A megtalált kultúra: Gyurcsány Ferenc évértékelése

Csizmadia Ervin

A megtalált kultúra: Gyurcsány Ferenc évértékelése

Két napja tartotta évértékelő beszédét Magyarország volt miniszterelnöke, a Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc. Beszédével kapcsolatban először is azt érdemes megjegyeznünk, hogy ha egy pártvezető talentumát retorikai képességben mérjük, Gyurcsány Ferenc még mindig egyedül áll a magyar ellenzéki térfélen. Beszédeinek van dramaturgiai íve, az előadónak nem csekélyek a színészi adottságai. De a mostani beszéd nem csupán azt erősítette meg, amit eddig is tudtunk, hanem tartalmi újdonságot is hozott. Politikus ritkán hozza szóba és elemzi a kultúra fogalmát. Gyurcsány egy órás beszédének (különösen beszéde végén) ez volt a kulcskategóriája.

Mert miközben sorra vett számos ismert és kevésbé érdekes politikai témát, olyan kijelentéseket tett, hogy az „embert ölő” kulturális megosztottság korszakából át kellene lépni a „békés kulturális egymás mellett élés” időszakába. Pragmatikusabban szólva: a „két Magyarországot” ki kell békíteni.

Miért fontos ez, s éppen az ő szájából? Azért, mert a jobboldal még most is őt tartja a legnagyobb „gyűlölködőnek”. A jobboldalt persze nyilvánvalóan nem győzi meg legújabb mondandójával, de a beszéd elsősorban saját híveinek szólt. Azoknak a baloldaliaknak és liberálisoknak, akik alaktalan indulatokat táplálnak a Fidesszel szemben. Nagyon sok mai ellenzéki képzeli ugyanis úgy, hogy a jobboldal az „önkény kultúráját” képviseli, s az önkény embereivel semmilyen alku nincs. Gyurcsány is beszélt önkényről, mi több hangsúlyozta, hogy az önkénnyel politikai értelemben nem lehet kiegyezni. Más azonban a kultúra világa. Egy demokratikus ország politikai közösségét jobb- és baloldal csak együttesen alkothatja, s semmilyen politikai közösség nem teremthető meg a jobboldal nélkül. A szónok mintha ezt szerette volna tudatosítani saját tábora „túlzóival” szemben.

Talán én sem „túlzok”, ha azt mondom: mindez lehetne egy újfajta alap, egy új elrugaszkodási pont a baloldalon. Az eszmeileg meglehetősen üres ellenzéki mezőnyben talán az első komolyan vehető idea. Ezernyi idea hiányzik persze még (hogy ne mondjam: Európa-kép, kapitalizmus-kép stb.), de ha az ellenzék eljut oda, hogy a kulturális közösség felülírja a politikai megosztottságot, nagyot léphet előre.

Más kérdés, hogy az első jelekből ítélve a beszéd értelmezői éppen ezt a gondolatsort nem hallották ki a beszédből. Ez viszont Gyurcsány számára is elgondolkodtató kell, legyen. Mert, meglehet, nagyon fontos gondolat az ország „kulturális egységének” helyreállítása, ha el van rejtve a sok önkényezés és korruptozás közé, önmagát gyengíti, ha nem lehetetleníti. A volt miniszterelnöknek fel van adva a lecke: vagy komolyan veszi saját gondolatát (és akkor visszább vesz a jobboldalt elparentáló retorikájából); vagy úgy jár, mint 2008-ban, még miniszterelnökként, amikor talán először pendítette meg a társadalmi kultúra megváltoztatásának kérdését (de akkor se vette ezt észre senki).

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország