Népszavazás kontra alkotmány

...
Az alkotmányértelmezés nem tudna meglenni szövegelemzés, elsősorban konkrét normaszöveg-elemzés nélkül, aminthogy a jogszabályok értelmezésének egyik módja éppen annak vizsgálata, hogy eredetileg milyen szándékok vezethették a jogalkotót, amikor alkotását létrehozta. Ez a szemlélet azt a feltételezést helyezi a vizsgálódás szemüvegére, hogy a jogalkotónak bizonyosan voltak valamilyen szándékai, ellenkező esetben nem hozott volna létre jogszabályt, mert az ember, ha alkotásra adja a fejét, nem alkot szándéktalanul. Ezt az állítást a köztársaság hatályos alkotmányának megszövegezőire nézve is érvényesnek kell tartanunk, és ebben megerősíthet bennünket a történeti értelmezés is: nem is igen kérdés, hogy az alkotmányozást nagy részben elvégző úgynevezett nemzeti kerekasztalnál melyik szereplőnek mi is volt valójában a szándéka.
...
Mármost a szövegelemző módszer gyakran arra is fényt deríthet, hogy milyen tudással, milyen előfeltételezéssel, milyen előképzettséggel és ismerettel szülte meg művét a vizsgált alkotó. Ám amikor alkotmányunknak a szuverenitásról szóló passzusait vesszük szemügyre, akkor ezt a kérdést jótékony homályban kell tartanunk, és mind a jótékonyságra, mind a homályra könnyű indokot találnunk, ha a hatályos alkotmány szuverenitás-klauzuláját tesszük az asztalra. Midőn ezeket az itt nem említhető szófordulatokat vesszük elő, helyesen járunk el, ha ezeket az alkotmánynak egy más részén felbukkanó szövegváltozattal vetjük össze.
...
A helyi önkormányzás jogát például hatályos alkotmányunk igen figyelemre méltóan – és az európai szabályozási elvekhez igazodóan – alapjogként határozza meg, azon belül is – egy seregnyi alkotmányelméleti kérdést felvetve és felrúgva – kollektív jogként, amely azokat az embereket (egyáltalán nem feltétlenül állampolgárokat) illeti meg, akik egy adott településen lakván – e tényből következően máris – közösséget alkotnak. Mármost ezek az emberek (felnőttek, persze) a minden kétséget kizáróan (és kizárólag) őket megillető jogot – e kollektív alapjogot – nyilván csak közösségben, és alighanem valamilyen formákat betartva gyakorolhatják. E joguk természetesen védelemre „jogosult”, amennyiben joggyakorlásukat a köztársaság garantálni hivatott és köteles, mindenekelőtt az alkotmány útján és alapján.
...
Ez az alkotmány úgy fogalmaz, hogy „a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják (44. § (1)).
...
Azt kell állítanunk, hogy amennyire egy ilyen jellegű és elvi hátterű megfogalmazás kétséget kizáróan helyes egy érvényes a helyi önkormányzás alapjogának gyakorlását meghatározandó, annyira helytelen, kevés és hiányos abban az esetben, ha egy hasonló megfogalmazás a főhatalom gyakorlásának módját írja le.
...
Márpedig a hatályos alkotmány – mint ahogy erről másutt már volt alakalmunk szólni – a népszuverenitást (minden hatalommal együtt!) a nép kezébe teszi le, és e nép a népszuverenitást (!) – miként az alkotmány fogalmaz – „választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja” (2. § (2)).
...
A köztársaság hatályos alkotmányának megalkotói minden bizonnyal – és talán érthetően – híján voltak az alkotáshoz szükséges időnek, átszellemültségnek és elmélyültségnek, de – fájdalom – a jelek szerint nem voltak birtokában a legelemibb szuverenitástanok ismeretének sem.
...
A szuverenitás gyakorlása nem az önkormányzás gyakorlása. Ez olyannyira nyilvánvaló igazság, hogy Európa alkotmányozói a legtöbb országban alapvetően mindig is tisztában voltak vele.
...
Ebből következően az Európai Unió régebbi tagállamai között nem találunk olyan országokat, amelyekben a népszavazás magyarországi alkotmányos gyakorlatának akár csak a nyomait is felfedezhetjük. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a szuverenitás (vagy a népszuverenitás) nem önkormányzás, hanem sokkal több annál, amennyiben egy állam nem azonos egy helyi önkormányzattal (hiszen – egyebek között – a jogszolgáltatás és a legitim erőszak gyakorlása nem önkormányzati kategória), hanem arról is szó van, hogy népszavazást népi iniciatívával kezdeményezni teljességgel idegen mind az európai gyakorlattól, mind a tradicionális európai közjogi felfogástól. Ennek nem csupán ép ésszel belátható egyszerű gyakorlati okai vannak, hanem súlyos elvi okai is. (Ezekről újabban hazánkban is méltó vita folyt.)
...
Európa nyugati fele gyakorlatilag nem ismeri azt a népszavazást, amelyet a magyar alkotmány megenged magának. A gyakran emlegetett svájci példa – mondanunk sem kell – természetesen nem egy parlamentáris kormányrendszerű állam példája. A törvénymegsemmisítésre irányuló népszavazási iniciatíva olasz példája pedig – ugyancsak nem kell mondanunk – nem a törvényhozási szuverenitást (á la Dicey) és a képviselői szabadságot korlátozó népszavazási formula, nyilvánvalóan.
...
Joggal hihetjük, hogy a hatályos magyar alkotmány koncepcionális eltévelyedése általánosabb kifogásoknak táptalajul szolgáló elvi problémákban gyökeredzik.
...
Mint ugyanis azt másutt már elmondhattuk – és amint az egyébként is köztudásnak tekinthető –, a népszavazás nem feltétele a demokráciának, és a népszavazás útján való hatalomgyakorlás nem feltétlenül segíti a jogállami hatalomgyakorlást. A népszavazás ezzel szemben az alkotmányos jogállam megteremtésének lehet a módja és alapja. A népszavazással mint kollektív elfogadó aktussal megalkotott alkotmány a népszavazás intézményét is a helyére képes tenni.
...
Mert népszavazásnak van helye az alkotmányos hatalomgyakorlás módozatai és lehetőségei között. De nem olyan módon és formában, mint Magyarországon.
...
Hazánkban az alkotmányos szabályozást a feje tetejéről a talpára kellene állítani. A fent mondottakból nem következhet más, mint hogy ez a talpra állítás, ez az újraszabályozás nem lehet hatékony, nem lehet következetes, nem lehet teljes, helyeselhető, értelmes, érdemes és eredményes az alkotmány újraalkotása nélkül. Nem lehet érvényes részletszabályokat alkotni az alkotmányos kabát újragombolása, az alkotmányos szerkezet megváltoztatása, végső soron egy új alkotmányos szabályozás létrehozása nélkül. Nem lehet népszavaztatni, népszavaztatással hatalmat gyakorolni, nem lehet a népszavazással alkotmányosan élni, amíg ilyen a hatályos alkotmány. Ezzel az alkotmánnyal tartósan együtt élni lehetetlen.
...
És mégis lehetséges.
...
Sőt. A legkülönösebb helyzetet éppenséggel az eredményezi, hogy a népszavaztatási lendület még a lehetetlenül szabályozó hatályos alkotmány mellett is utat tud találni magának – az egyszer már megkerült alkotmány megkerülésével.
...
Nem egyszerűen arról van szó, hogy a magyar társadalom képes egy rosszul működő alkotmánnyal is békében meglenni, időnként népszavazásokat kezdeményezni és lebonyolítani, miközben az alkotmány legfeljebb meginog, de nem dől össze, hiszen már ez is magyarázhatatlan csodaként dicsőülhet meg az értő külföld szemében. Arról is szó van, hogy a népszavazási lendület esetenként nem csupán a hatályos alkotmány engedékenysége következtében, vagy rossz szabályozási metódusainak köszönhetően, netán alapvetően hibás elvei eredményeként érhet célba, hanem olykor az egyébként elrontott, alapvetően menthetetlen, de bizonyos vonatkozásokban mégiscsak szigorú alkotmányunk egészen egyértelmű tiltásai ellenére is utat talál magának.
...
Magyarországon 2004 végére ki lehetett írni egy alkotmányosan kiírhatatlan népszavazást, amelynek megtartása nemcsak az ugyancsak egyértelmű alkotmányos elvekkel, de a hatályos alkotmány kifejezett szabályaival is szembement, és 2008 tavaszán meg lehet tartani egy népszavazást, amely még az alkotmány elveinek egyébként sem mindenben megfelelő alkotmányos tiltólista szövegszerűen kifejezett, kimondott, kodifikált részletszabályai alapján sem lehetne megtartható.
...
Hazánkban népi iniciatíva alapján tartandó népszavazást a hatályos alkotmány generálisan megengedő általános rendelkezése ellenére – az alkotmányosan tiltó és korlátozó anyagi jogi normák, valamint a garanciális elemeket túlfűtötten tartalmazó eljárásjogi szabályok miatt – kifejezetten nehéz és körülményes sikerre vinni. Politikatörténetileg különösen érdekes, hogy ha valakik Magyarországon egy népszavazást nagyon meg akarnak tartani, és elég erősek és befolyásosak ahhoz, hogy akaratukat keresztülvigyék, akkor harcuk még a hatályos alkotmány összevisszaságaiban is kogens szabályai ellenére is sikerre vezethet, és az alkotmány megkerülését sem restellő politikai szándékuk sajátosan célba ér.
...
Mégis egyértelműen kell fogalmazni: olyan népszavazást, amely hazánkban most készül, parlamentáris kormányrendszerű alkotmányos jogállamban nem lehet tartani. Vizitdíjról – és hasonló dolgokról – referendumot kiírni nemcsak nem szokás, de nem is lehet – ez ilyen egyszerű. Az viszont nem egyszerű, ami Magyarországon megvalósul. Több okból sem.
...
Egyrészt hazánkban az elfuserált hatályos alkotmány alapján – ellentétben minden más parlamentáris rendszerű európai állammal – alapvető dolgokról, fontos kérdésekről (például alkotmánymódosításról) részben alkotmányi, de nagyobb részben alkotmánybírósági tilalmak miatt nem lehet népszavazni.
...
Ugyanakkor számtalan kérdésben – amelyek népszavazásra bocsátása Nyugat-Európában elképzelhetetlen lenne – hazánkban lehet népszavazást tartani, mert a hibás szemléletű, elírt és következetlen alkotmányos szabályozás ilyen lehetetlen és képtelen népszavazásokat is lehetővé tesz.
...
Ám a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló népszavazás kiírását még ez a hibás szemléletű, elírt és következetlen alaptörvény, a hatályos magyar alkotmány sem teszi lehetővé. Az ilyen természetű népszavazás lebonyolítását még ez az elrontott magyar alkotmány is kifejezetten megtiltja.
...
És mégis lesz népszavazás a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról.
...

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország