demokráciafelfogás
Tag
Demokrácia fejlesztés
Kétféle felfogás
A mai magyar politikában nem csak a liberalizmus és a populizmus küzdelme zajlik, hanem egy olyan küzdelem is, amelyben különböző korszakok demokrácia-felfogásai csapnak össze. Csizmadia Ervin elemzése.
Hogyan beszéljünk a demokráciáról?
Evidenciának tűnhet, hogy a demokráciákat támogatni kell ahhoz, hogy fejlődjenek. A 2022-es év fejleményei azonban rávilágítanak arra, hogy nem mindegy, milyen módon gondolkodunk a demokráciák fejlesztéséről. Lakatos Júlia blogbejegyzése.
Évértékelők elé: politikai vezetés és vezetők
A magyar politikában nagyban változott a politikai vezetők súlya és szerepe. 1990 körül alig valakit érdekelt, hogy egy pártnak ki a vezetője, ma ez egyre fontosabb. Csizmadia Ervin írása.
Tényleg Amerika?
Az Új Egyenlőség magazinban vita indult a magyar rendszerváltás utáni politika értelmezési kereteiről. Csizmadia Ervin reflexiójában a demokratizálódás egy lehetséges modelljét vázolja.
A hiányzó másik fél
Min múlik egy demokrácia sorsa? Sok mindenen. Ami a személyi tényezőt jelenti: legyenek benne egymással egyenrangú, vitára képes felek. Minden más ebből következik. Csizmadia Ervin új könyvének címadó írása a Méltányosság blogon.
Van-e a mai magyar pártoknak emberképe?
Magyarországon nem tekinthető általánosnak az egyes ideológiákhoz kötődő, azok alapját jelentő emberképek keresése. Míg nyugaton a politikai pártok állandóan rákérdeznek a saját emberképükre, Magyarországon hiányzik a gondolkodás a politikai erők részéről, hogy eszméik milyen ant-ropológiai talapzatra épülnek rá. Paár Ádám gondolatébresztő elemzése.
A Nyugat új viszonya önmagához
A kormányoldalon az újragyarmatosítástól rettegnek, az ellenzéki térfélen pedig az EU-t tekintik (a hazai ellenzék potenciájának híján) az Orbán-kormány egyetlen de facto ellenerejének. Ez persze mind logikus, de a lényeg mégsem ez. Hanem az, hogy ismételt átalakuláson megy keresztül a korábban felülírt nyugati-keleti kapcsolatrendszer.
Győztesek és vesztesek
A mostani válság perspektívájából visszatekintve meglepőnek tűnik, hogy az elmúlt két évtizedben, az Európai Unió létrejöttének kezdetétől a világ (és persze benne mi) mennyire érzéketlenek voltunk az egyes országok közötti egyenlőtlenségek kérdésére. Az egyes országok közötti különbségeket elfedte, hogy a nemzetközi térben minden ország egyenlőnek, s a globalizáció haszonélvezőjének tűnt. Csizmadia Ervin írása a Hír24-en.
A win-win játszma vége?
Az 1989-90-es demokratizálódásnak ugyanis szerte Kelet-Közép-Európában volt egy egyszerű, könnyen kódolható és az egyes szereplők közötti különbségeket elmosó logikája. Az átmenetek két rendszer (demokrácia és diktatúra) közötti döntésről, valójában a jó és a rossz közötti választásról szóltak. Ritka történelmi pillanat: ha valaki nem akart marginalizálódni, akkor értelemszerűen a jó oldalra került. Csizmadia Ervin írása a 24.hu-n