Társadalom és ellenállás

Cimke: Csizmadia Ervin,

Egynémely alkalommal idéztem már az Élet és Irodalomban Jókai Mór És mégis mozog a föld című regényéből a nádor mondatát: „Ez az ország addig él, amíg alszik. S jaj annak, aki felébreszti”. Mintha csak ezek a mondatok elevenedtek volna meg az elmúlt években: 2002 és 2010 között az ország valóban mély álomban (hogy ne mondjam: kóma-közeli állapotban) volt, az utóbbi időkben azonban nagyon-nagyon fel lett ébresztve. Hogy „jaj” lesz-e az ébresztőnek, azt persze nem tudjuk, azt azonban igen, hogy a magyar történelem nem ritka „ébredéseknek” vagy „ébresztéseknek” van egy ritkán elemzett kísérőjelensége, s ez a társadalmi ellenállás. Nem kétséges, hogy 2014 ősze óta – most például a bevándorlási plakátok leszaggatásával – ez van formálódóban.

Ezt a jelenséget azonban nem intézhetjük el annyival, hogy mindez azért történik, merthogy elhatalmasodott a kormányzati pimaszság, egekben a korrupció és mindezek tetejébe a demokratikus kormányzati rendszert felváltotta a diktatúra és hasonlók. Kismilliomodik alkalommal mondom és írom: a hazai bal-liberális politikai gondolkodás azért nem tud előbbre jutni, mert mindent csak a „rögjelen” perspektívájából néz; nem akar, vagy nem tud a történelemmel kapcsolatban kellő kreativitást tanúsítani és új értelmezési perspektívát nyitni. Történelmi távlat (és nemzetközi összehasonlítás) nélkül pedig mi más maradna, mint a napi ügyekben való elmerülés. Még gondolati szinten is. Ami így komplett versenyhátrány…

A dolgozat folytatása az e heti És-ben!

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország