A politikai vezetésről

Cimke: Csizmadia Ervin,

1990 után hozzászoktunk ahhoz, hogy senki nem irányít bennünket. A politika a legkevésbé. Elhittük, hogy ez mindenkinek jó, s akkor (attól) vagyunk szabadok, ha azt csinálunk, amit akarunk. Az a két törésvonal, amely 1990-től máig meghatározta konfliktusainkat (a liberális-konzervatív és a jobb-bal) alig mondott nekünk valamit arról, hogy a politikai vezetést illetően nagyon eltérő állampolgári aspirációk élhetnek egymás mellett. Persze annak is oka van, hogy ez így alakult: a rendszerváltás idején, a pártpolitikai verseny megindításához elsősorban a hagyományos eszmei törésvonalak feltámasztására volt szükség. Sokkal később kezdett csak körvonalazódni, hogy a politika nem csak pártok közötti verseny, hanem abban szerepet játszik a kormányzás vagy tágabban: a politikai vezetés is.

A Fidesz nem kis részben annak köszönheti hatalmas fölényét, hogy túllépett a hagyományos bal-jobb polémián; jelentős a vezetési kapacitása, sőt igazából ehhez ért. Másfelől: az ellenzék azért harmatgyenge, mert még ma sem ismeri fel a vezetésben rejlő lehetőségeket, illetve a választók megváltozott preferenciáit.

Kattints a további részletekért!

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország