„A kultúrák kultúrája” az európai szóhasználatban olyan kultúrát jelöl, amely a kultúrák összességéből tevődik össze, de bármilyen értékes is, nem magasabb rendű, mint azok a kultúrák, amelyekből áll. A magyarban ennek az egyébként leleményes szóösszetételnek tisztázatlan felhangja van, mert a szellemes kifejezés azt implikálja, mintha a kultúrák kultúrája felette állna az egyes kultúráknak, amelyek összességéből létrejön. Ezért az Európai Unió dicséretes törekvése, hogy a kultúrák kultúrájává váljék, illetve az maradjon, mi lényege, vagyis a sokszínűség egysége, mint annyi más európai törekvés, magyarul legalábbis kétértelmű. Ám ha a nyelvtől elrugaszkodunk, és a jámbor szándékot az alapján értjük és ítéljük meg, amit bárhol máshol jelentene, ahol a nyelv nem ilyen önértékes, mint nálunk, akkor a jóhiszemű értelmezés rokonszenves buzgóságot tulajdonítana a nemes célratörésnek.