vált. 2008.10.27.  A Nemzeti Csúcs eredménytelensége után komoly kétségek merültek föl, vajon a kormányfő által két héttel ezelőtt kezdeményezett gazdasági csúcs ezúttal – ha eltekintünk a pártpolitikai érdekektől – gyümölcsöző lesz-e? Manapság egyre elterjedtebb az internet politikai célú felhasználása. Az elmúlt időkben a politika egy új helyszíne nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. Ez a helyszín a blogtér. Külföldön a blogolás már bevett szokás, a brit konzervatív párt vezére például a blogolásnak is az egyik legújabb formáját választotta, a videóblogot. De vajon mi a helyzet Magyarországon? Az ezredfordulón a gazdasági szakértők által még leírt Szlovákia neve napjainkban egyet jelent a „gazdasági csodával”. Az alábbi elemzés a kétségkívül tekintélyt parancsoló eredményekhez vezető rögös út bemutatásán túl azokra a kevésbé ismert tényekre is felhívja a figyelmet, amelyek megkérdőjelezik a sokat irigyelt siker valódiságát. A globális pénzügyi krízis kapcsán sok szó esik manapság a gazdaságpolitikai elméletek felülvizsgálatáról, a szabadpiaci doktrínák feladásáról, az állam szerepének újragondolásáról. A válságnak azonban vannak sokkal közvetlenebb politikai hatásai is. Az alábbi elemzés a brit miniszterelnök válságkezelő stratégiáját, pártja erőviszonyinak változását vizsgálja. Szentpéteri Nagy Richard Mint az a magyarországi politikai elemzők gyakori megnyilatkozásaiból kitűnik, a társadalmi törésvonalak nagyhatású elmélete termékeny talajra talált a magyar ugaron. A hazánkban időnként félreértelmezett teória alapját az a felismerés adta, hogy a huszadik század első felének egyes nyugat-európai pártjai gyakorlatilag megegyeztek a század második felének pártjaival, holott a kárhoztatott évszázadban igazán történt egynémely olyan horderejű dolog, amely éppenséggel a pártrendszert is megváltoztathatta volna. A 44-ik elnökválasztási kampány finisében – többek közt a gazdasági válság hatására – jelentősen megváltozott a politikai tér az Egyesült Államokban. A szoros népszerűségi indexeket felváltotta Barack Obama 4-8%-os konstans előnye, a Republikánus Párt pedig pénzhiány miatt több szenátusi és képviselőházi versenyből kénytelen volt kivonulni.  A költségvetési hivatal és/vagy költségvetési tanács felállításának kérdésében az ötpárti egyeztető fórum sem hozott  érdemi eredményeket. A résztvevők csupán abban tudtak megállapodni, hogy a költségvetési tanácsba tagot delegál a köztársasági elnök, a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék is, de lehet, hogy a két utóbbi intézmény elnöke is.A rendszerváltás utáni időszakban a magyar újságíró-társadalom különböző okok miatt megroppant. Szakmai értelemben a mélypontot az jelentette, amikor a politikai szimpátiák alapján egy közös műsorba már nem is voltak hajlandók leülni. Ezúttal minket nem elsősorban a mélyrepülés okai és jellemzői foglalkoztatnak, hanem a kilábalás folyamatában tetten érhető egyensúlytalanság. 2008.10.12. Gyurcsány Ferencnek az MSZP rendkívüli kongresszusán nem csupán a szocialista párt egységét sikerült bizonyítania, de egyben nemzeti összefogást sürgetett a globális gazdasági válság magyar hatásainak kezelésére. A párt 12 pontos akcióprogramja 2020-ig kínál konszenzust a legfontosabb gazdasági, társadalompolitikai kérdéseket illetően... 2008.10.06. A rendszerváltás óta görgetett gyűlöletbeszéd-szabályozás idén ősszel újabb állomásához érkezett. Az új törvényjavaslat kapcsán – amely a gyűlöletbeszéd-jogalkotás harmadik generációját képviseli – bemutatjuk a szabályozás eddigi ívét és sikertelenség okait. 2008.10.06. Az Erőszakmentes Világnap alkalmából megrendezett, pártfüggetlen Tarka Magyar felvonulás politikai üzenetet is hordozott: a civil társadalom politikai kontrollt gyakorló erővé szeretne válni. Az utcai politizálás elmúlt években tapasztalt erőszakossá válása azonban megkérdőjelezi ennek létjogosultságát. A közelmúlt talán legérdekesebb belpolitikai fejleménye, hogy az Országgyűlés képviselőcsoportjainak mindegyike – legalábbis elvben – támogatja a költségvetési kiadási plafon szabad demokrata koncepcióját. Első ránézésre nagy a kísértés, hogy a magyar politikai osztály javára írjuk: végre megmutatta, képes felelősen dönteni, az ország érdekei miatt háttérbe szorítani pártpolitikai részérdekeit... A koalíciós szakítást követő hónapokban nem látszott tisztán, vajon Gyurcsány Ferenc további kormányzását milyen elvek szerint fogja folytatni: megmarad a 2006-ban megkezdett szakpolitikai kormányzásnál, vagy a sajátos helyzet miatt a nagypolitikai témákra kíván majd fókuszálni. Hiszen politikai karrierjében mindig is ennek a két irányelvnek a folyamatos és tudatos váltakozását figyelhetjük meg. Gyurcsány Ferenc legújabb program-tervezetének legfőbb korlátja, hogy szándéka ellenére nem arról folyik a vita, amiről ő szeretné. A miniszterelnök egy új modellről akart vitát, a politikai közélet szereplői viszont jószerivel csak az adócsökkentésről szóló részt tartják vitaalapnak. Elemzés arról, hogy miért mindig ugyanaz a miniszterelnök programtervezeteinek sorsa. 2008.09.09. Magyarország jelenlegi gazdasági teljesítményéről, valamint a kialakult helyzet megoldási javaslatairól kormány és ellenzék között nem alakult ki érdemi párbeszéd. Jelen elemzés a napilapok gazdasági rovatainak vizsgálata során az eredménytelen diskurzusért felelős tényezőket kutatja. 2008.09.09. A miniszterelnök Megegyezés című programjával színvallásra készteti a belső megosztottságban szenvedő SZDSZ-t: vagy valamilyen formában újraköti a koalíciót, vagy vállalja a költségvetési törvény elutasításával járó kockázatokat. Az MPK elemzése a liberálisok alternatíváit vizsgálja. Érdekes tanulmány látott napvilágot az AP Hírügynökség kiadásában, mely megpróbálta új szempontból megmagyarázni a nyomtatott sajtó visszaesését. Az MPK úgy véli, hogy a hazai sajtót a nyugati tendenciák fokozatosan sújtották, másfelől pedig az AP tanulmány állításai sem vitathatatlanok a magyar tapasztalatok tükrében. A következő országgyűlési választások – bármikor legyenek is – azért fognak különös nehézséget – valószínűleg áthághatatlan akadályokat – okozni a honi liberalizmus pártjának, mert a magyar társadalomban egyelőre elfogytak (vagyis az ötszázalékos arány alá estek, vészesen megcsappantak, megfogyatkoztak) azok a szavazók, akiknek az SZDSZ-re szükségük van. 2008-08-19 A politikatörténet leginkább barátságos arcát akkor mutatja, amikor arra figyelünk, hogy az egymással szembeni küzdelem hogy válik egyre kevésbé élet-halál kérdéssé. Legújabb fejezete ennek a tendenciának a virtuális világban történő politikai kampány. Ezeknek játékos variációi lehetnek színvonalasak és színvonaltalanok, kegyetlenek vagy alig bántók, az MPK nézőpontja szerint a technika és a konfliktuskezelés újabb fejlődési lépése elé értünk. A szabad demokraták jeles pártjának napjainkban – immár kormányon kívül – két kihívásra kell felelnie. Egyrészt választ kell adnia arra a kérdésre, hogy mi az a program, amit ezúttal képvisel és meg akar valósítani, másrészt feleletet kell adnia arra a kérdésre, hogy programját, ha van, hol kívánja megvalósítani: netán kormányon-e, mint minden valamirevaló politikai párt, amelynek céljai vannak, vagy kormányon kívül, mert akkor búcsút mondhat a megvalósítás esélyének. Mióta a világ világ, és Magyarország a demokrácia vidám óráit éli, a magyar kormányok mindig is koalíciós kormányok voltak. Koalíciós kormány volt a 2008 tavaszáig kormányzó kabinet is, azóta azonban nem egyszerűen nem koalíciós, de nem is többségi kormánnyal van dolgunk, egyelőre aktuális kormányprogram nélkül... 2008-08-05 A rendszerváltás óta megfigyelhető az a tendencia, hogy az amúgy is szkeptikus magyar nép egyre inkább kiábrándult a hazai politikai életből, s általában is sötéten látja mind az ország, mind a saját helyzetét. A 2004-es uniós csatlakozásunk óta eltelt időszak pedig elég volt arra, hogy erodálódjon az EU-ba vetett bizalmunk is. Elemzésünk a bizalmi deficit megnyilvánulásait és változásait mutatja be. Déli szomszédunk állampolgárai májusban ismét urnához járultak, immáron hatodik alkalommal az elmúlt nyolc évben. A képviselőház újraválasztására azért volt szükség, mert a kormányfő, Vojislav Koštunica kisebbségbe került saját kormányán belül. A nyugat-európai kormányzás lényege, hogy folyamatosan bővíti egyrészt saját eszközeit a társadalmi anomáliák megoldására, másfelől azonban – ezzel párhuzamosan – a társadalom tagjait is új eszközök használatára ösztökéli saját sorsuk javítására. Magyarországon egyik sincs rendben; a kormány alig alkalmaz új eszközöket – ehelyett direktívákkal él, és regulázza a társadalmat –, az állampolgárok pedig semmit nem tudnak a sokat emlegetett autonómiáról, sőt a jelenlegi kormányzást kifejezetten az eddig megszerzett eszközöktől való megfosztásként élik meg. Új kormányzásfilozófiának még csak a körvonalai sem sejlenek fel! Enélkül pedig akár az MSZP kormányoz, akár egy Fidesz vezette koalíció, a hőn vágyott modernizálódáshoz aligha lehet közelebb jutni. Demszky Gábor többször jelezte már, hogy az adott ciklus végén nem jelölteti magát újra főpolgármesterként, de az SZDSZ jelenlegi - még a szokásosnál is megroppantabb - pozíciójában ez már korántsem olyan egyértelmű. Havas Péter elemzése nem a magyar helyzetről szól, hanem egy brit jelenségről, Borisz Johnson konzervatív főpolgármester-jelölt londoni választási győzelméről. Az angol toryk hagyományosan gyengék a fővárosban, 2008-ban mégis áttörés történt. Vajon miért? S megismétlődhet-e mindez Budapesten? A helyi nyilvánosság a globális és lokális mechanizmusok egyik meghatározó területe. Általában az országos jelentőségű kérdésekkel, és azok jobb megértéséhez szükséges nemzetközi példáival szoktunk foglalkozni, de más agytrösztök kutatásához hasonlóan a helyi nyilvánosság fontosságát is vizsgáljuk. A nemzetközi viszonyokban lassan felsejlik a netpolitik korszaka, mely a realpolitikkal szemben már a lágy erőre koncentrál, s új szereplők beemelésével nemcsak pluralizáltabbá teszi a nemzetközi viszonyokat, de a nemzetállamokat és a klasszikus diplomáciát is komoly kihívások elé állítja. A politikai kampányok fokozatosan áttevődnek a digitális térbe: az internet válik a fő kommunikációs, információs és mozgósító csatornává, terjed az internet-aktivizmus, s a kampányfinanszírozás új metódusai jelennek meg. A Hócipő rovatstruktúráját áttekintve látható: nem csak arról van szó, hogy a közéleti humor és a belpolitikai publicisztika összekeveredik, hanem utóbbi műfajidegen jelleggel területet foglal az előbbi rovására. Amennyiben a humor hatalomkritikus műfaj, akkor az utóbbi három lapszám címoldalát nézve aligha felel meg e kritériumnak. Súlyos tévedésben voltak a pártok, amikor azt hitték: Magyarország „európaizálása” megoldható a pártrendszer alapkérdéseinek megkerülésével. Így válhatott az elmúlt évek „uralkodó eszméjévé” az európaizálódás kizárólag makrogazdasági felfogása: a konvergencia-program teljesítése. Mindez nem lesz teljesíthető, ha a pártok egy régi és rossz elrendeződés szerint állnak szemben egymással. A konszenzus-modellek sikere mindezek ellenére példaként szolgálhat az értelmes párbeszédre és a megegyezésre törekvő politikai osztály, valamint a közvélemény számára. Ha a konszenzuális fordulat továbbra is várat magára, itthon könnyen valóra válhat a régi republikánus jóslat: „…a demokraták vagy megtalálják a megoldást a gazdasági válságra, vagy a válság semmisíti meg a demokráciát”. A brit és a magyar belpolitika természetesen demokratikus hagyományaiban, választási rendszerében és még számos más területen eltér egymástól, azonban több olyan párhuzamos vonása is van, amelyek miatt érdemes foglalkozni a brit liberálisokkal, márcsak azért is, mert a kitekintés közelebb vihet az SZDSZ válságjelenségeinek megértéséhez. 2008. 06. 19. ...  A megfelelő migrációs politika a gazdasági fejlődés és működőképesség kulcseleme. Mint oly sok más kérdés kapcsán, e területen is elkerülhetetlen a politikai konszenzuson nyugvó, hosszú távú stratégia kidolgozása. Ráadásul ez utóbbi kérdésben olyan sajátos problémával is szembe kell néznie a magyar politikának, amely Európa más országaiban ismeretlen.Az elemzés elsősorban az egészségügyi reformok szlovákiai és magyarországi sorsán keresztül azt feszegeti, hogy beszélhetünk-e az átalakításokat ihlető „harmadik út” szociáldemokrata ideológiájának itthoni (illetve térségi) bukásáról. Gyurcsány és Orbán múlt heti szavai meglepő módon összecsengenek: a miniszterelnök a „munkavégzésre képessé tevő oktatási rendszer megteremtését”, az ellenzéki vezető „a versenyképes piaci igényeken alapuló oktatás megteremtését” szorgalmazta. Eközben a gazdasági élet szereplői egyre gyakrabban hangoztatják, a magyar oktatási rendszer nincs kellően összehangolva a munkaerőpiaci szükségletekkel. Az SZDSZ a szakítással járó megújulásával két zsákutcából kerülhet ki, amely az utóbbi évek velük kapcsolatos ellenérzéseit részben orvosolhatja. Egyfelől annullálná az SZDSZ „eredendő bűnét", '94-es koalícióra lépését a szocialistákkal, másfelől a szakítás új irányba terelné a pártot ami egyben a jelenlegi legitimációs válság megoldását jelentené. Az áldozati szerepből való figyelemfelhívás, a társadalom rokonszenvének megnyerése az ügy érdekében a polgári engedetlenség lélektanában döntő: a kordonbontók még ennyit sem tudnak felmutatni. Az ítélet megerősíti azon általános vélekedést, hogy a politikus a törvény előtt másképp ítéltetik meg. A felmentő ítélet társadalmi hatása tehát renkívül negatív.  Ahogyan a kilencvenes évektől kezdve egyre több tartományban vezették be a népszavazás és népi kezdeményezés intézményét Németországban, úgy bizonyosodott be annak felelős alkalmazhatósága is. Az amatőr politizálásnak virtuális, ad-hoc közösségekben való folytatása szükségessé teszi a közvetlen demokratikus intézmények alkalmazhatóságának újragondolását.2008. 05. 20. A kisebbségi kormányzást választó szocialisták az Új Tudás, illetve az Új Tulajdonosi Program továbbvitelével nem csak új szakpolitikai tematikát teremtettek, hanem a programok jövőbeni végrehajtásával saját kompetenciájukat is bizonyíthatják, habár feladják korábbi reformattitűdjüket. Ezzel párhuzamosan a FIDESZ szakpolitikai témái közül az egészségügy emelkedik ki, míg az MDF-nél a gazdaságpolitikai elképzelések dominálnak. 2008. 05. 20. A lemondás látszólag a politika paradoxona, hiszen a hatalom megszerzésére és megtartására való törekvés maga a politika, ily’ módon ennek feladása a rendszer logikájával ellentétes. Megvizsgálva azonban a lemondások általános motivációit kiderül, azok oka legtöbbször a felelősségre vonás elkerülése, a veszteségek minimalizálása, illetve a későbbi haszon lehetőségének fenntartása. 2008. 05. 20. A European Ideas Network (EIN) az európai jobbközép politika meghatározó szereplője. Az EIN folyamatos kapcsolatot teremt az Európai Néppárt és a konzervatív értékrendű üzletemberek, tudósok és civil szereplők között. A European Ideas Network nem tekinthető hagyományos értelemben vett agytrösztnek: nincsenek saját kutatói, nem publikál napi rendszerességgel elemzéseket. Mégis az egyik legbefolyásosabb európai szervezetről van szó.  A politikai közbeszédben egyre inkább érezhetővé válik az a meggyőződés, hogy a koalíció felbomlása egyszersmind az egészségügyi reform bukását is jelenti. A Méltányosság Politikaelemző Központ álláspontja szerint viszont pusztán a koalíciós alkuk során kialakult reformirányvonal bukott meg, és az egészségügy átalakítását immáron szélesebb konszenzusra alapozva folytatni kell. A magyar politika és a politikára figyelő közönség mostanában kezdi ízlelgetni a kisebbségi kormányzás és az előrehozott választás fogalmát. Az európai politikában ezek egyaránt ismert megoldásai bizonytalan, instabil helyzeteknek, bizalmi válságoknak. Parlamenti többség hiányában - az MPK elemzése szerint - Európában általában kisebbségben kormányoznak, előrehozott választást tartanak, vagy miniszterelnököt cserélnek. A vélemény, bár köztudottan szabad, nem mindig jelenhet meg az egyes lapok hasábjain, melyek arculatuknak megfelelően szűrik a közírók, elemzők írásait; mindez egy idő után nem pusztán karakteressé, hanem egyenesen „torz tükörré” is tehet egy lapot. A véleményrovat lehetőséget nyújthat arra, hogy „pódiumként” működjön, ahogy egyébként az a demokratikus nyilvánosságtól el is várható. Vajon a Magyar Hírlap vagy a Népszava enged többet a nézőpontok terén? Az MSZP-SZDSZ koalíció szétbomlását követően – érthető módon – a közvéleményt az érdekli, hogy a/ hogyan működik majd tovább a kisebbségi kormány; b/ milyen szerepet talál magának az SZDSZ? (Nyilván növekedni fog azok száma, akik azt szeretnék, hogy a liberálisok szépen menjenek vissza). Ebben az írásban kizárólag az utóbbi kérdéssel foglalkozom, s ha teszek is megjegyzéseket (nem is keveset) a kormányzásra, azt azért teszem, hogy jobban értelmezni tudjam az SZDSZ helyzetét. Ez a helyzet most egyáltalán nem jó (vajon volt-e jó az utóbbi évtizedben?), de lélektanilag mégsem feltétlen a legrosszabb, hiszen az SZDSZ hosszú idő után immáron ismét önálló pátként jelenhet meg a parlamentben. A Nagy-Britanniát érintő migrációs hullám, amit jelentős agytrösztök gazdasági sikerként összegeznek, valószínűleg a végéhez közelít. Az Egyesült Államokban neves elemzők a bevándorlási előírások enyhítését és a bevándorlók lakta városok segélyezését javasolják. A hazai „struccpolitika” helyett szerencsésebb volna megismerkedünk a nyugati migrációs modellek többségével. Varga Bálint, a Méltányosság Központ elemzőjének írása itt olvasható. A 2006-ban indított gyurcsányi reformkísérletnek a ciklus félidejében történő (a márciusi népszavazással nyilvánvalóvá váló) kudarca arra vezethető vissza, hogy a szocialisták döntően inaktív (nyugdíjból és különféle szociális transzferekből élő) szavazótáborával kívánt elfogadtatni egy középtávon kizárólag az aktív csoportokat preferáló modernizációs programot úgy, hogy közben retorikailag nem állt egyértelműen a feltörekvő csoportok oldalára. Magyarország félperiférikus helyzetéből adódóan a rendszerváltást követő kormányok mindegyike - a társadalom jelentékeny hányadának elutasítása mellett - a nyugat-európai centrum-országokhoz való felzárkózás programját képviselte. Azonban a gyurcsányi reformpolitikának a kisebbségi kabinet létrejöttekor egyértelművé váló meggyengülése kérdésessé teszi a tradicionális felzárkózási törekvések további kormányzati folytatását. Az MPK ezúttal három napilap (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság) címlapjainak elemzését végezte el az április 21-26-ai héten. A két héttel korábbihoz képest a mostani elemzési minta szűkebb, de mélyebbre ás. Zsolt Péter nem pusztán a címlapokat önmagukban vizsgálja, hanem a címlapokon kiemelt hírek és a belső szerkesztés összehasonlítását is feladatul tűzi ki. Az elemzésből ezúttal is világosan kirajzolódik a konzervatív és baloldali-liberális sajtó hírszerkesztésének eltérő karaktere. 2008. 04. 29. ... A francia elnök, amennyiben képes lesz több figyelmet tanúsítani az őt ért bírálatoknak, és több engedményt tenni a baloldalnak (miként az hatalomra kerülésekor már megfigyelhető volt), akkor képes lehet megtalálni a kiutat a gödörből, és új lendületet adni a kormányzásnak. Ami Gyurcsány Ferencet illeti: sem ő maga, sem az MSZP vezéralakjai nem voltak képesek meggyőzni a társadalmat a reformok szükségességéről.... 2008. 04. 22. ... Április közepére mintha új erővonalak rajzolódnának ki a pártpalettán. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 29-ei, az MSZP értekezletén elmondott, s a két kormánypárt viszonyát teljesen felzaklató beszéde után feltűnő dinamizmust mutat a parlamenti mezőny. Elég volt a miniszterelnök néhány látszólag óvatlan kiszólása, s a krónikusan következményhiányos magyar politikában nem várt következmények mutatkoznak. ... 2008. 04. 22. ... Az Alkotmánybíróság nyilvánvalóan politikai szereplővé vált a megalakulása óta eltelt évek során. Erre nemcsak az intézmény létrehozásának módja (politikai kompromisszum), hanem a mindenkori tagok személye is predesztinálja. Az MPK elemzője, Antal Attila szerint hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az Alkotmánybíróság különleges politikai szereplő.2008.04.15. ... A szerkezeti és intézményi hibákban bővelkedő magyar adórendszer megreformálását a kelet-közép-európai régió nemzetközi adókörnyezetének megváltozása teszi elkerülhetetlenné. Magyarország egyre versenyképtelenebbé válik a tőkeberuházásokért folyó versengésben. Bár a miniszterelnök legutóbb középtávon is elképzelhetetlennek nevezte az adórendszer megreformálását, a Méltányosság Politikaelemző Központ az adórendszeren kívül az egész közteherviselés átalakítását szükségesnek tartja. Ezért nem pusztán leírja a helyzetet, de a hatékonyság, az igazságosság és átláthatóság irányába javaslatokat is tesz. 2008.04.15. ... Az MPK három napilap címlapelemzése során azt találta, hogy az április 7-12-ig tartó héten a Magyar Nemzet hírkezelése volt a hírérték-szelekciónak leginkább megfelelő, s a leginkább használt tárgyilagos szöveget az első oldalán. Legalábbis az összehasonlításban szereplő másik két laphoz, a Magyar Hírlaphoz és a Népszabadsághoz képest. Utóbbi látványosan kedvezett a kormánynak, a Magyar Hírlap pedig saját felvállalt koncepcióját, az előrehozott választások témáját „látta meg” majdnem mindenben. 2008.04.15. ... Egy-egy többpárti kormány felbomlása Európában nem számít párját ritkító eseménynek. Figyelve az elmúlt évek nemzetközi eseményeit és történéseit, megállapítható, hogy a koalíciós szakításnak számos példája, egyben számtalan variációja létezik. Az elemzés ezek közül a 2005. évi németországi eseményeket idézi fel, amikor egy tartományi választás kimenetele politikai földindulás elindítójává vált az országban. Az okok feltárása, a folyamatok ábrázolása, s az eredmények bemutatása közben a szerző folyamatosan párhuzamot von napjaink magyar történéseivel. A dolgozat végén megtörténik a hasonlóságok és a tanulságok egyidejű értékelése is. Az MSZP-SZDSZ koalíció 2008 márciusának végén immáron másodjára került a szakítás közelébe. A 2004-es és 2008-as válság forgatókönyve szinte hónapra megegyezik, s az indulatok felszínre kerülését mindkét esetben egy miniszter leváltása generálta. Ha azonban túlmegyünk a puszta események vizsgálatán, láthatóvá válik, hogy maga a politikai környezet is hasonlóságokat mutat fel: a gazdaság mutatói romlanak, a kormánypártok népszerűsége folyamatosan esik, a pártokon belüli csoportosulások konfliktusai pedig kiéleződnek. Van azonban egy különbség a két szituáció, pontosabban az eseményekben szereplők háttere között: míg Medgyessy Péter kívülről jövő miniszterelnökként nem bírt a párt legfelsőbb vezetésének bizalmával, Gyurcsány Ferenc tudatosan tört a pártelnöki pozíció megszerzésére, s saját embereinek osztotta ki a legfontosabb tisztségeket. Így míg Medgyessy lépése lemondatásával végződött, Gyurcsány mindezidáig képes volt megtartani pozícióját. A kabinetnek az államháztartási részrendszerek átalakítását célzó törekvései alapvetően pozitívnak tekinthetők, azonban a reformok mindegyikének végrehajtása során éreztette hatását a kormány csekély bizalmi tőkéjének ténye. Mindez a szakpolitikai átalakítások szempontjából különösen hosszúra nyúlt 2007-es év egészében behatárolta a közpolitikai reformok sikeres végrehajtásának lehetőségét. Az állam sokkal több forrással rendelkezik, mint bármelyik civil szervezet vagy egyház. Annak ellenére, hogy az amerikai filantróp szervezetek évente 240 milliárd dollár adományt kapnak (vagyis kb. 800 dollár adomány jut minden amerikai polgárra), ennek az összegnek csak kisebb része jut a rászorulóknak. A nagyobbik rész programok szervezésére, kutatásra, múzeumok fenntartására, kulturális rendezvényekre, egyházak fenntartására megy el, vagyis elsősorban a középosztály igényeit elégíti ki. Csupán az összeg egyhuszadát, azaz 12 milliárd dollárt fordítanak az alacsony jövedelmű, rászorult családok segélyezésére. A Rockridge Institute elemzésének bemutatása mellett Varga Bálint a Heritage Institute, az American Enterprise Institute és a svájci Liberales Intsitut elemzéseiből válogat. Ha sommás véleményt szeretnénk mondani, akkor így kezdenénk: 2007-ben a magyar társadalom lélektani állapota, optimizmusa, jövőképe romló tendenciát mutatott. A politikai osztály és a társadalom között növekedett a szakadék, a politikai elittel szembeni elégedetlenség az év során még terebélyesedett is. A tehetetlenség és a kiszolgáltatottság azonban a romló gazdasági feltételek és a reformokkal kapcsolatos aggodalmak hatására átlépett egy lélektani határt, és a munkavállalói szolidaritás megjelenését váltotta ki. Mindez a magyar demokrácia elmúlt tizennyolc éves történetében új jelenségnek tekinthető, hiszen ilyen jellegű társadalmi összefogásra korábban nem volt példa. A március 9-ei népszavazás eredményeit illetően nehéz eldönteni, mi volt a meglepőbb: a szokatlanul magas részvétel vagy az MSZP erre adott reakciója. Az igenek és a nemek aránya tulajdonképpen már ab ovo megjósolható volt, ezért a népszavazás kulcskérdése – a győzelem-vereség perspektívájából – a részvételi arány volt. Bár a magas részvétel valóban komoly meglepetést okozott a nyilvánosságban, az MSZP zavarodottsága és a miniszterelnök indignált kudarc-kommunikációja talán még meglepőbb volt. A Méltányosság Politikaelemző Központ fontosnak tekinti a közigazgatás átvilágítását, illetve az államszervezet reformjában megtett lépések értékelését. A második Gyurcsány-kormány 2006 nyarától nagy erőfeszítéseket tett a közigazgatási szereplők teljesítményének - a lehetőségekhez képest - objektív értékelési rendszerének kidolgozására. Az Egységes Teljesítményértékelési Rendszer (TÉR) kidolgozása a nemrégiben posztjáról leköszönő Szetey Gábor államtitkár nevéhez fűződik. Hosszú Hortenzia elemzése részletesen bemutatja a brit és az új-zélandi közigazgatási reformot, miközben átfogóan elemzi a hazai teljesítményértékelés pozitívumait és a fennmaradó anomáliákat. A teljes elemzés itt olvasható. Ebben a tanulmányban arra keressük a választ, hogy a két politikai tábor egymástól jelentősen eltérő gazdaságfilozófiája a „hosszú” 2007-es esztendő folyamán konzekvens maradt-e saját korábbi irányvonalához, illetve milyen változásokon ment keresztül. Ennek érdekében megvizsgáljuk a kormánypártok és a vezető ellenzéki erő legújabb gazdasági programjait, melyeket a rendszerváltás óta eltelt több mint másfél évtized gazdaságpolitikai hagyományának tükrében értelmezünk. Ez utóbbi alapvetően két, egymással élesen szembenálló közgazdasági iskola folyamatos küzdelmeként írható le: a „jobboldali” növekedésösztönző, és a „baloldali” egyensúlyközpontú irányzat két, egymástól gyökeresen eltérő programot vázol fel a magyar társadalom elé, és ezek közös elemekkel alig rendelkeznek. A Balkán helyzetének alakulása az egész magyar külpolitika szempontjából rendkívül tanulságos. A nemrégiben lezajlott elnökválasztási kampány kapcsán nem csupán az aktuális tanulságok feldolgozására nyílik mód, de Nagy Attila Tibor dolgozata felvillantja Szerbia ún. „milosevicsi örökségét” és a mai szerb politika ehhez való viszonyát is. Boris Tadics alkotmányjogi helyzetének elemzése pedig a hazai helyzettel való összehasonlításban is érdekes lehet. Az elemzés meghatározza az elnökválasztás tétjét, az elnökválasztási kampány előzményeit és lefolyását. Látni fogjuk azt is, hogy a szerbiai politikának milyen, a nyugat-európai trendektől elütő sajátosságai vannak. Ezután tanulságok és következtetések levonására kerül sor, különös tekintettel a szerb elnökválasztás után történt eseményekre, Kosovo függetlenségének 2008. február 17-ei kikiáltására és a rendkívüli A digitális képek fontos tulajdonsága a korlátlan sokszorosításnak és manipulálhatóságnak köszönhető befejezetlenség, ami lehetővé teszi, hogy adott intenciók alapján, átértelmezve használjuk fel őket. Ezért a nehéz munkával fölépített arculat az online közegben könnyen megrepedezhet. Az MPK tanulmányának célja a vizuális kommunikáció új, interaktív formáinak ismertetése, valamint a politikumra gyakorolt lehetséges hatásainak feltárása, a kialakuló trendek előrejelzése. A képelméleti bevezető után egy videós jellemrajzának segítségével mutatjuk be a felhasználók és tevékenységük néhány sajátosságát, majd a felvételek tipizálása után kitérünk a népszavazási kampány internetes megjelenésére. Varga Bálint alábbi elemzésében a kormány és a társadalom ideális viszonyát kereső három agytröszt néhány – a témához illő - programját mutatja be, melyek mindegyike sajátos ideológiai háttérrel rendelkezik. A libertariánus Cato elemzése az egyéni döntések elsődlegességét preferálná, a konzervatív AEI a svéd szociáldemokráciától tanulna, egy Munkáspárt-közeli szervezet pedig a részvételi demokrácia lehetőségeit erősítené Nagy-Britanniában. A Méltányosság Politikaelemző Központ a népszavazási kampány időszakát egy, a kampány jellegéhez képest szokatlannak tűnő nézőpontból is megvizsgálta: a kampány során a két vezető politikai erő által képviselt szakpolitikai elemek szemszögéből. Az alábbi elemzés tartalmazza a két pártvezéri évértékelőtől a kampány lezárultáig terjedő időszak során felvetődő jelentősebb szakpolitikai témákat. A hazai médiumok erőteljesen kivették részüket a népszavazási kampányból - ezt a felismerést támasztja alá az MPK vizsgálata, amely három kereskedelmi csatorna hírműsorainak felépítését, érvelését vizsgálta a kampány utolsó két hetében. A vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy az objektív tájékoztató szerep rendkívüli mértékben háttérbe szorult, függetlenül attól, hogy az adott média a kormányoldalhoz vagy az ellenzékhez áll közelebb. Az ATV-re, a Hír TV-re és az Echo TV-re fókuszáló vizsgálat meglepő tanulsága, hogy a két jobboldalinak mondható televízió közül az Echo TV a Hír TV-nél erőteljesebben szórt az "igen-párti" hírekben a "nem-párti" hírek rovására. Az ATV és a Hír TV kiegyensúlyozottabb volt, csak éppen egymás ellentétei. A vizsgálat anyaga itt olvasható. Hazánkban, melynek közjogi kultúrája a térség más régióival összevetve is kivételesen fejlett volt az évszázadok során, a térségre kényszerített kommunizmus első évtizedei, mint ismert, különösen nagy károkat okoztak. Ez az időszak okolható a leginkább azért a hanyatlásért, amely – mint az életnek gyakorlatilag minden területén – az alkotmányos kultúrában is végbement. A korszakot teoretikusan is megnyitó „alkotmányról” pedig ugyancsak éppen elég sok rossz elmondható ahhoz, hogy tudjuk: ez az „alkotmány” semmiképpen sem lehetett volna a jogállamot megteremtő rendszerváltás alkotmányának megalapozója. És mégis az lett. Más szöveggel, más tartalommal, más szellemben, de mégiscsak a régi szerkezetre, fejezetekre, szófordulatokra, állításokra épülve. Új alkotmány régi ruhában, régi keretben, régi formában. Szentpéteri Nagy Richard írásának részlete itt olvasható Antal Attila - az elmúlt tíz év kapcsán - az európai népszavazások tapasztalatait összegzi. Ezek a tapasztalatok zavarbaejtőek, de korántsem meglepőek, hiszen az elemzés bizonyítja, hogy a népszavazások erősen összefüggenek az adott ország alkotmányával és a népszavazások alkotmányos szabályozásával. Azokban az országokban, melyekben az alkotmányok a nem közvetlen részvételét szinte a képviselettel egyenrangúvá emelik, az országos ügydöntő népszavazások száma lényegesen magasabb, mint ott, ahol az alkotmány közelebb áll a tisztán parlamentáris modellhez. Az elemzés döntően a visegrádi országokra fókuszál, de kitér Bulgária és Románia példájára, valamint nyugat-európai kitekintést is ad. Ami jelentősen megkülönbözteti az Egyesült Államok politikai rendszerét a hazaitól, az a közvetlen demokratikus elemek országos alkalmazhatóságának hiánya: kezdeményezés és referendum ugyanis csakis tagállami szinten lehetséges. A múltban számos próbálkozás történt egy föderációs szintű referendum alkotmányban rögzített bevezetésére, ám a mai napig ezek mindegyike elbukott. Az USA alaptörvényének 4. cikkében található Garancia Klauzula ugyanis ellentmond a közvetlen demokrácia intézményének, mert kijelenti, hogy az Egyesült Államok „garantálja minden tagállamnak a köztársasági kormányzati formát”. Az amerikai politikai gondolkodásban tradicionálisan meghatározó szemlélet a köztársaság és demokrácia egymástól való elkülönítése. A köztársasági eszme hívei szerint a polgárok csakis választott tisztviselőik által alkothatnak törvényeket, nem pedig közvetlenül. Breitner Igor elemzése itt olvasható. Amikor a népszavazáson véleményt alkotunk egy kérdésről, arról nem egyszerűen a feltett formájában nyilatkozunk, hanem ahogyan a kérdést a magunk számára értelmezzük. A népszavazás kérdéseit, aki csak tehette, jól körbejárta, de egy dologgal adós maradt mindenki: a népszavazás értelméről – vagy inkább értelmetlenségéről – senkinek sem maradt energiája komolyan elgondolkodni. Ha feltesszük – márpedig feltesszük – hogy a népszavazás (nem csak a mostani, hanem az intézmény általában véve) komoly kihívásokkal küzd a tekintetben, hogy alapvető funkcióját betöltse, vagyis a nép véleményének kifejezését és érvényre jutását megvalósítsa, az egész huzavona a lehetséges válaszok értelmezése körül úgy, ahogy van értelmét veszti. Fáber Ágoston elemzése itt olvasható. 2006 májusa egy meglehetősen különös időszaka volt a magyar belpolitikának. A nyilvánosság szintjén ugyanis szokatlan kommunikációs üzemszünet következett be. A koalíciós egyeztetésekről és a különböző háttértárgyalásokról nagyon kevés hivatalos információ látott napvilágot, a sajtó folyamatosan találgatásokra kényszerült, kiszivárogtatott, és meg nem erősített félinformációkat boncolgatott. Az őszödi nyitóbeszédből kiderül, hogy ez a kissé hosszúra nyúló hírzárlat egy kommunikációs taktika része volt. De vajon miért volt szükség ilyen elnyúló információs pauzára, holott a választások győztesei rendszerint kihasználva a lendületet és a győzelemből adódó tematizációs előnyt, a választásokat követő időszakban nem hogy nem vonulnak háttérbe, hanem általában uralják a politika napirendjét. A két tábor bezárta magát egy-egy (neki jól álló) kalodába (szakpolitikába vagy vízióba), annak reménye nélkül, hogy a másik szerepkört is gyakorolhatná. Hogy az olvasó pontosabban értse: képzeljünk el egy futball-mérkőzést, amelyen az egyik csapat csak támad, a másik pedig csak védekezik. A támadó csapat nem foglalkozik védekezéssel, a védekező csapat pedig támadással. Ugye érdekes mérkőzésnek néznénk elébe? Ha Önök erre azt mondják, nagyon is vannak ilyen meccsek, erre azt válaszolom: igen, valóban van úgy, hogy felborul a pálya, az egyik csapat annyival jobb, mint a másik. De mi lenne, a két csapat mindezt a saját térfelén tenné, s nem lépné át a felezővonalat? Az egyik magát támadná le, a másik magával szemben védekezne. Abszurd, de talán mégsem annyira. A Méltányosság Politikaelemző Központ vezető elemzőjének két hetente jelentkező elemzése a budapesti politika fontosabb eseményeit és meghatározó témáit értékeli. A rendszeresen jelentkező írások fókuszában a helyi civil egyesületek és a pártok fővárosi szervezeteinek tevékenysége mellett a kerületi, városi és megyei szintű önkormányzatiság működése áll. Pétervári Zsolt alábbi elemzésében különösen nagy hangsúlyt fektet a budapesti (illetve tágabb értelemben a közép-magyarországi regionális) és az országos politikai - gazdasági viszonyok egymásra gyakorolt hatásának, valamint a két döntéshozói szféra párhuzamosságainak és eltéréseinek feltárására. A törvényt megerősítő népszavazás lehetőségére egy civil jogvédő irányította rá a figyelmet, az ő kezdeményezésére vetődött fel először a törvény megerősítő népszavazásra gondolata, még közvetlenül az egészségbiztosítási rendszer reformjáról szóló törvény decemberi elfogadása után. Az OVB azonban elhárította magától a döntést a hitelesítésre benyújtott népszavazási kérdésről, e kipróbálatlan jogintézmény szabályozásának ellentmondásosságára, illetve a döntésben való illetéktelenségére hivatkozva. A törvény újratárgyalásához kapcsolódó népszavazási indítvány végül csakugyan az Országgyűlés asztalára került, a FIDESZ-KDNP képviselőcsoportja nyújtotta be. Elek István elemzése itt olvasható. Hosszú Hortenzia alábbi tanulmányában a George Lakoff nyelvész professzor által kidolgozott keretezés módszerének – hazai viszonyokra történő - alkalmazásával vizsgálja Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc 2005 - 2007 közötti országértékelő beszédeinek tartalmát. Elemzésének célja, annak bemutatása, hogy a magyar politika két meghatározó személyiségének beszédei mennyire vezethetőek vissza a konzervatív „szigorú apa” és a liberális „gondoskodó szülők” családmodell-típusra (illetve az azokhoz tartozó értékkategóriákra). A legfrissebb közvélemény-kutatások mindhárom kérdésben nyolcvan százalék felettire teszik az igenek arányát, a részvételre vonatkozó előrejelzések viszont nem egyértelműek. Ezért a kormány és az ellenzék stratégiája egymásnak ellentétes lesz: a kormánypártok a szavazás eredménytelenségéért szálnak síkra, míg a FIDESZ minél több választópolgár mozgósítására törekszik. Az aktuális népszavazáshoz való állampolgári hozzáállás és a referendumot követő politikai magatartás jelöli majd ki a népszavazás intézményének további sorsát: a pártok felelőssége lesz, hogy továbbra is alkotmányellenes eszközt kívánnak-e felhasználni politikai céljaik elérése érdekében. Az EU-hoz 2004 óta csatlakozott – javarészt azonos térségben elhelyezkedő - országok ’90 óta hasonló feltételrendszerben alakítják gazdaságpolitikájukat: a globalizáció tényezőjén belül meghatározó számukra az EU gazdasági stratégiája, makrogazdasági elvárásai, valamint saját gazdasági - társadalmi örökségük. A hasonló kiindulási feltételek annak ellenére összemérhetővé teszik az új tagállamok gazdaságpolitikáját, hogy megoldási stratégiáikban éles különbségek tapasztalhatók. A jelenleg gazdaságfejlesztési programmal alig rendelkező Magyarország számára is releváns következtetéseket vonhatunk le néhány térségi versenytársunk reformfolyamatának bemutatásából. A gazdaságpolitikák terén a határ ma már egyáltalán nem húzható meg élesen, a szocialista rendszerek bukása után a kapitalizmusnak nem maradt igazi alternatívája, a kérdés csak az, hogy a piac és az állam milyen arányban áll-e egymással. A jobboldalon áll két különböző ideológia - a liberalizmus és a konzervativizmus -, melyek ötvözete a neokonzervativizmus (konzervatív értékek és liberális gazdaságpolitika) a jóléti állam (és nem a társadalmi jólét!) ellenfele, és egyben a szociáldemokrácia ellenpárja. A harmadik út politikájának főbb irányvonala a régi szocialista-szociáldemokrata értékrend (poszt)modernizált, újragondolt téziseinek láncolata. A száznegyven hazai értelmiségi tavaly decemberi petíciójára hamar válasz érkezett: más értelmiségiek – ugyancsak nyílt levélben (Válasz a Válaszútonra címmel) az előbbieket arra kérik, állásfoglalásukkal ne késleltessék-obstruálják a szükséges reformok bevezetését. A két petíció aláírói – érdekes módon – elsősorban nem a szokásos módon, vagyis a bal - és jobboldal mentén, különülnek el egymástól, hanem sokkal inkább valamiféle nyugat-európai értelemben vett szembenállásnak lehetünk tanúi. A petíció és ellenpetíció esetében a „baloldal baloldala” és a szociálliberális tábor feszül egymásnak, az aláírók közül a jobboldal ismert képviselői teljes mértékben hiányoznak. Elemzésünkben arra keressük a választ, hogy a két petíció aláírói miben hasonlítanak, és miben különböznek egymástól, emellett kitérünk arra, miért nincsenek Magyarországon olyan tekintélyes értelmiségiek, kiknek nyilvános állásfoglalása bizonyos kérdésekben magára tudná vonni a közvélemény figyelmét. A brit Konzervatív Párt a közvélemény-kutatásokban tíz év után először megelőzte a Labourt; ez nem kis részben vezérének, az alig negyven éves David Cameronnak köszönhető. A tory politikát megújító fiatal pártvezér a parlamenti viták során régóta kitűnik kemény, de kiegyensúlyozott felszólalásaival, azonban sikerei jelentős részben nem kiváló retorikai és politikai képességeinek köszönhetők, hanem a Brown-kabinet szinte „ölébe hulló” hibáinak. Havas Péter alábbi elemzése a tory ideológiát gyökeresen átalakító David Cameronról és a Konzervatív Párt megújulásának folyamatáról szól. Csintalan Sándor 2007 végi megverése és az azzal közel egy időben történt, illetve akkoriban nyilvánosságra hozott, baloldali célpontok ellen irányuló, támadások kapcsán (pl: az épülő Kóka-villára dobott Molotov-koktél, a III. kerületi MSZP-központ épületének megrongálása, a Hiller István házára leadott lövések) jogosan merül fel a kérdés a közvélemény nagy részében: mi lehetett a támadók politikai célja mindezzel. Hiszen az indíték mindegyik esetben elsősorban, illetve szinte kizárólag, politikai lehetett. Pétervári Zsolt a Csintalan-ügy apropóján Magyarország elmúlt évtizedének erőszakos politikai eseményeit veszi górcső alá. Az új CDU-programban a második világháború utáni német kereszténydemokrata tradíciónak megfelelően a párt alapértékei között szerepel a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás hármasa, valamint az emberi méltóság rendíthetetlen tisztelete, ami a keresztény humanizmus eszmeiségéből következik. A protestáns etika hatására végigvonul a program egészén a szabadság olyan értelmezése, amely az egyénnek lehetőséget ad teljesítmény kifejtésére, azaz olyan munka végzésére, mely nem pusztán az individuum, de a közösség számára is hasznos. A FIDESZ májusi vitairatának és decemberi programjának vonatkozó fejezetével összhangban a CDU-dokumentum 12. pontja – a munka emberre gyakorolt termékeny, jótékony hatására hivatkozva – síkra száll a teljes foglalkoztatás megvalósítása érdekében. További számottevő párhuzamosságokat fedezhetünk fel a jelenlegi német és magyar jobboldal alapprogramja között, ami a közös programírási folyamat eredményességét jelzi. A német szociális modell, miként a nyugat-európai jóléti demokráciák mindegyike számára jelentős kihívást jelent a gazdasági globalizáció harmadik évtizede zajló folyamata, ami alapvetően határozza meg a virágkorukat az indusztriális korszak keretei között élő néppártok ideológiai irányvonalát. Az MPK elemzője két meghatározó német néppárt a CSU és az SPD legutóbbi pártkongresszusa és programalkotási folyamata bemutatásával értékeli a megújulási kényszerben lévő német politikai szféra jelenlegi helyzetét. Mikecz Dániel alábbi elemzésében részletesen mutatja be e két politikai erő aktuális személyi változását, értékrendbeli módosulását, valamint programjainak tartalmi megújulását. A Máltányosság Politikaelemző Központ szerzője természetesen röviden kitér a téma magyarországi vonatkozásaira is. A 2007-es esztendő az oktatási rendszer szempontjából újdonságok sorával zárult: miközben az év folyamán a közbeszédet elsősorban a tandíj-vita uralta, valamint ahhoz szorosan kapcsolódva az ellenzék vezető erejének népszavazási kezdeményezése, addig a színfalak mögött jelentős változások zajlottak le. Az előző szociálliberális kormány időszakában végleg lezárult a felsőoktatási intézmények integrációjának folyamata, valamint a Bolognai-rendszer átvétele. Mindebből következően az elmúlt másfél év oktatási szakpolitikáját az egyetemi és főiskolai szféra finanszírozásának egésze szempontjából nem számottevő Fejlesztési Részhozzájárulás bevezetését leszámítva a felsőoktatást alapvetően meghatározó kormányzati döntés idén nem született. Ezzel szemben az ország közoktatási rendszerének átszervezése (ezen belül is a szakképzés átalakítása) révén hazánk versenyképességét hosszú távra megalapozó reformfolyamatot indított el a balközép kabinet. Visszatekintve a mögöttünk hagyott évre, megállapíthatjuk, az idei közbeszédet alapvetően az egészségügy kérdése határozta meg. A 2006-ban újraválasztott Gyurcsány-kormány ígéretéhez híven megkezdte a magyar egészségügy gyökeres, vagyis a biztosítási és az ellátási oldalt egyaránt érintő, átalakítását. Alábbi elemzésünkben nyomon követjük az elmúlt másfél év során született egészségügyi döntések sorát, emellett nemzetközi tapasztalatok tükrében értékeljük a kabinet év végén elfogadott egészségbiztosítási koncepcióját, és elhelyezzük azt a kormányzati reformfolyamat egészében. A kormányprogram és a kabinet 2007-es munkatervének összehasonlítása után mérleget vonunk, mennyiben teljesültek (vagy módosultak) a kitűzött célok és ígéretek. Az elemzés egészében nagy hangsúlyt helyezünk az ellenzék, valamint az érdekképviseleti és civil szervezetek alternatív koncepciójára. Nem vert nagy hullámokat a magyar közéletben az országgyűlés kísérlete a "női kvóta" bevezetésére. Akkorákat egészen biztosan nem, amennyire óriási változást jelentene a politika egészére nézve a női részvétel nagymértékű emelkedése. Nem csak néhány jogszabály megváltoztatását, hanem alapelvek átértelmezését is igényelné egy ilyen átalakulás, sőt egészen a gondolkodás- és életmódok megváltozásáig kiható ügyről van szó. A választási rendszert is alapjaiban érintheti a kérdés. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a mostani parlamenti képviselők jelentős része matematikai szükségszerűség révén biztosan kiszorulna a helyéről. Az SZDSZ-es képviselők által benyújtott konkrét javaslat helyett azonban most nézzük meg, hogy a sok évtizedes nemzetközi tapasztalat szerint milyen szabályozási és elvi problémákkal kellett szembenézni más országokban. Az ún. igazságbeszédeket rendszerelméleti és funkcionalista nézőpontból két módon közelíthetjük meg. Először is úgy, hogy megnézzük: mely szakmáknak milyen eltérő igazságkategóriáik vannak. Másodszor úgy, hogy tisztázzuk: ezeknek a professzióknak mi a viszonya a hazugsághoz. Csak egy ilyen körképből rajzolódhat ki a politika sajátos helye, és az az álláspontunk, hogy az ún. igazságbeszédre nem lehet politikát alapozni. Nehéz megfelelő szempontot találni a civil szervezetek vizsgálatához, mivel nincsenek olyan egyetemes, mindenki által elfogadott mércék, amelyekhez mérni lehetne tevékenységüket. Különösen a politikában érintett szervezetekkel van ez így. Mindenesetre egy politikailag aktív civil szervezetet jól jellemez az, hogy kinek a hangját szólaltatja meg, vagyis hogyan konstruálja meg azt az érdeket, azt a csoportot, amelynek a nevében aztán később megnyilvánul. Az utóbbi hónapokban nagy vihart kavart korrupciós Zuschlag-ügy a politikai közbeszéd napi témái közé emelte az ifjúsági szervezetek és azok finanszírozásának kérdését. A botrány ismeretében joggal vetődik föl a kérdés, miként hívhatott le a fiatal politikus éveken keresztül fiktív alapon állami és uniós pénzeket, mennyiben van ehhez köze a párt(ok)nak, miben is működik hibásan a jelenlegi rendszer, milyen módon lehetne változtatni a jelenlegi gyakorlaton.  A washingtoni Brookings Institution az Egyesült Államok legrégebbi és egyben egyik legbefolyásosabb kutatóintézete. Az Egyesült Államokban található kb. 200 jelentős intézet közül a Brookings publikációt idézi leggyakrabban az amerikai sajtó, és egy 1997-es kongresszusi vizsgálat a Brookings Intézetet találta a legmegbízhatóbbaknak 27 amerikai think tank közül. A Brookings Institute-ot legtöbbször centristának nevezik, nem köthető egyetlen politikai párthoz sem.A regnáló második Gyurcsány-kormány által meghirdetett talán legnagyobb program a magyar egészségügyi rendszer átalakítását célozta meg. Az eltelt mintegy másfél év alatt megszületett a gyógyszergazdaságossági törvény, a kamarai törvény, az egészségbiztosításról szóló törvény (vizitdíj, napidíj stb.), a felügyeletről szóló törvény és a kórházfejlesztési törvény. A kormány következő lépésként egy új egészségpénztári rendszer bevezetését tervezi. Ennek koncepciója 2007. október 8-án felkerült az Egészségügyi Minisztérium honlapjára. Az elemzés a koncepció legfontosabb elemeinek számbavétele után a tervezett struktúrát hasonlítja össze az osztrák és a szlovák egészségbiztosítási rendszer vonatkozó aspektusaival, majd ezek segítségével vizsgálja és értékeli a magyar változatot. A Beneš-dekrétumok miatti szlovák-magyar konfliktust általában csak a két állam, illetve társadalom összetűzéseként írják le, és nem fordítanak figyelmet a nemzetközi környezetre. Ennek megfelelően a megoldási javaslatok is többnyire a szlovákok és magyarok párbeszédének szükségessége mellett érvelnek. Ez a tanulmány ezzel szemben azt mutatja ki, hogy a dekrétumok megszüntetéséhez kevesek a magyar eszközök, és csak nemzetközi szinten lehet fellépni ellenük. Ám az egységes európai álláspont hiánya miatt a szlovák felet semmi és senki nem fogja tudni arra kényszeríteni, hogy lemondjon a dekrétumokról. A hazai közbeszéd időről időre felvetődő témája a FIDESZ esetleges populizmusának kérdése. De a legnagyobb ellenzéki párt ideológiáját értelmező eddigi publicisztikák és elemzések szinte kivétel nélkül megmaradtak az aktuálpolitikai dimenzió mentén. Ez a tanulmány egy újszerű, korábban alig alkalmazott nézőpontból elemzi a magyar jobboldal állapotát: a FIDESZ-MPSZ jelenlegi irányvonalát mélyen meghatározó történeti folyamatok és tradicionális társadalmi értékek szemszögéből. Első látásra úgy tűnik föl, hogy a magyar-szlovák államközi viszonyt történelmi örökségünkből megoldatlan sérelmek és mai, szimbolikus ügyek terhelik meg. Ám a múltbéli és mai, a másik fél által fenyegetőnek tekintett jelenségek közötti viszony nem egyszerűen történelmi vagy gazdasági, és nem egyirányú. Nem pusztán a múlt határozza meg, hogy mi történik a két ország között a jelenben, hanem így van ez a gyakorlati politizálás számára fordítva is, a múltat eszközként használják mai, sokszor belpolitikai konfliktusok kezelésében. A rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány a szociális piacgazdaság jegyében széles (keresztény) középosztályt kívánt létrehozni Magyarországon; e törekvés az Antall-kormány számos intézkedésében megnyilvánult (például: egzisztencia-hitel, munkavállalói részvény-program, kárpótlás). A jobboldal a rendszerváltás óta mindvégig a középosztályra mint önmaga kizárólagos bázisára tekintett, a baloldali törzsszavazókat pedig lecsúszó kádári kisemberekként definiálta. Ebből adódóan jobboldali ideológusok sora a konzervatív bázis szűkülését a középosztály gyengülésével magyarázta. 2006 őszén a kormány úgy próbált védekezni a kezelhetetlenné váló Kossuth téri helyfoglalókkal szemben, hogy egy kordonnal vette körül a teret. A tér hatósági kisajátítása alkotmányellenes volt, mellyel kapcsolatban a Fidesz – miután beadványaikra a hatóságok érdemben nem reagáltak – az erőszak módszerét alkalmazta. 2007. február 2-án kijöttek a Parlamentből, és saját kezűleg szerelték szét a kordont. A rendőrök ezt türelmesen megvárták, majd amikor a képviselők eltávoztak, megint összeszerelték. Kétségtelenül médiaesemény történt. A „jobboldal” vezető ereje szellemi holdudvarának és média-hátterének segítségével összehangolt kampányt indított Antall József ellen, amely a néhai miniszterelnök kormányzati teljesítményét és eszmei irányultságát egyaránt érinti. Mindezzel a Fidesz célja többirányú lehet. Egyrészt a hazai jobbközép rendszerváltó legitimitását és kormányzati kompetenciáját szeretnék megkérdőjelezni; vagyis a rendszerváltó mozgalmak sorából (visszamenőlegesen is) ki akarják iktatni a jelenlegi MDF-et mint az Antall-i közép maradékát. Másrészt Orbán Viktort az egységes jobboldal mindenkori vezetőjének és a rendszerváltás egyetlen következetesen antikommunista politikusának szerepébe igyekeznek pozícionálni, amihez elengedhetetlenül szükséges a Fidesz szavazói és tagsági körében még mindig sokak által tisztelt Antall hiteltelenítése. Magyarország politikai életét az utóbbi hónapokban jelentős mértékben a népszavazással kapcsolatos témák „rajzolják meg”. A viták, az egymástól eltérő, sőt ellentétes felfogások azt a feltételezést erősítik, hogy a napi-politikai érdekeken túl – amelyek szerepe nem vitásan a jelenlegi helyzetben meghatározó – nincs eléggé tisztázva a népszavazásnak mint a pluralista demokrácia intézményének helye, funkciója, továbbá a parlamenthez való viszonya. Úgy tűnik fel, hogy ilyen körülmények között talán nem felesleges a nemzetközi tanulságok, a „felnőtt” demokráciák tapasztalataihoz fordulni, igaz, nem titok, hogy ezek sem egyértelműek, s hogy hazai alkalmazásuk sem képzelhető el mechanikusan. E vonatkozásban nem lehetnek közömbösek számunkra Nagy-Britannia tapasztalatai, bár jól tudjuk, hogy a sajátos brit politikai terrénum nem kis mértékben tér el a magyartól. Az itt közölt tanulmány a Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) kutatási projektjének keretében készült. A Miniszterelnök-jelölti vita-projekt primer célja, hogy a magyarországi miniszterelnök-jelölti viták szervezési metodikáját kidolgozza és intézményesítse. Ennek elméleti előkészítése érdekében a Központ elvégzi az eddig megrendezett viták részletes és komplex elemzését. A magyarországi tapasztalatokon túl az MPK komoly figyelmet fordít más demokráciák vitaszervezési gyakorlatának feltérképezésére, megismerésére és elemzésére. Fordított kronológia mentén haladva ezúttal a 2002-es miniszterelnök-jelöltek vitája kerül górcső alá. „A kultúrák kultúrája” az európai szóhasználatban olyan kultúrát jelöl, amely a kultúrák összességéből tevődik össze, de bármilyen értékes is, nem magasabb rendű, mint azok a kultúrák, amelyekből áll. A magyarban ennek az egyébként leleményes szóösszetételnek tisztázatlan felhangja van, mert a szellemes kifejezés azt implikálja, mintha a kultúrák kultúrája felette állna az egyes kultúráknak, amelyek összességéből létrejön. Ezért az Európai Unió dicséretes törekvése, hogy a kultúrák kultúrájává váljék, illetve az maradjon, mi lényege, vagyis a sokszínűség egysége, mint annyi más európai törekvés, magyarul legalábbis kétértelmű. Ám ha a nyelvtől elrugaszkodunk, és a jámbor szándékot az alapján értjük és ítéljük meg, amit bárhol máshol jelentene, ahol a nyelv nem ilyen önértékes, mint nálunk, akkor a jóhiszemű értelmezés rokonszenves buzgóságot tulajdonítana a nemes célratörésnek. Tíz éves a legújabb lengyel alkotmány. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljuk, milyen körülmények között fogadta el a lengyel nép a választópolgárok többsége számára egyébként akkoriban kifejezetten nem kívánatos alkotmányt, és miért tekinthető az elfogadás mégis érvényesnek. A vizsgálódás közepette több más példára is utalunk majd az európai és a lengyel múltból, de már itt kitérünk arra a tényre, hogy a magyar törvényhozás ugyancsak 1997-ben enyhítette az országos népszavazások érvényességi feltételeit, azonossá téve azokat az eredményességi feltételekkel. Ez a könnyítés kifejezetten az akkor közelgő NATO-csatlakozásról szóló (egyébként nem kötelezően kiírt) népszavazás érvényességének és eredményességének biztosítása érdekében történt – sikerrel. Ha e könnyítést a parlament nem végezte volna el, a csatlakozásról szóló népszavazás (hasonlóan az EU-csatlakozásról szóló, 2003-ban megtartott referendumhoz) nem lett volna eredményes. A változtatást éppen az alacsony néprészvétel miatti aggódás motiválta. Az akkor elfogadott könnyítések nélkül a 2008-ban várható referendumok sem kecsegtetnének eredményességgel. Azt állítjuk azonban, hogy a várható népszavazások még a hatályos könnyített feltételek mellett sem hozhatnak biztosan kalkulálható sikert (vagy kudarcot). Lengyelországban mindenesetre még a jelentősen könnyített feltételek is csak alig érték el a várt eredményt. Az alkotmány népszavazáson való elfogadtatása éppen hogy csak sikerült. 2007 június 27-én, egy szerdai nap kora-délutánján, miután a betervezett és elmaradhatatlan PMQs, Prime Ministers Questions (a miniszterelnökhöz intézett kérdések) keretében Tony Blair eleget tett hagyományos parlamenti kötelezettségének, benyújtotta lemondását II. Erzsébet királynőnek. Ezután még egyszer, több mint tíz év után utoljára, visszatért a Downing Street 10-be, a hagyományos miniszterelnöki rezidenciára, ahol, miközben a szállítómunkások a TV kamerái előtt a költöző Blair-család utolsó dobozait rakták a teherautókba, elkészült az utolsó családi kép a híres épület bejáratánál, majd a család elhajtott új otthonába, amelynek színhelye nem volt titok: mindenki, aki akart, tudott arról, hogy a Blair-család több mint egy éve egy imponzáns házat vásárolt magának az előkelő Connaught Square-en. Készülőben a Fidesz programja. Ez az utóbbi években mindig aktuális megállapítás most azért tehető meg ismét, mert született néhány dokumentum, amely az ellenzéki párt elképzeléseit a korábbiakhoz képest részletesebben foglalja össze, és legalábbis méltó arra, hogy elemzésnek vettessék alá. Ez a dolgozat azt vizsgálja, tekinthető-e konzervatívnak az a program, amelynek alapját az elemzett dokumentumok képezhetik. A vizsgálódás középpontjában a „Jövőnk” című tézisgyűjtemény és a pártelnök legújabb kongresszusi beszédét szerkesztett, bővített formában tartalmazó kiadvány áll. Egy kormányzat megítélésekor nehezen érvényesíthetők szakszerű, objektív szempontok. A választói döntésben sokszor szubjektív szempontok dominálnak. Egyre sürgetőbb kérdés azonban annak megválaszolása, hogy amennyiben a demokráciában a választói akarat szubjektíven nyilvánul meg, van-e értelme egyáltalán a kormányzati tevékenységben objektív támpontokat keresni, azaz: lehet-e mérni egy kormányzat teljesítményét. Az itt közölt elemzés célja komparatív módszerrel bemutatni az Európai Unió tagállamainak nemzeti fejleszési terveit, szemlézve az általánosan jellemző elemeket, illetve a releváns különbözőségeket. Az összehasonlítás alapjául az egyes nemzeti fejlesztési terveken – illetve más típusú, de azonos hivatottságú dokumentumokon – kívül a témában rendelkezésre álló szakirodalmak szolgáltak. Az elemzés aktualitása az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagországok – köztük Magyarország – tekintetében vitathatatlan, hiszen hasonló dokumentumok hiányában az egyes államok nem pályázhatnak az elemzésben részletesen bemutatott uniós támogatásokra. Az olasz reneszánsz legnagyobb hatású politikai gondolkodójának, Niccolo Machiavellinek A fejedelem című művében olvashatunk hosszabb fejtegetést a hatalom birtokosának azon kívánatos erényéről, hogy regnálása során tudja alkalmazni „a cél szentesíti az eszközt” elvét. A gondolat némiképp megerősítést nyer a modernitás egyik legnagyobb politikai gondolkodójának, Max Webernek a politikusi hivatásról szóló, később publikált előadásában, amelyben élesen elhatárolja az érzületetikát a felelősségetikától, és a politikus számára követendőként egyértelműen az utóbbit jelöli meg. A vásárlás a modern kor szórakozása, státusfoglalatossága, a középosztály nőtagjainak időtöltéséből mindenki kedvtelésévé vált tömegcselekvés. Ám a plázákban akkor is előszeretettel sétál és bámészkodik a nép, ha nem vásárol semmit. A magyarok különös lelkesedéssel vetették bele magukat a vásárolgatás szenvedélyébe, amikor az első bevásárlóközpontok megnyitották kapuikat. A jelenségnek sok kritikusa és kárhoztatója is termett. A Méltányosság Politikaelemző Központ szakértőjének eredetileg egy rangos bécsi konferenciára készült - és ott nagy sikert aratott, de természetesen csak ezen a honlapon publikált - tanulmánya a világ legnagyobb bevásárlóközpontjából, a kanadai West Edmonton Mall-ból tekint rá az annak mintájára épült budapesti WestEnd City Centerre, és veti össze a két társadalom jellegzetességeit, a fogyasztói szokások és kordivatok szubkulturális velejáróit, és megfontolandó következtetésekre jut. Az európai politikában időről időre feltűnnek új pártok. Hol azért, mert a régi rendszer felbomlik, hol azért, mert egy párt többfelé szakad, hol pedig azért, mert megjelenik egy  ambíciózus pártvezér, aki szétfeszíti a régi kereteket. Magyarországon azonban feltűnően más a helyzet. Itt a rendszerváltás óta ugyanaz - csak legfeljebb szűkül - a pártkínálat, új pártok megkapaszkodására vajmi kevés az esély. Vagy talán mégsem ez a helyzet? A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzései Olaszországról, Lengyelországról, Ausztriáról, Szlovákiáról és Magyarországról fogalmaznak meg állításokat.A kultivációs elemzés ismert módszer a tudományban. A politikai kultiváció azonban ma még nem bevezetett műfaj. A Méltányosság Politikaelemző Központ szociológiai felméréseket végző munkatársai az elemzési módszert a politikai események értékelésének vizsgálatára is kiterjesztik, és néhány politikailag releváns történés lecsapódását egy-egy társadalmi közösség, csoport körében mérik meg. 2007.04.01. |
|
