Az örök oligarchia

Cimke: Csizmadia Ervin,

A vándor és a bujdosó egyike azoknak a korabeli munkáknak, amelyek a magyar társadalom fejlődését a mai szemnek és agynak egészen szokatlan fogalmak és kategóriák segítségével értelmezi.  Az 1945 előtti nem szélsőjobboldali, de jobboldali társadalomtudományi/történeti irodalomban általánosnak mondható az a kitétel, amely e könyvnek is kiindulópontja: Magyarország természetes módon európai ország, de a Nyugat és a Kelet határmezsgyéjén helyezkedik el. Ez egy egészen más kánon, mint amelyet az elmúlt 25 évben (de már a 80-as évek közepétől) megszokhattunk, s amely abból indul ki, hogy Magyarország egyértelműennyugatos ország s a magyar politikai elit elsődleges feladata ennek az „eredendő” nyugatosságnak a menedzselése. A rendszerváltás hajnalától kezdődően csak ez utóbbi felfogásra koncentráltunk – magyarán arra, hogy minden releváns politikai erő nyugatos – és nem vettük észre, hogy már a 90-es évek közepén is voltak másféle hangok. Amelyek aztán fölerősödtek, s olyannyira, hogy 2010-től a kormánypolitika rangjára emelkedve módosították az 1990 és 2010 között kanonizált Nyugat-képet 

A teljes dolgozatot az És május 15-ei számában találja.

Az És oldaláról csak regisztrált olvasók tölthetik le.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország