Tíz éves a legújabb lengyel alkotmány. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljuk, milyen körülmények között fogadta el a lengyel nép a választópolgárok többsége számára egyébként akkoriban kifejezetten nem kívánatos alkotmányt, és miért tekinthető az elfogadás mégis érvényesnek. A vizsgálódás közepette több más példára is utalunk majd az európai és a lengyel múltból, de már itt kitérünk arra a tényre, hogy a magyar törvényhozás ugyancsak 1997-ben enyhítette az országos népszavazások érvényességi feltételeit, azonossá téve azokat az eredményességi feltételekkel. Ez a könnyítés kifejezetten az akkor közelgő NATO-csatlakozásról szóló (egyébként nem kötelezően kiírt) népszavazás érvényességének és eredményességének biztosítása érdekében történt – sikerrel. Ha e könnyítést a parlament nem végezte volna el, a csatlakozásról szóló népszavazás (hasonlóan az EU-csatlakozásról szóló, 2003-ban megtartott referendumhoz) nem lett volna eredményes. A változtatást éppen az alacsony néprészvétel miatti aggódás motiválta. Az akkor elfogadott könnyítések nélkül a 2008-ban várható referendumok sem kecsegtetnének eredményességgel. Azt állítjuk azonban, hogy a várható népszavazások még a hatályos könnyített feltételek mellett sem hozhatnak biztosan kalkulálható sikert (vagy kudarcot). Lengyelországban mindenesetre még a jelentősen könnyített feltételek is csak alig érték el a várt eredményt. Az alkotmány népszavazáson való elfogadtatása éppen hogy csak sikerült.