Az olasz reneszánsz legnagyobb hatású politikai gondolkodójának, Niccolo Machiavellinek A fejedelem című művében olvashatunk hosszabb fejtegetést a hatalom birtokosának azon kívánatos erényéről, hogy regnálása során tudja alkalmazni „a cél szentesíti az eszközt” elvét. A gondolat némiképp megerősítést nyer a modernitás egyik legnagyobb politikai gondolkodójának, Max Webernek a politikusi hivatásról szóló, később publikált előadásában, amelyben élesen elhatárolja az érzületetikát a felelősségetikától, és a politikus számára követendőként egyértelműen az utóbbit jelöli meg.